Jones becsúszott, Hazard döntött: a Chelsea nyerte meg az FA-kupát

ANGOL FA-KUPA
DÖNTŐ
CHELSEA–MANCHESTER UNITED 1–0 (1–0)
London, Wembley Stadion, 87 647 néző. Vezette: Oliver
Chelsea: Courtois – Azpilicueta, G. Cahill, Rüdiger – Kanté – Moses, Fabregas, T. Bakayoko, M. Alonso – E. Hazard (Willian, 91.), Giroud (Morata, 89.). Menedzser: Antonio Conte
Manchester United: De Gea – A. Valencia, Smalling, P. Jones (Mata, 87.), A. Young – Herrera, Pogba, Matics – A. Sánchez, Rashford (R. Lukaku, 73.), Lingard (Martial, 73.). Menedzser: José Mourinho
Gólszerző: E. Hazard (22. – 11-esből)

Pontosan úgy kezdte a két csapat a 2018-as kupadöntőt, ahogy azt a két szakvezető habitusa alapján sejthettük: óvatosan, zárt védekezéssel. Az első helyzetre kilenc percet kellett várni – a bal szélen egyéni akciót indító Eden Hazard éles lövését mentette lábbal David de Gea –, de ettől eltekintve a kapuk szinte egyáltalán nem forogtak veszélyben.

Leginkább abban lehetett bízni a semleges drukkereknek, hogy az egyik fél elkövet egy hibát – ezt a Manchester United tette meg először, a Chelsea pedig azonnal góllal büntetett. A londoniak remek kontrát vittek végig, Cesc Fabregas gyönyörű, nyesett indítással szabadította az MU védelmére Eden Hazard-t. Hazard tempóelőnyt szerzett, betört a tizenhatoson belülre a jobb oldalon, Phil Jones pedig minden mindegy alapon becsúszott. Nem a labdát találta el, Michael Oliver játékvezető tizenegyest ítélt, Hazard pedig nagyon higgadt ítélet-végrehajtónak bizonyult (1–0). Ez volt az FA-kupa fináléjában 2004 óta az első, rendes játékidőben értékesített büntető.

Az MU-nak lépnie kellett, ám képtelen volt nyomás alá helyezni a Chelsea-t, vagy helyzetet kidolgozni. Maradtak a távoli lövések és a beívelések: előbbiekből Paul Pogbának és Alexis Sáncheznek volt egy-egy ígéretesebb (ám kaput el nem találó) kísérlete, utóbbiakból pedig egy hozott helyzetet, ám Phil Jones közelről a rövid sarok mellé bólintott. Nagyon úgy tűnt, hogy a sérülése után még nem teljes értékű Romelu Lukaku bevetésére szüksége lesz José Mourinhónak.

Lukaku nem jött, MU-roham viszont igen. A Chelsea túl mélyen húzta meg a védelmi vonalat, és a United a mérkőzésen először erős nyomás alá tudta helyezni a londoni kaput, sőt, jöttek egymás után a kisebb-nagyobb lehetőségek: egy nagyobbacska helyzetnél Thibaut Courtois-nak kellett védenie bravúrral Marcus Rashford lövését. A 63. percben még nagyobbat kellett hárítania a belga kapusnak, aki Phil Jones fejesét szedte ki remek mozdulattal a bal sarok elől, a kipattanót meg hiába vágta be Alexis Sánchez, már lesen volt.

A Chelsea támadást is alig vezetett, aztán viszont a 70. percben, amikor megtette, majdnem eldöntötte a finálét. Középen N'Golo Kanté tört előre, remek ütemben passzolt a jobbján futó Marcos Alonso elé, ám a ballábas szélső hátvéd hezitált, és nem lőtt egyből jobbal. Végül megtette, De Gea hárított, majd a kipattanó után Ashley Young hiába ért kézzel a labdához, ezért nem járt tizenegyes (és videózással sem kapott kedvező ítéletet a Chelsea).

A helyzet kicsit megijesztette az MU-t, mert néhány percre alább maradt a nyomás (közben bejött R. Lukaku és Anthony Martial), aztán José Mourinho csapata csavart egyet a srófon. Nemanja Matics bombáját védte a remekül teljesítő Courtois, majd Paul Pogba maradt teljesen üresen egy szöglet után, ám ziccerben kapu mellé fejelt, Mourinho kis híján felrobbant mérgében.

Ennél nagyobb egyenlítési lehetősége már nem is volt a Manchester Unitednek, Courtois és védelme állta a sarat, a Chelsea 1–0-ra nyert egy nem túl élvezetes kupadöntőn, és nyolcadszor hódította el a trófeát. Egyetlen hiba és Eden Hazard higgadtsága döntött – ha Antonio Conte búcsúzik a Chelsea-től, akkor kupával int istenhozzádot a szurkolótábornak.