Nagy várakozás után edzőcsere és csalódottság a Megyeri úton

AZ IDÉNY EMLÉKEZETES MÉRKŐZÉSE

Miután az Újpest szinte az egész idényben a középmezőny elején, közepén, végén evickélt, nem nyílt arra lehetősége, hogy a dobogóért harcoljon, de odáig sem süllyedt, hogy végül a kiesés ellen kelljen küzdenie. Így itt nem is egy, hanem négy mérkőzést említünk: a csapatnak mindig a Ferencváros elleni meccsek a leglényegesebbek. A három bajnokin kétszer kapott ki (0–1, 0–2) az Üllői úton, egyszer ikszelt odahaza (0–0), míg a Mol Magyar Kupában sima vereséget szenvedett idegenben (1–3). A gólkülönbség (1–6) rémisztő lehet az újpesti drukkereknek, persze ez csak a realitás: a Ferencváros hosszú évek óta építkezhet magyar szinten kiemelkedő költségvetéssel, ez meg is mutatkozik a pályán.

AMIBEN A CSAPATNAK LEGINKÁBB FEJLŐDNIE KELL

Mindenben. Az ősszel a védekezés valóban jó volt, ebben kulcsszerepet játszott a kapus Riccardo Piscitelli, aki lapunk osztályzatai alapján posztján a második helyre futott be a felcsúti Pécsi Ármin mögött az NB I-es rangsorban. Az olasz kapus 5.950-es átlaga kifejezetten jónak mondható – többször is ő mentette meg csapatát a vereségtől. Az együttes védelme viszont a tavasszal sokszor csődöt mondott. A középpálya közepe gyengének tűnik, Tom Lacoux vagy Damian Rasak is színtelen légiós benyomását keltette a tavasszal, ezeken a posztokon megoldást kell találnia a szakmai stábnak. Az utolsó néhány meccsen Horváth Krisztofer már megmutatta, képes hasonlóan jól futballozni, mint korábban Kecskeméten, neki kulcsfontosságú szerepe lehet a támadójáték formálásában. Fran Brodic és Matija Ljujics eljutott kilenc-kilenc bajnoki gólig, de ezeket a számokat még feljebb kell tornázniuk, ha kiemelkedő idényt akarnak Újpesten.

NYÁRI FELKÉSZÜLÉS

Az Újpest FC hétfőn kezdte el a felkészülést, előbb orvosi vizsgálatok vártak a futballistákra, kedden pedig már edzést tartott a szakmai stáb. A csapat az első felkészülési mérkőzését a Komárom ellen játssza a Tábor utcában június 28-án, szombaton. Ezután a kassai együttes érkezik Újpestre július 4-én, pénteken, majd 6-ától július 18-ig a szlovéniai Bledben edzőtáborozik a gárda – itt három mérkőzés vár rá.
„Minden játékos külön felkészülési tervet kapott, amelyet házi feladatként kellett elvégeznie a nyári szünetben, mert nem a nulláról akartuk elkezdeni a munkát – mondta Damir Krznar vezetőedző a klub honlapján. – Kemény hetek várnak mindannyiunkra, a következő idény sikereinek alapjait most kell letennünk.”

– Az Újpest a hetedik helyen zárt a bajnokságban, összességében csalódást keltően szerepelt. Hogyan élte meg?     
– Már új tulajdonossal vágott neki a klub az idénynek, sok játékos érkezett. Az ősszel elfogadható teljesítményt nyújtott az Újpest, a tavasz viszont borzasztóan alakult. Nem csupán az eredmények nem jöttek, a mutatott játék is gyenge volt. Ráadásul a legtöbbször a tüzet sem láttam a játékosok szemében, ez azért elszomorító. A védelem tengelyébe egy, a középpálya közepére két, míg a támadósorba legalább egy minőségi futballista érkezését várom. Hogy pontosan mi lehetett a probléma, nem tudni, talán a csapattagok és Bartosz Grzelak vezetőedző, valamint a stábja nem találta meg az összhangot egymással, vagy éppen a kidolgozott taktika, játékrendszer nem ült.

–  Sok új játékos érkezett, de kevesen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyetért?     
– Sajnos igen. Lehet, a futballisták feltérképezése nem megy, vagy rossz a kiválasztás, az azonban biztos, hogy valami nem stimmel. Nincs sportigazgató, így nehéz egyről a kettőre lépni – ne díszpintyek döntsenek, hanem akik értenek a futballhoz! Nemcsak az számít, ki milyen futballista, hanem az is, milyen ember – minden szegmenst meg kell vizsgálni. Ha az ETO-nak vagy a Ferencvárosnak sikerül jó játékosokat szerződtetnie, nekünk miért nem?! A játékunk lassú és körülményes, s bár időnként megfelelő volt a labdabirtoklási mutatónk, az csak azért lehetett, mert hátul passzolgattunk egymásnak… Szét kell szedni az ellenfél védelmét, gyorsnak és kreatívnak kell lenni. Tenni kell a sikerért, a csapaton a sor, mert a szurkolók eddig is kitartottak az Újpest mellett, rajtuk semmi sem múlt.

– Jár az Újpest mérkőzéseire?     
– Ritkán. Nem vörös vagy éppen lila szőnyeget kell kiteríteni elénk az érkezésünkkor, de még csak nem is a kisfröccsre és a pogácsára vágyunk, hanem tiszteletre és megbecsülésre, ezt azonban nem mindig kaptam meg és a korosztályom sem. Meg lehet nézni, például a Ferencvárosnál hogyan bánnak a korábbi generációk labdarúgóival – lehet, nem leszek kedvenc, hogy ezt mondom, de példát lehetne venni a Fradiról.

Ahhoz képest, milyen átalakuláson ment keresztül az Újpest játékoskerete az előző két átigazolási időszakban, vállalható volt a pályán nyújtott teljesítménye, a várakozást mégis alulmúlta. Az együttes meccsenkénti várhatógól-mutatója 1.25 volt, de a 33 bajnokin átlagban mindössze 1.15 jött össze (összesen 38), azaz nem sáfárkodott jól a lehetőségeivel, viszont javarészt Riccardo Piscitelli védéseinek köszönhetően a helyzetek minőségéből levezetett xGA-mutató 48.84-es értéke ellenére csak 44 gólt kapott. A Cube adatelemző rendszerének vonatkozó xT hőtérképe (jobbra, a felső képen) arra világít rá, hogy a pálya mely területeiről végrehajtott passzok vagy labdakezelések jelentik a legnagyobb valószínűséggel gólt eredményező veszélyt. Ez alapján kiderül, hogy a lilák bántóan egyoldalúak voltak, szinte csak a bal szélről és a környékéről veszélyeztettek, míg védekezésben inkább a jobb oldalon játszották át az ellenfelek magasabb intenzitással. 
A stílusjegyeket kidomborító adatok szerint a csapat védekezése nem volt acélos, egyedül lövésblokkolásban tartozott az élmezőnyhöz, míg földi párharcok, agresszivitás, fejpárbajok és magas letámadás tekintetében az alsóházban zárt. A labdaszerzések rangsorában a két portugál középhátvéd, André Duarte és Joao Nunes kimagaslott, a középpályások közül Tom Lacoux és Matija Ljujics járt az élen. A labdabirtoklási mutatója már lényegesen jobb az Újpestnek, rendkívül sokat járatta középen a labdát (jobbra, az alsó képen), gyakran forgatta a játékot, és próbált érvényesülni a széleken. A csapat NB I-es viszonylatban nézve gyakran középen szövögette akcióit, játéka direktnek számított. Csakhogy a támadóharmadbeli veszélyteremtést, a támadásbefejezést és a gólhelyzetek minőségét, számát tekintve az alsó harmadban végzett, míg a kontrajáték és a beadásokból kialakított helyzetek tekintetében az egyik leggyengébb volt a ligában – jócskán van tehát fejlesztendő terület a lilák támadójátékában, az előrelépéshez jobb képességű futballistákra is szükség lesz.
(B. L.)