„Súlyos eset volt már ifista korában is: nevelőegyesülete, a Greenwich Borough egy készlet súlyzóért adta el a Crystal Palace-nak. A csatár épp kőművesként kereste kenyerét, amikor befutott a Palace ajánlata. Wright megragadta az esélyt, és valóságos gólvágó lett a bajnokságban. Az üzlet Steve Coppell menedzser jó szemét dicséri" – írta Marosi Gergely Ian Wrightról egy remek sportlegben. |
Az 1963-ban napvilágot látott Ian Edward Wright az Arsenal legendás támadója volt, aki valóságos népi hős lett Londonban, ám az angol válogatottal nem ért el sikereket. „Wrighty" első komolyabb egylete a Crystal Palace volt, majd 1991 és 1998 között az Arsenalt erősítette, később a West Hamben, a Nottinghamben, a Celticben és a Burnleyben is megfordult.
Fénykorát az „ágyúsok" között élte, ha belelendült, egyszerűen lehetetlen volt megállítani, és ha egyszer gólt vágott, annyira fellelkesült, hogy sokszor meg sem állt a mesterhármasig, lásd még az Ian Wright-Wright-Wright-féle, sörtől és whiskeytől edzett fantorokra írt kórusművet. Kissé későn érő gyerek volt (nem sokkal 22. születésnapja előtt lett profi), pontosabban sohasem nőtt be a feje lágya, mind az öltözői csínytevésekben, mind a bolondos gólörömökben, mind az agyalágyult nyilatkozatokban az élen járt (még a nagy Paul Gascoigne-t is meg-megelőzve).
Amikor a kiváló menedzser, George Graham klubrekordért, 2.5 millió fontért leigazolta az Arsenalhoz az akkor 27 esztendős éket, sokan megkérdőjelezték a szakember elmeállapotát, de Wright első bajnokiján egy mesterhármassal lecsillapította a kedélyeket. Az ék arsenalos gólcsúcsát (288 találkozón 185 gól) Thierry Henry döntötte meg később. A válogatottban 33 alkalommal szerepelt, és kilenc gólt ért el, de nagy tornára sohasem tudták vagy merték kivinni a mindenkori kapitányok.
Az NSO sorozatában már visszavonult sportolók jelenlegi életéről olvashat. Tekintse meg a korábbi részeket is! |
Visszavonulása után fellépett különböző tv-show-kban, majd vezetett is ilyen műsorokat. Ezenkívül szakcikkeket ír, mérkőzéseket kommentál, kampányol a gyerekkori elhízás ellen, és támogat egy leukémiás betegeket istápoló alapítványt. Lett főszereplője számítógépes játékoknak és reklámkampányoknak, sőt adott ki zenei lemezt is.
A sokadosztályú Ashford Townban kipróbálta magát vezetőként is, de nem járt sikerrel. Fogadott fia, Shaun Wright-Phillips szintén válogatott labdarúgó lett, míg vér szerinti fiai közül a legtöbb futballtehetséget az 1985-ben született Bradley Wright-Phillips örökölte, aki azonban „csak" az U21-es nemzeti csapatig vitte.