Yaakobishvili Áron triplázhat a Barcelonában  az UEFA Ifjúsági Liga megnyerésével

– Háromból kettő!  
– Már csak az UEFA Ifjúsági Liga van hátra – mondta a Nemzeti Sportnak a 19 éves Yaakobishvili Áron, aki nyolc éve nevelkedik az FC Barcelona kötelékében. – Pazar idényünk lehet, hiszen márciusban megnyertük a Király-kupát (Copa del Rey Juvenil – a szerk.), a múlt hét végén az Espanyol legyőzésével biztossá tettük a bajnoki címet, míg április végén az ifi BL-ben juthatunk csúcsra. Úgy tudom, még sohasem fordult elő a Barcelonánál, hogy egyazon korosztály mindhárom sorozatot megnyerje, azaz triplázzon, szóval, történelmet írhatunk.

– Amiből ön is kiveszi a részét: hogy mást ne említsünk, a VfB Stuttgart elleni ifi BL-negyeddöntőben kilenc védéssel járult hozzá a továbbjutáshoz!  
– Tízezer néző előtt léptünk pályára Németországban, ami önmagában nagyszerű élmény volt, de szerencsére nem csak a hangulat miatt marad emlékezetes a párharc. A klubomban ez volt az idény legnehezebb meccse, és nemcsak azért, mert az ellenfél játékosai rendesen megdolgoztattak, hanem mert óriási volt a tét, nagy nyomás alatt futballoztunk. Odaadóan küzdöttünk, mindenki odatette magát, csapatként harcoltuk ki a négy közé jutást, és örülök, hogy én is hozzátettem a magamét ahhoz, hogy karnyújtásnyira kerüljünk a döntőtől – ehhez persze le kell győznünk az AZ-t.

Yaakobishvili Áron a magyar korosztályos válogatottakban szerepelve többször is emlékezetes teljesítményt nyújtott. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy márciusban az U19-es elitkör utolsó, Izland ellen 1–0-ra megnyert mérkőzésén tizenegyest védett, majd miután a játékvezető újrarúgatta a büntetőt, ismét hárított, előbb a bal alsó, majd a jobb felső sarok felé tartó labdát ütötte ki. „Tudtam, hogy ez lesz az utolsó meccsem az U19-ben, ezért nagyon motivált, hogy kapott gól nélkül jöjjek le a pályáról. Amikor a negyedik percben befújták a tizenegyest, azt mondtam magamnak, mindegy, hogyan, csak valahogy meg kell fognom, mivel szerettem volna Jeremiás Gergő szövetségi edzőnek és stábjának meghálálni a profi munkáját – szerencsére sikerült, egymás után kettőt védtem. Noha a kitűzött célunkat nem értük el az elitkörben, szép emlékként marad meg az Izland elleni befejezés. Az a célom, hogy az U21-es magyar válogatottba meghívást kapjak, és kivívjam a helyemet a kezdő tizenegyben.”

– Az Ifjúsági Ligában ön az első számú kapus, a harmadosztályú Barca B-ben pedig három bajnokin lépett pályára az évadban. Hogyan értékeli a helyzetét?  
– Megbecsülöm, hogy az ifi BL-ben sok lehetőséget kaptam, ám természetesen szeretnék minél többet a lehető legmagasabb szinten védeni. Mindennap a Barcelona B-vel edzek, de nem egyszerű lehetőséghez jutnom. A csapatnál két kapusnak is szerződése van a tartalékokkal, míg nekem csak az U19-esekkel, a papírok miatt macerásabb a szerepeltetésem – egy meccsen legfeljebb három utánpótlás-szerződésű futballista játszhat. Ha az U19-esek a hétvégén fontos mérkőzésen lépnek pályára, pénteken szólnak, hogy számítanak rám a korosztályomban, úgyhogy megkapom a meccsterhelést.

– Meg sem említi az első csapatot!?  
– Időnként felvisznek, az idényben három La Liga-mérkőzésen neveztek a cserék közé. Nyilvánvalóan úgy tartottam a csapattal, hogy tudtam, nem kapok játéklehetőséget, ám még a kispadra leülni is óriási élmény egy ekkora klubnál. Ha az első kerettel edzhetek, mindig azzal a hozzáállással veszek részt, hogy ellessem a praktikákat: figyelem, mit csinál a pályán Marc-André ter Stegen vagy éppen Wojciech Szczesny, hogyan reagálnak egy-egy helyzetre, milyen technikával védenek, hogyan irányítják a védelmet. Persze nem másolni akarom őket, hiszen nekem is megvan a stílusom, de igyekszem beépíteni a játékomba a tőlük tanultakat.

– Hogyan írná körül a saját stílusát?  
– Stabil kapusnak tartom magam, akiben a vonalon mindig benne van a nagy védés lehetősége azokban az esetekben, amikor szüksége van a csapatnak a bravúrra. Mindkét lábammal magabiztosan passzolok, ívelek, amit nagyon sok munkának köszönhetek, nem a velem született tehetségem miatt vagyok jó a labdával.

Az FC Barcelona U19-es csapata április 25-én a svájci Nyonban, az UEFA főhadiszállásán lép pályára az Ifjúsági Liga elődöntőjében, ellenfele az AZ lesz – a hollandok szakmai stábjának tagja Szénási Béla, aki az akadémia vezető kapusedzője. Az egymérkőzéses párharc győztesére április 28-án a török Trabzonspor és az osztrák RB Salzburg győztese vár. Ha a korábbi 23-szoros brazil válogatott védő, Juliano Belletti által irányított FC Barcelona elhódítja a trófeát, a sorozat történetének legeredményesebb klubja lesz három elsőséggel.

– Rossz alapképességekkel aligha vették volna fel annak idején…  
– Nyolc éve tartozom az FC Barcelona kötelékébe, és utólag úgy látom, elképesztően nehéz bekerülni a La Masiára, megragadni pedig még inkább. Óriási a konkurencia, minden évben az a kérdés, vajon folytathatod-e az akadémián. Csak az érvényesül és jut játéklehetőséghez ebben a közegben, aki mindennap keményen odateszi magát, megfeszül az előrelépésért, máskülönben lemorzsolódik. A mentalitásom rengeteget tett hozzá a fejlődésemhez, sokszor észre sem vettem, mennyit adott. Az is sokat segít, hogy technikás, gyors játékosokkal edzek kiskorom óta, nagy az iram, hirtelen kell jó döntéseket hozni. Minden téren sokat léptem előre, ám nem azért, mert a Barcelonánál valami trükköt vagy csodamódszert alkalmaznának, hanem mert az alapokat magas szinten csinálják.

– Volt olyan időszaka az utánpótlásban töltött években, amikor bármilyen okból kifolyólag megkopott a motivációja, nem teljes odaadással futballozott?  
– Egyik legfőbb erényemnek tartom, hogy belülről fakad a motivációm, sohasem kellett noszogatni. Mindig is meg akartam felelni a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak, ez vitt előre. Sok tehetséges fiatalt láttam, aki nem hozott ki magából mindent, nem feltétlenül azok a kortársaim vitték a legtöbbre, akik kamaszként a legnagyobb ígéretek voltak. Rengeteg tényező miatt el lehet csúszni a felnőttfutball felé vezető úton. Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember ne szálljon el önmagától. Mivel a világ egyik legnagyobb klubja a Barcelona, minden korosztályt, mérkőzést, játékost kiemelt figyelem övez, és ezt meg kell tanulni feldolgozni – szerényen, alázatosan kell dolgozni akkor is, ha felkap a sajtó.

– Mint például amikor a Király-kupa nyolcaddöntőjében védés után panenkázva szerzett góljával lőtte tovább csapatát a Damm elleni tizenegyespárbajban. Miként kezelte, hogy a csapból is az folyt, milyen mozdulattal emelte a labdát kapusként a hálóba?  
– Nem szoktam olvasgatni a rólam írt cikkeket, ám egy ilyen gól után nyilván nehéz elkerülni, hogy ne találkozzak a videóval az interneten, a közösségi médiában. Próbálom függetleníteni magam a visszhangoktól, és szerintem jó vagyok abban, hogy a kívülről érkező nyomást nem élem meg teherként. Tudom, melyik klub játékosa vagyok, és úgy érzem, profitálok abból, ha már ebben a korban tapasztalom, milyen a média keltette zsivaj, felnőttszinten szerintem ez már nem zavar majd, biztosan nem ér meglepetésként.

Nem csupán Yaakobishvili Áron pallérozódik külföldön jegyzett csapatban a tehetséges magyar fiatalok közül – hogy messzebbre ne menjünk, testvére, a 20 éves Yaakobishvili Antal is La Liga-csapatban nevelkedik, a Girona belső védőjeként a spanyol élvonalban, a Király-kupában és a Bajnokok Ligájában is játszott kezdőként, ám jellemzően a tartalékcsapatban veszik számításba. A Bundesliga-klubok közül többnél bontogatja szárnyát honfitársunk, a Wolfsburgban például Mándity Márkó, aki 17 éves kora ellenére az U19-es csapat meghatározó tagja támadó középpályásként. Az RB Leipzigben nevelkedik Kányai János (16), a kapus az U17-eseknél szerepel, míg a Bayer Leverkusennél Szép Márton (17) próbál betörni támadóként a felnőttfutballba. A Németországban szereplők közül Fenyő Noah tart a legelőrébb, az Eintracht Frankfurt II 19 éves középpályása már a Bundesligában és az Európa-ligában is ült a padon, míg klubtársait, Lisztes Krisztiánt (19) és az amerikai színeket választó Harangi Aident (19) rendre a tartalékcsapatba nevezik. Olaszországban Galántai Tamás (19) a Torino játékosaként súlyos sérülése után visszatérésén dolgozik, ahogyan a Parma kötelékébe tartozó Roberto Ozzano (17) is műtét után lábadozik. A Premier League-csapatok közül a Liverpoolban pallérozódik Farkas Erik (15), aki nemrégiben az angol U16-os válogatottba kapott meghívást. A korosztályos szinten az albánokat erősítő Leon Myrtaj (17) a Tottenham második csapatában bizonyít, míg Martin Pejcsev (16) a West Ham U18-as együttesében és bolgár színekben szállítja középcsatárként a gólokat – ő már magyar korosztályos válogatottban is szerepelt. Az U19-es válogatottban szereplő Németh Hunort (18) a dán FC Köbenhavn egyik legnagyobb tehetségeként tartják számon, az osztrák U-válogatott Jánó Zétény (20) a Red Bull Salzburg kölcsönjátékosaként a Grazer AK-ban gyűjt értékes tapasztalatokat a felnőttfutballban, Kovács Bendegúz (18) az Ajax ifijében tesz fontos lépéseket, míg Ognjen Ugresicst (18), a Partizan szerb-magyar kettős állampolgárságú fiatalját a helyi sajtó szerint már a Manchester United figyeli.

– Márciusban töltötte be a tizenkilencet. Mikor törhet be a felnőttfutballba? Van esélye tűzközelbe kerülni Barcelonában?  
– Nem szeretek túl sokat gondolkodni ezeken, csak erre az évadra összpontosítok. Mondhatok bármit, tervezhetek előre, de ha április végén megnyerjük az ifi BL-t, teljesen új helyzetbe kerülök, s az is befolyásolhatja a jövőmet, ha nem sikerül a triplázás. Az év legfontosabb meccsei várnak ránk, ezért csak az idény végén foglalkozom azzal, mi a legjobb a fejlődésem szempontjából. A felnőtteknél tisztában vannak a képességeimmel, ha velük edzek, José de la Fuente kapusedző már úgy vár, hogy az előző meccsemből felkészülve elmagyarázza, mit kellett volna jobban, máshogy csinálnom. Ez is jelzi, jó kezekben vagyok.

– Mit jelent önnek, hogy az FC Barcelonában futballozik?  
– Nagyon kevés külföldi járja végig kiskorától kezdve a ranglétrát a La Masián, ezért óriási eredménynek tartom, hogy itt lehetek, hálás vagyok érte. Rengeteget tanultam és fejlődtem az akadémián, mindent ennek a klubnak a köszönhetek – nemcsak arra gondolok, milyen kapus, hanem hogy milyen ember lettem. Emlékszem, tízévesen a rajongójukként tekintettem a felnőttjátékosokra, olyan voltam, mint a kis­srácok, akik autogramért ácsingóznak a kerítés mellett. Nyolcadik évemet töltöm itt, ezért már nyilván nem száj­tátva közlekedem közöttük, mindennapossá vált, hogy világsztárok veszek körül. Jó látni, hogy a korábbi csapattársaim közül többen is meghatározó szerepet töltenek be a felnőtteknél, mint például Pau Cubarsí, Lamine Yamal vagy akár Héctor Fort. Szurkolok nekik, hiszen nem is olyan régen még együtt játszottunk és iskolatársak voltunk.

– Kapusként nem lehet egyszerű kivárni a sorát, több türelemre van szükség.  
– Nem biztos, hogy itt a türelemről van szó, azon múlik sok, miként ragadom meg a lehetőségeket – például az ifi BL-ben, a Barca B-ben vagy a felnőtteknél az edzéseken. Szerintem a futballban a kapusé a legnehezebb poszt, ezért megértem, ha a vezetőedző a Bajnokok Ligájában vagy a La Ligában nem egy tizenkilenc évest akar betenni a csapatba, viszont előbb-utóbb pályára kell lépnem, hogy kiderüljön, felnőttem-e a feladathoz vagy sem. Van, aki az én koromban teljesen érett, más pedig huszonöt évesen sem az. Úgy érzem, készen állok arra, hogy felnőttszinten megmutassam magam, az a célom, hogy ez minél hamarabb sikerüljön.

Korábban is sejtettem, kiváló játékos lehet, hiszen nagyon jó híre van, s valóban élmény vele dolgozni: profi a mentalitása és kiemelt képességű labdarúgó. Maximálisan nyitott felénk, mindent megtesz, amit kérünk tőle. Csapattársait segíti, csak pozitívan nyilvánul meg, látszik rajta, hogy fontos neki a válogatott. Játéképítésben is lehet rá számítani. Ezenfelül győztes és versenyzőtípus, lehet rá számítani a nehezebb pillanatokban. A legmagasabb szintet is megcélozhatja, bármit el­érhet, hiszen megszállott, mindig jobb akar lenni. A képességei adva vannak, a klubjában számítanak rá, kíváncsi leszek, hogyan dönt, döntenek a jövőjét illetően, hol tud majd berobbanni – hamarosan kiderül.