A liverpooli sikersztori receptje: letámadás, fegyelem, félelem, tisztelet

Érdemes leszögezni: bár nem tudhatjuk, hány trófeával zárja az idényt a Liverpool, a Jürgen Klopp által felépített csapatnak már most biztos helye van a klub históriás könyvének aranyoldalain. A következő hetek kérdése, hogy az ellenfelek többségén gyorsvonatként átgázoló, szinte tökéletességig csiszolt gépezet egy vagy négy trófeával zárja-e az idényt. A Ligakupa már zsebben, a Premier League-címért a Manchester Cityvel zajlik végletekig kiélezett versenyfutás, a Bajnokok Ligájában a Villarreal választja el attól, hogy öt éven belül harmadszor is döntőbe jusson, a Klopp-éra kollekciójából utolsóként hiányzó FA-kupát pedig a Chelsea elleni döntőben nyerheti meg. Ha minden fronton tarol, nem csupán a klub történelmében számít majd a valaha volt egyik legjobb együttesnek. Ám akárhogyan is alakuljon a folytatás, az biztos, hogy az utóbbi egy évben egyetlen európai élcsapat sem jutott pokolian mélynek tetsző hullámvölgyből ilyen magasságig.

Az előző idényben páratlan sérüléshullám söpört végig a gárdán, a védelem közepén kényszerűségből odavezényelt középpályások futballoztak, a fontos láncszemek elvesztése miatt változtatni kellett az alapjátékon. A Bajnokok Ligájában a negyeddöntő jelentette a végállomást, a Premier League-ben pedig nem a bajnoki cím, hanem a BL-indulást érő helyek elérése lehetett a reális cél. Ha mindez nem lett volna elég, a klubot a nulláról az égig emelő német szakember elveszítette édes­anyját, legnagyobb bánatára a pandémia miatt a temetésre sem utazhatott haza.

„A tükörben látom, mennyire gyűrött az arcom, hogy nem vagyok rendesen megborotválkozva, karikásabbak a szemeim, de eszem ágában sincs feladni vagy távozni” – mondta a német szakvezető tavaly tavasszal az egyik sajtótájékoztatón, amikor arról kérdezték, igazak-e az esetleges távozásáról szóló pletykák. Állta a szavát, maradt, és kevesebb mint egy év alatt ismét felépítette a csapatot, amely a trófeák számától függetlenül erősebbnek tűnik, mint valaha.

Nincs gyenge pont

Ha posztonként vizsgáljuk az együttest, nagyítóval kell keresni a gyenge pontot. A gólvonal előtt Alisson Becker az egész idényben kiegyensúlyozottan teljesít, az előző évadban a csapattal együtt gyengélkedő Trent Alexander-Arnold ismét megtalálta korábbi önmagát a jobb oldalon, a másik szélen Andrew Robertsonra sem lehet panasz, a kulcs mégis a védelem tengelye. A keresztszalag-szakadásból visszatérő Virgil van Dijk erőben, állóképességben és sebességben sem marad el korábbi önmagától, tekintélyt parancsoló kiállása sokszor már azelőtt véget vet a párharcnak, hogy egyáltalán elkezdődne: az Inter elleni BL-nyolcaddöntőben Lautaro Martínez lassított le látványosan egy kontránál, amikor a fejét felemelve azt látta, a holland kolosszust kellene egy az egyben átjátszania.

Mellette Joël Matip is visszatalált régi önmagához, az RB Leipzigtől a nyáron szerződtetett Ibrahima Konatéról pedig elég annyit mondani, hogy oda-vissza betalált a Benfica elleni BL-negyeddöntőben, pedig középső védőként aligha ez az elsődleges feladata.

A középpályán Jordan Henderson és az idény végén vélhetően távozó James Milner a rutint, Naby Keita és Fabinho az erőt és a dinamikát, míg Thiago Alcántara a kreativitást képviseli. A legnagyobb tűzerőt viszont a támadósor adja. Sadio Mané Afrikai Nemzetek Kupája-győzelemmel turbózta fel egyébként is parádés idényét, az utóbbi hetekben a szerződéshosszabbítási mizéria miatt kissé pontatlanabb Mohamed Szalah a keddi, Manchester United elleni duplájával jelezte, az idény legfontosabb szakaszára megtalálta a góllövő cipőjét. Roberto Firmino góljai mellett elképesztő mezőnymunkájával tűnik ki, Diogo Jota bármilyen szögből veszélyt jelent a kapura, a télen szerződtetett Luis Díazról pedig már most kijelenthető, telitalálatnak bizonyult a megszerzése. A jól megszokott 4–3–3-as formációjában öten pályáznak három helyre, így egyikük sem kényelmesedhet el, ha pedig valamelyiküknek nem megy a játék, azonos szintet képviselő cserével frissíthet a német szakember.

Jürgen Klopp, a mágus

A Portótól érkező kolumbiai csatár kapcsán érdemes ismét kiemelni azt a jelenséget, amelynek köszönhetően a Liverpool évek óta a legszűkebb elit tagja. A klubban elképesztő hatékonysággal működik a scoutrendszer, az utóbbi években egyetlen drágán szerződtetett futballista sem okozott csalódást, a kispadon meg olyan szakember ül, aki a maximumnál is többet hoz ki játékosaiból. Jürgen Klopp előbb meghonosította a szellemiségéhez leginkább passzoló, letámadásra, visszatámadásra és félelmetesen gyors, direkt futballra építő taktikát – ahogyan korábban mondta:      „Egyetlen játékmester sem tud olyan veszélyes helyzetet teremteni, mint az ellenfél térfelén megszerzett labda” –, majd ehhez megtalálta a megfelelő játékosokat, akiket maximálisan képes a csúcsra járatni.

Vegyük csak Mohamed Szalah esetét: az egyiptomi támadó a Chelsea-nél és a Románál sem nyújtott kiemelkedőt, ám Jürgen Klopp keze alatt az első liverpooli idényében klasszisteljesítményt nyújtott. A német szakember csak olyan játékosokat ír fel a kívánságlistájára, akik tökéletesen illeszthetők a rendszerébe, és pontosan tudja, hogyan hozza ki belőlük a legtöbbet. A futballisták legalább annyira tisztelik, mint amennyire – a szó jó értelmében – tartanak tőle. Ahogyan az Athletic szakírója, Simon Hughes írta a német edzőről szóló portréban: a BL-győztes szakember a klub valamennyi alkalmazottját egyenrangúnak tekinti, árad belőle a pozitív energia, ám a labdarúgók azt is tudják, nekik nincs kegyelem, ha elmarad a kemény munka, ha valaki a helyezkedésével megbontja az együttes egyensúlyát, ha huzamosabb ideig gyengébben teljesít, azonnal elveszíti helyét a kezdőcsapatban. Az Old Traffordon 5–0-ra, az Anfielden kedd este 4–0-ra legyőzött Manchester United korábbi védője, Rio Ferdinand is erről beszélt a tavasszal a Sky Sport stúdiójában: a keretben nincs egyetlen igazi sztár, ellenben sok azonos képességű futballista verseng egymással, akik elfogadják, ha lecserélik őket, nem sértődnek meg a kevesebb lehetőség miatt, ellenkező esetben azonnal kiszorulnak a csapatból. Emiatt egyetlen futballista sem helyezheti önmagát az együttes elé, és a német szakember is ügyel arra, senki se bonthassa meg az egységet.

„Erling Haaland? Láttam a számokat, és nem akarom, hogy nekem bármi közöm legyen egy ilyen üzlethez” – mondta a Bildnek a méregdrága norvég csatár esetleges nyári érkezésével kapcsolatban.

A nemes ellenfél

A korszakos csapatnak persze korszakos ellenfél dukál, és úgy tűnik, a német szakember és a Liverpool ezt Josep Guardiola Manchester Cityjében találta meg. Ez a versengés azonban merőben más, mint amiben a katalán szakembernek az előző évtized elején, a Barcelona és a José Mourinho-féle Real Madrid esetében része volt. Azokat a párharcokat a magas színvonalú játék mellett a nyilatkozatháború, a színészkedés, a durvaság, a provokáció jellemezte. Josep Guardiola edzői pályafutásának legnehezebb időszakaként beszélt erről, egy évtized távlatából pedig úgy tűnik, a portugál szakember bele is rokkant abba, hogy megtörje a Barcelona ­egyeduralmát.

A mostani versengésben viszont a két szakember a legmélyebb tisztelettel beszél a másikról, kölcsönösen a világ legjobb menedzserének nevezik egymást. Emellett taktikai szempontból is hatnak egymásra, a kettejük közti állandó sakkjátszmában maguk is fejlődnek, a pályán pedig játékosaik kilencven percen keresztül, sprintben közlekedve gyűrik egymást. Nem véletlen, hogy a télen még tizenkét pontos hátrányban lévő Liverpool immár ott tart, hogy keddi sikerével győzelmi kényszerbe hozta a Cityt. Ilyen tetemes hátrányt egyetlen másik európai csapat sem tudott volna ledolgozni ezzel a Manchester Cityvel szemben, és az sem véletlen, hogy a Premier League-ben és a Bajnokok Ligájában is kettejük között dőlhet el az aranyérem sorsa.

A kiélezett versengés őrületes számokat vonz magával: a Liverpool a Manchester United elleni két bajnokit 9–0-s összesítéssel tudta le, a Premier League-ben 13 bajnoki óta veretlen, a naptári évben megszerezhető 39 pontból 35-öt besöpört.

A halhatatlanság felé vezető ajtót kinyitotta a csapat. A következő hetekben eldől, belép-e rajta.