Hová lett Steve McManaman?

A tipikusan angolos külsejű Steve McManaman Liverpool külvárosában látta meg a ködöt 1972-ben, és a Liverpool FC melwoodi Centre of Excellence-ében ismerkedett meg a futball alapjaival. Olyan hatásfokkal, hogy Sammy Lee óta ő lett az első Liverpool-játékos, aki a szamárlétrát teljesen végigjárta a klubnál, mielőtt a profik között is bemutatkozhatott volna. Igaz, a végső fokokat kettesével vette: 18 volt, amikor debütált a nagyok között, majd 20, amikor a megsérült legenda, John Barnes helyére beugorva remekelt az FA-kupa döntőjében a Sunderland ellen. Megválasztották a mérkőzés legjobbjának is, és az 1995-ös Ligakupa-fináléban szintén, amikor két gólt vágott a Boltonnak.

Ekkorra már válogatott játékosnak vallhatta magát, ami nem is csoda, hiszen 19 éves korától alapember volt klubjában a „vörösök" vöröse, aki törékeny alkatát meghazudtoló módon kőkemény is tudott lenni, hiszen csakis így lehet érvényesülni a csontrepesztő angol ligában. A szurkolók legfőképpen ördöngös cseleit és pontos lövéseit imádták. Az 1996-os hazai Európa-bajnokság egyik nagy felfedezettje lett, meg is mozgatott minden követ a megszerzéséért a Barcelona és a Juventus. A katalánok 12.5, a torinóiak 11 millió fontot fizettek volna érte akkor, amikor az Alan Shearerért kiadott 15 millió font volt a világrekord! McManaman maradt, hiszen akkor még hitt abban, hogy nevelőegyesületével feljuthat a klubfutball csúcsaira. Barátaival, Jamie Redknapp-pel, David Jamesszel, Jason McAteerrel, Stan Collymore-ral és Robbie Fowlerrel ha ezt a bércet nem is tudta meghódítani, a liverpooli éjszakai életet cserébe igen: se szeri, se száma nem volt ekkor a beszámolóknak a fenti hatos élethabzsolásáról. Meg is kapták becenevüket: ők lettek a Spice Boys.

„Macca" a gyepen is maradandót alkotott: 1997 végén az Onze Mondial nevű rangos szaklap beválasztotta az év csapatába, az 1997–1998-as bajnokságban pedig 12 gólt lőtt. A világbajnokságon viszont csak egyszer léphetett pályára, mert nem jött ki Glenn Hoddle szövetségi kapitánnyal. Mivel nem hosszabbította meg a szerződését a klubjával, utolsó idényében többször is tüntettek ellene a szurkolók, ám hiába, a szélső nem tudott ellenállni a Real Madrid csábításának. A Bosman-szabály miatt ingyen szerezték meg őt a madridiak, de megfizették az árát, hiszen heti 60 ezer fontos fizetést kapott (akkori forintban 40 milliót), valamint kétmillió fontos aláírási pénzt. „Megütötte a spanyol jackpotot" – kommentált a BBC.

Minden idők legjobban fizetett angol labdarúgójaként nem a legjobban kezdett a Realban: edzője, az egykori liverpooli John Toshack nem kedvelte, és csak nehezen tanult meg spanyolul. Márciusra lendült formába, és különösen a Bajnokok Ligájában remekelt: a Valenciával vívott finálé után több lap is a mezőny legjobbjának választotta meg, és egy szép gólt is rúgott. A nyáron talán az egyetlen angol volt, aki nem okozott csalódást a kontinenstornán, de arra tért vissza Madridba, hogy leigazolták a posztjára Luís Figót. McManaman a jobb szélen érezte magát a legjobban, azonban középen is szívesen futballozott, oda viszont a következő nyáron érkezett Zinedine Zidane, szintén rekordösszegért.

Klubja nem kis nyomást helyezett rá, hogy a luxuscsere pozíciója helyett inkább távozzon: hívta a Roma, a Middlesbrough, a Leeds United és a Rangers is, mindhiába. A spanyol sajtónál éppen ekkor lett kedvenc, hiszen „Macca" nem sértődött meg, hanem minden edzésen példamutatóan hajtott, és ha csak perceket kapott a mérkőzéseken, akkor is megpróbálta abból kihozni a maximumot. A Real öltözőjének mókamestere lett, a szurkolók ráakasztották pontos passzaira utalva a „Postás" becenevet (bár egyesek szerint ebben akadhat némi gúny is, tekintve a spanyol posta levélelkeverési hajlandóságait), de a kispadozása miatt lemaradt a 2002-es világbajnokságról (2001-ben szerepelt utoljára a „háromoroszlánosok" között). Egy idényt még lehúzott a „királyi klubban", pedig volt, hogy azzal zsarolták, hogy nem nevezik egyik sorozatba sem, ha marad – hiába no, nehéz vezetői ésszel felérni, hogy egy olyan alkalmazott, aki érkezésekor minden idők hatodik legjobban kereső alkalmazottja volt a szakmájában, hetente csak perceket dolgozik...

Bár csábította az Everton és az Arsenal is, mégis a Manchester City ajánlatát fogadta el, és azzal a feltett szándékkal tért haza a Premiershipbe, szó szerint félpénzért, hogy 31 évesen visszakerül a válogatottba. Ám a biztató kezdés után sorra szenvedte a térd-, vádli- és Achilles-sérüléseket, felépülőben pedig szexbotrányba keveredett (na ja, újra egy csapatban volt Fowlerrel és David Jamesszel...). 2005-ben, miután megbukott az őt odacsábító menedzser, Kevin Keegan, utóda McManaman egykori játékostársa, Stuart Pearce lett, aki májusban felbontotta a szélső szerződését. Bár hívta a New York/New Jersey MetroStars, hősünk inkább visszavonult.

2006 legelején kis híján leakasztotta arról a bizonyos szögről a cipőjét, de a Hong Kong Rangersnél nem felelt meg az orvosi vizsgálatokon. Nem unatkozott e nélkül sem: a Goal II című filmben produceri feladatokat vállalt, különböző jótékonysági mérkőzéseken szerepel máig is, 2010-ben pedig az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA utazó nagykövete volt a BL-trófea körútjában szerepet vállalva. Ezenkívül a családi hagyományokat folytatva beszállt a lóversenyzésbe mint istállótulajdonos. Barátjával, a milliárdos Carson Yeunggal több közös üzletbe vágott bele, s ezek némelyike egészen zűrösen alakult. Yeung próbálta meg egyébként elcsábítani őt a tulajdonában lévő Hong Kong Rangershez, de később jobb ötlete támadt: amikor cége, a Birmingham International Holdings (BIH) lett a Birmingham City tulajdonosa, McManamant delegálta a klubhoz általános igazgatónak. Ekkor vetődött fel először, hogy menedzser lesz, amiről még ma sem tett le. A BIH-nél együtt dolgozik a szintén ex-realos Christian Karembeu-vel, akivel együtt lettek UEFA-követek.

McManaman rögtön a visszavonulása után elkezdett a médiában is tevékenykedni; először az ITV-nél BL-szakértősködött, majd az ESPN ázsiai részlegénél kommentátorkodott. Később a Setanta Sportsnál folytatta, itt saját showműsort is kapott, amely „Macca hétfő esti show-ja" néven futott. A 2010-es vb-n újra az ESPN-nek elemzett, Jürgen Klinsmann-nal és Ruud Gullittal együtt, s azóta is ennek a csatornának a munkatársa, bár tett egy kisebb kitérőt az arab el-Dzsazíránál is.