Böde Dániel: Szorgalom, futballszeretet és genetika is kell az ötszáz bajnokihoz

– Nem először fordult elő: a labdaszedőhöz ment a gólja után.     
– Persze, a tizenhárom éves fiam, Dani ott volt a pálya szélén, jó érzés volt megölelni – mondta lapunknak Böde Dániel, aki szombat este a Puskás Akadémia ellen (2–2) az 500. NB I-es mérkőzésén szerepelt, és a Paksi FC első gólját szerezte büntetőből.

– A fia úgy futballozik az öccsével, mint annak idején ön a bátyjával?     
– Azt nem szeretném!

– Miért nem?     
– Mert ha mi fociztunk, annak szinte mindig veszekedés, verekedés, vita volt a vége. Gergő a hét végén, huszonhetedikén, vasárnap lesz tíz, a lányom is áprilisi, ő tizenkettedikén volt hatesztendős, közösen ünnepeljük kettejük születésnapját.

– És lehetett arról olvasni, hogy hamarosan négy gyerek édesapja lesz.     
– Igen, július közepére van kiírva Blanka.

– Izgatottan várják a gyerekei a legkisebb testvért?     
– Danus és Léna nagyon, Gergő inkább úgy, mint én: nyugodtan várjuk a fejleményeket. Nem a futballról kérdez?

– Dehogynem! Futballoznak a fiai? Milyen szurkoló apuka ön?
– Igyekszem csendben maradni. Dani Pakson játszik, Gergő egyelőre Madocsán, de a nyártól jön ő is át Paksra. Próbálok nem a korlát mögül beüvöltöző apa lenni, inkább a meccsek után beszélgetünk arról, mit láttam kívülről én, mit éreztek a pályán belül ők. Amikor tutyimutyi, gyámoltalan egyik-másik, nehéz szó nélkül figyelni, megesik, hogy beszólok: keményebben, agresszívabban, tessék beleállni a párharcokba!

– Klasszikus kérdés: előny vagy  hátrány egy kis futballistának, hogy ön az édesapja?     
– Ez inkább nehéz kérdés. Szeretnek futballozni, annak persze örülök, de nem erőltetem, nincsen kötelező elvárás, legfeljebb annyi, hogy vegyék komolyan, ha csinálják.

– Mit jelent önnek, hogy ötszáz élvonalbeli mérkőzésen vehetett részt?     
– Sok ezer futballista szerepelt az NB I-ben a magyar labdarúgás történetében, és öten vagyunk, akik eljutottunk idáig, ez nem mindennapi, büszke vagyok rá.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyi első osztályú bajnokin játszhasson?     
– Rengeteg összetevő. Kitartás, szorgalom, a futball örök szeretete, szerencse, genetika, hogy a sérülések elkerüljenek.

– Akkor ön szerencsés?     
– Nagyon. A gyerekeim egészségesek, azt csinálhatom, amit szeretek, mi kell ennél több?

– Az is különleges, hogy két klub szurkolói is nagyon szeretik.     
– Sokfelé hallom, ha becserélnek, hogy szidják a Fradit, pedig hat éve lesz lassan, hogy eljöttem. Nem zavar, ha ezt emlegetik, és megbecsülöm, hogy amikor a Groupama Arénában gólt szereztem a Ferencváros ellen, egyetlen rossz szót sem szóltak a hazai drukkerek – nem felejtik el, hogy Fradi-mezben játszottam kétszáz meccset az ötszázból, néhány gólt ott is összehoztam.

– Van hiányérzete?     
– Hogy érti?

– Ha újrakezdené, mit csinálna másképpen?     
– Jó volt így. Garantálja valaki, hogy ha újrakezdem, összejön ennyi meccs, ennyi gól, ennyi élmény, ennyi szeretet? Jó ez így.

– Hogyan élte meg a szombati találkozót?     
– Igazából úgy, mint bármelyik másik mérkőzést. Nyilván bosszantó a hosszabbításban gólt kapni, azzal két pontot elveszíteni, szóval, a lefújás után csalódottságot éreztem. Azt az egy-két percet ki kellett volna még húznunk, de a futballban történik ilyesmi. Jól kezdtük a mérkőzést, vezetést szereztünk, majd a Puskás Akadémia akarata kezdett érvényesülni. Kicsit okosabban kellett volna játszanunk… A szünetben rendeztük a sorainkat, majd a második játékrészben megvoltak a lehetőségeink a vezetéshez, aztán Szappanos Péter tizenegyest fogott, ezt követően megszereztük a második gólt, újra nálunk volt az előny, onnan meg lehetett volna nyerni a mérkőzést. Le kell zárni a szombati találkozót, mert kedden újabb fontos összecsapás vár ránk.

– Menjünk sorban: mint mondta, megvoltak a lehetőségek a gólszerzésre – például önnek. Amikor a második félidőben kilépett a védők közül…
– …az tipikus Böde-gól lett volna, ugye?

– Igen, de éles volt a szög, Pécsi Ármin – aki 2005-ben született, ön 2006-ban mutatkozott be az NB I-ben – jól zárta a sarkot.
– Jól, de rúgtam már innen gólt oda, a hosszúba.

– Mit jelent az, hogy le kell zárni gyorsan a meccset?     
– Éppen ezt: ezen a helyzeten már nem rágódom. Semmi értelme. Mert lehet, hogy ha berúgom, akkor is kettő kettő a vége, netán kikapunk, szóval, nem bölcs emészteni magam azon, miért ment mellé centiméterekkel a labda.

– Kedden Magyar Kupa-elődöntő a ZTE ellen. Mit kell tennie ilyenkor, két mérkőzés között?     
– Esti bajnoki után nehéz elaludni, vasárnap délelőtt regeneráció, masszázs volt, szerencsére nincs olyan probléma, amely kezelést igényelne. A vasárnapi ebéd után belefért egy kis alvás, hétfőn újabb edzés, és kedden jön hozzánk a ZTE.

– Hogy látja az Egerszeget?     
– Pontosan úgy, mint a Győrt!

– Kérem?     
– Ezt a két csapatot nem tudtuk még megverni az idén, és tessék: ez a két mérkőzés vár most ránk. Nagyon motivál minket, hogy négy egymást követő Magyar Kupa-döntő közül az idei lehet a harmadik, amelyen ott lehetünk, legutóbb, ugye, sikerült megszereznünk a trófeát. Nagy élmény volt, átélnénk megint, természetesen szeretnénk újra ott lenni a Puskás Arénában. A ZTE nem kellemes ellenfél, jól fel kell készülnünk, hogy túljussunk rajta.

– És a húsvéti locsolás?     
– Gyerekként szerettem nagyon, volt slag, vödör, szóda, mindenféle. A fiaim is elindultak a lányokhoz, én meg edzésre. Mondom, kedden fontos meccs van.