Dalglish, Gerrard, Rush, Barnes – az Anfield hősei, a Liverpool legnagyobb játékosai

Ha csak felsorolnánk a Liverpool történetének legjobb játékosait, aligha lenne elegendő a Képes Sport egy oldala. Természetesen arról sincs közmegállapodás, hogy ki a klub történetének legnagyszerűbb játékosa, ezért ezúttal a számtalan rangsor egyfajta átlagolása alapján igyekszünk bemutatni négy legendát.

Sir Kenny DALGLISH (1977–1990, csatár)

Ha mégis ki kellene emelni egyetlent a megszámlálhatatlan nagy név közül, a legtöbb Liverpool-szurkoló feltehetően a Királyt, „King” Kenny Dalglisht választaná. Királynak igazolták 1977-ben a Celtictől, mert a Hamburghoz távozó uralkodót, Kevin királyt, vagyis Kevin Keegant kellett pótolnia, és már az első idényének végén győztes gólt lőtt az 1978-as Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjében (1–0 a Club Brugge ellen). 1985-ig többek között öt bajnoki címet, és az említett 1978-as után további két BEK-diadalt (1981, 1984) szerzett a csapattal, de amiért mégis a többi legenda elé kerülhet, hogy 1985-től, a Heysel-tragédia után lemondó Joe Fagan helyét átvéve játékos-edzőként ténykedett a Liverpoolnál – 1990. május 5-én játszott utoljára a csapatban, a menedzseri posztról pedig 1991. február 22-én mondott le. Ezen időszak során a Liverpool további három bajnoki címet és két FA-kupa-győzelmet ért el a kisebb trófeák mellett, úgy, hogy már a legelső idénye legendásra sikerült: 1986. május 3-án Dalglish góljával nyert a Chelsea otthonában a Liverpool, amellyel biztossá tette a bajnoki elsőségét, nem sokkal később pedig az FA-kupa történetének első Mersey-parti döntőjében az Evertont múlta felül a csapat (3–1). Dalglish ráadásul pályán kívül is példaképpé vált, az 1989-es, 97 halálos áldozatot követelő Hills­bo­rough-tragédiát követően ugyanis több tucat temetésen vett személyesen végső búcsút az elhunytaktól.

Steven GERRARD (1998–2015, középpályás)

Sokan vélekednek úgy, hogy Steven Gerrard a legjobb játékos, aki valaha magára öltötte a Liverpool mezét. Az érvelés egyszerű és meggyőző: ha ő nincs, klubja a középszerűségbe süllyedt volna a kétezres évek első évtize­dében, és sohasem kapaszkodik vissza Európa trónjára a két legendás döntővel megkoronázva a menetelést (5–4 az Alavés elleni 2001-es UEFA-kupa-döntőben, és 0–3-ról a Milan ellen megnyert BL-finálé 2005-ből, mindkettőn egy-egy Gerrard-góllal). Pályafutásából szinte csak a bajnoki cím hiányzik a csapattal, de a mai napig ő az egyetlen játékos, aki betalált a Bajnokok Ligája, az UEFA-kupa, az FA-kupa és az angol Ligakupa döntőjében is, és az egyetlen, akiről egy konkrét finálét is elneveztek. A 2006-os FA-kupa döntőjében a Liverpool a West Hammel játszott, és szinte végig úgy tűnt, hogy a londoniaké lesz a trófea, de Gerrard, aki a második félidő elején már betalált egyszer, 3–2-es West Ham vezetésnél, az utolsó percben jó harminc méterről lőtte ki a jobb sarkot, a meccset végül eldöntő tizenegyespárbajt pedig természetesen a Liverpool nyerte meg. „Amikor megláttam a felém tartó labdát, nem gondoltam másra, egyből ellőttem” – mondta a gólról Gerrard, aki több mint hétszáz meccset játszott a Liverpoolban, és 186-szor volt eredményes, és akinek a legendás 8-as számú mezét Szoboszlai Dominik vette át az idén.



Ian RUSH (1980–1987, 1988–1996, csatár)

A walesi csatár a Liverpool történetének legeredményesebb játékosa: 660 mérkőzésen 346 gólt szerzett. Jóllehet, az első időszak kifejezetten nehéz volt neki, miután 19 évesen az Anfieldre került, csak a tartalékoknál kapott helyet, az idény végén pedig már a távozás gondolata foglalkoztatta. Saját és a klub szerencséjére a maradás mellett döntött, és szép lassan elkezdte termelni a gólokat. Az elsőt 1981. szeptember 30-án a finn Oulun Palloseura ellen szerezte meg a BEK-ben, az első bajnoki gólját október 10-én a Leeds ellen, az első mesterhármasát 1982. január 26-án a Notts Countyval szemben jegyezte. Az idényt – minden frontot tekintve – 30 góllal zárta 49 meccsen, így a fél távnál csak tizedik Liverpool végül bajnoki címet ünnepelhetett a tavasszal. Rush élete meccsét 1982. november 6-án játszotta: a Liverpool úgy nyert 5–0-ra az Everton elleni örökrangadón, hogy a walesi négy gólt szerzett! Ám még innen is volt feljebb: a rákövetkező idényben – amikor a „vörösök” bajnoki címet, Ligakupa- és BEK-győzelmet ünnepelhettek – Rush a mai napig klubrekordot jelentő 47 találattal zárta az idényt. Az akkor már világklasszisnak számító csatár 1986-ban elfogadta a Juventus ajánlatát, és ugyan a torinóiak brit rekordot jelentő 3.2 millió fontot fizettek ki érte, egy évre még kölcsönadták a Liverpoolnak, és csak a következő idényben vitték Olaszországba, ahol azonban meg sem közelítette angliai formáját, a Mersey-partiak pedig nem voltak restek 2.8 millió fontot visszafizetni a Juvénak, hogy Rush ismét náluk játsszon. Meglehet, a walesi már nem hozta a korábbi gólszámait, de tíz alá így is csak két idényben szorult, a Liverpool mezében szerzett találatainak számát pedig azóta sem közelítette meg senki.



John BARNES (1987–1997, középpályás)

A minden idők egyik legjobb angol játékosának tartott John Barnes Jamaicában látta meg a napvilágot egy sportos családban. Édesapja, Roderick Barnes katonaember volt, aki híres Sandhurst katonai akadémiára jártt, és ahol nehézsúlyú bokszbajnok lett, később edzette a jamaicai válogatottat, sőt, a szigetországot squashban is képviselte, míg Barnes édesanyja, Frances teniszezett. Ebben a miliőben a kudarc legfeljebb átmeneti állomást jelentett, végső stádiumot soha. Amikor Roderick Barnest az Egyesült Királyságba nevezték ki katonai attasénak a ’70-es évek elején, nem volt kérdéses, hogy a szintén kiváló atletikus képességekkel megáldott gyermek, John az imádott futballnak szenteli magát. A Watfordban kezdett 1981-ben, hat évre rá pedig maga Kenny Dalglish szerződtette a Liverpoolhoz, amire Barnes csak annyit mondott, hogy ez mindig is benne volt a pakliban. Míg a szélvészgyors és kiváló labdaérzékű szélsőről – aki később a középpálya tengelye felé orientálódott, és akinek egy-egy megmozdulása rendre megtörte az ellenfél védekezési struktúráját – a Kop mondott véleményt: az Anfield híres lelátóján úgy tartották, hogy Barnes játéka a „lendületbe jött költészet”. Tény, hogy a nyolcvanas évek végének nagy Liverpoolja rengeteget köszönhet John Barnesnak, miként az is, hogy az ősi rivális Manchester United legendás menedzsere, Sir Alex Ferguson az önéletrajzi könyvében elismerte: éveken át bánta, hogy nem igazolta le a játékost, pedig megvolt rá a lehetősége.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 28-i lapszámában jelent meg.)