Ferguson-könyv: „Beckham azt hitte, nagyobb nálam. Mennie kellett"

„David azt gondolta, hogy nagyobb Alex Fergusonnál – fogalmaz harmadik személyben a szerző. – Kétség sem férhet hozzá, hogy ez járt a fejében. Teljesen mindegy, hogy Alex Fergusonról vagy Pityi Palkóról van szó, nem a konkrét személy a lényeges. Hanem a hatalom. Nem engedheted meg, hogy egy játékos átvegye az uralmat az öltözőben. Sokan megpróbálták. Csakhogy a Manchester Unitednél az irányítás a menedzser irodájában összpontosul. Szóval onnantól harangoztak neki."

Természetesen nem maradt ki a könyvből az a bizonyos 2003. februári eset sem, amikor az Arsenal ellen elveszített FA-kupa-mérkőzés után az öltözőben Ferguson belerúgott egy földön heverő futballcsukába, amely fejbe találta Beckhamet.

„Az utolsó szezonban, amit nálunk töltött, érzékeltük, hogy a munkaintenzitása csökkent, és hallottunk bizonyos sutyorgást David körei és a Real Madrid közötti flörtről. De a fő gond az egyébként rendesen sztratoszferikus magasságokat idéző igyekeztének hanyatlása volt."

„Úgy tizenkét lábnyira volt tőlem. A földön néhány cipő hevert köztünk. David átkozódott, én megindultam felé, és ahogyan közeledtem, belerúgtam a cipőbe. Közvetlenül a szeme fölött találtam el. Természetesen felemelkedett, és elindult felém, de a többi játékos lefogta. Ülj le, mondtam neki, cserbenhagytad a csapatodat. Vitatkozhatsz, amennyit akarsz (de így volt)."

„Másnap a sztori már ott volt az újságokban. A nyilvánosság előtt egy fejpánt szimbolizálta a történteket. Ezekben a napokban történt, hogy közöltem a vezetőséggel: Davidnek mennie kell. Akik közülük jól ismertek, nem lepődhettek meg a reakciómon. Abban a pillanatban, amikor egy Manchester United-játékos azt gondolta magáról, hogy fontosabb a menedzsernél, mennie kellett. Azt szoktam mondani: amint a menedzser elveszíti a hatalmát, már nem az övé a klub. A játékosok intézik a dolgokat, és te máris bajban vagy."

Sir Alex Ferguson nagy ellenlábasáról, az Arsenalt irányító Arsene Wengerről is elmondta a véleményét. Rövid részletünk apropója a 2004-es októberi győzelem, amellyel az MU véget vetett az „ágyúsok" 49 meccses bajnoki veretlenségi sorozatának – és amely alkalomból repülni kezdett egy pizza.

„Ama híres-nevezetes incidens az emlékeim szerint úgy kezdődött, hogy Ruud van Nistelrooy azzal nyitott be az öltözőbe, hogy Arsene Wenger beszólt neki, amint elhagyta a játékteret. Azon nyomban kirohantam Arsene-hez, és mondtam, hagyja békén a játékosaimat. Nagyon felbőszítette, hogy elveszítették a meccset. Azért viselkedett olyan támadóan."

„És akkor hozzám vágtak egy pizzát. Azt mondták, Cesc Fabregas dobta felém, de az az igazság, hogy máig nem tudom, ki volt a bűnös."

„Attól a naptól szakadék tátongott köztünk, és a sebek egészen a 2009-es Bajnokok Ligája-elődöntőig nem hegedtek be teljesen. Akkor Arsene az irodájába invitált, és gratulált a továbbjutásunkhoz."

Wayne Rooney nyári elvágyódásáról is olvashatunk a kötetben. „Egy nappal azt követően, hogy megnyertük a (2013-as) bajnokságot, (Rooney) bejött az irodámba, és kérte, engedjük el" – írja Ferguson, azt is hozzátéve, hogy a támadó erőnléte az egész szezonban kívánnivalót hagyott maga után, ez vezetett ahhoz, hogy többször kimaradt a csapatból.

Ferguson utódja, David Moyes úgy reagált, hogy szerinte Rooney jó formában van, továbbra is teljes odaadással szolgálja a Unitedot, de ettől függetlenül Ferguson „azt ír, amit akar, az Old Traffordon mindenki örömmel issza a szavait", és biztos benne, hogy sokaknak nagy élvezetet jelent majd a könyv olvasása.

Ferguson azt is felfedte a könyvében, hogy Rooney 2010 nyarán szerette volna, ha az MU szerződteti Mesut Özilt, mire azt a választ kapta a menedzsertől, hogy „nem az ő dolga azzal foglalkozni, kit akar szerződtetni a klub".

Apropó, Moyes: a könyvbemutatón megkérdezték Sir Alexet, szerinte az MU őszi botladozásai nem kérdőjelezik-e meg Moyes alkalmasságát a menedzseri posztra. A korábbi mester így reagált: