City, Liverpool, Chelsea – a vírushelyzet aligha vet véget a nagy hatos PL-uralmának

A Premier League 2019–2020-as idénye rendkívüli módon alakult. S nem, nem csak a pandémia miatt. Már a három hónapos kényszerleállás előtt is kifordulni látszott az angol focivilág a négy sarkából. Alig jártunk novemberben, az Arsenal és a Tottenham is edzőt váltott. Januárra a nagy hatosból (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham) három is legalább nyolc vereségnél járt. A döntetlenkirály Arsenal összesen hat (!) győzelmet aratott 24 bajnokin – és annak is örült, hogy a legjobb 30 pontos csapatként épp odafért a top 10-be.

Az ember azt gondolta volna, hogy koronavírus miatti leállás, majd a zárt kapus meccsrendezés végképp felborítja a papírformát. Ehhez képest a nagyok bizonyították, nem véletlenül nagyok, a legjobban viselték a megrázkódtatásokat. Míg a tavasz elején a harmadik helyért harcoló Leicester City teljesen kibillent és a végén a Bajnokok Ligája indulásról is lemaradt, addig a Manchester United az utolsó 14 meccsén veretlen maradt (kilenc győzelem, öt döntetlen). A Chelsea az utolsó 12 meccséből nyolcat nyert. A Tottenham visszanyerte a stabilitását, és az utolsó 10 bajnokijából csak egyet vesztett el. Az Arsenal is előrelépett Mikel Artetával – az már más kérdés, hogy az idény első fele annyira pocsékul sikerült, hogy a 14 meccsen elért nyolc győzelem, két döntetlen és négy vereség jelentett jelentős előrelépést a számukra. Viszont megnyerték az FA-kupát...

Az évről évre a kihívó szerepkörben tetszelgő csapatok, a Leicester City, a Wolverhampton, az Everton vagy épp a Southampton végül elbukott a cél kapujában.

A Leicester ugyan befurakodott az Európa-liga-indulást érő ötödik helyre, de látva, hogy Brendan Rodgers csapata hol tartott féltávnál (egy ponttal előzték a Cityt az ezüstcsatában), ez inkább volt kudarc, mint bravúr. A Wolves túlszárnyalta a 2018–2019-es, története addigi legjobb PL-idényét (57 pont után most 59), de ezúttal lemaradt a nemzetközi kupaporondról.

Ralph Hasenhüttl Southamptonja úgy beragadt a rajtnál, sokan már a kieséstől féltették az osztrákot és csapatát. S őszintén megvallva, az is kisebb csodának tűnt, hogy az október végén a Leicestertől kapott 9–0-s zakót követően Hasenhüttl egyáltalán a kispadon maradhatott. Végül stabilnak mondható 11. helyen zártak a „szentek” – de messze az idény elején remélt El-indulástól. S akkor ott van az idény talán legkétarcúbb csapata, a játékosokra az elmúlt öt évben a Liverpoollal ugyanannyi költő Everton, amely az idény közben edzőt váltva és a kétségtelenül jó nevű Carlo Ancelottit kinevezve is csak a 12. helyre „kocogott” be.

Ilyen felvezetés után tehetjük fel magunknak a kérdést: lejárt-e a „nagy hatos” ideje Angliában? A válasz: aligha.

Az ok: bár a koronavírus-járvány valóban nehéz helyzetbe hozta a világ labdarúgását és az anyagi károk a Premier League klubjait is jelentősen érintették, a nagyok egyszerűen elég nagyok voltak ahhoz, hogy gazdasági tartalékaiknak vagy épp hitelképességüknek hála ne húzzák meg túlságosan a nadrágszíjat. Ellenben a kisebbek lehetőségei még tovább szűkültek. Nem véletlen, hogy a Premier League-klubok többsége leszavazta az öt csere lehetőségéről szóló szabályt is, mondván, hogy igazából csak a nagy, mélyebb kerettel rendelkező kluboknak jelent előnyt. Egy Manchester City szempontjából remek dolog, segíti a rotációt, miközben minőségi játékos áll be a minőségi, már fáradtabb futballista helyére, de egy Burnleyben aligha képvisel a 18. vagy a 22. számú játékos ugyanolyan szintet, mint a negyedik vagy ötödik.

A nagy hatos másik szerencséje, hogy a tőkeforgás miatt a most kiesett bevételek is inkább a 2021–2022-es idényt megelőző átigazolási időszakban éreztetik majd a hatásukat. Ahogy a Deloitte-jelentésre hivatkozva a The Atheltic írja, a klubok most még leginkább a 2018–2019-es idény után járó kifizetésekből élnek, ez alapján pedig a világ 20 legnagyobb bevételre szert tett csapatából tizenegy is a PL-ben szerepel. Érdekesség, hogy az említett idényben a hat nagycsapat közül az Arsenal kereste a legkevesebbet, 394.7 millió fontot, ám még így is kétszer annyi bevételhez jutott, mint az ebből a szempontból hetedik helyen záró West Ham United (187.7 millió font). Fontos megjegyezni, bevételről és nem profitról van szó! Szintén a The Athletic írt korábban arról, hogy a PL-csapatok átlag 40-50 millió fonttól estek el az elmúlt hónapokban, s bár a nagyobb csapatoknál ez az összeg valamivel nagyobb lehet, arányaiban még mindig több maradt számukra...

Jelen állás szerint meccsenként tíz cserét nem látunk majd a szombaton rajtoló évadban – s remélhetőleg hónapokra megszakítani sem kell a ligát a koronavírus, vagy egyéb okok miatt –, egy dolog mégis nagyon hasonló lehet, mint legutóbb volt: ez pedig a Liverpool és a Manchester City versenyfutása a bajnoki címért.

A 2020–2021-es Premier League-idény rajtja előtt a Nemzeti Sport Online munkatársai is leadták saját erősorrendjüket – hasonlóan, ahogyan évek óta a Bajnokok Ligája kiírásaival tesszük. S bár akadt köztünk egy-egy, aki meglepetésre tippelt, az összesített lista kevés meglepetést mutat. A sorrend a helyezésátlagok alapján állt össze. Íme.

Ha a helyezésátlagokat (a továbbiakban a klubok neve mögött zárójelben) tekintjük, hat markánsan elkülönülő „zónára” oszthatjuk a tabellát. A bajnoki címért versengőkre, az első számú kihívókra (jelen esetben: kihívóra), a BL-csatára, a nagy hatos kihívóira, a stabil középmezőnyre, és végül a kiesés elől menekülőkre.

A BAJNOKI CÍMÉRT VERSENGŐK: MANCHESTER CITY (1.54), LIVERPOOL (1.77)

A felmérésben a Manchester City zárt az élen 1.54-es helyezésátlaggal. Pep Guardiola az ötödik évét kezdi meg Manchesterben, ezúttal pedig egy bizonyítási vágytól kifejezetten fűtött, a legkevésbé sem jóllakott keret áll a rendelkezésére. A City az előző idényben csupán a Ligakupát emelhette magasba (no meg még az év elején a Community Shieldet), a bajnokságban tetemes lemaradással lett második, az FA-kupából a végső győztes Arsenal ejtette ki, míg a BL-ben ott volt az eltaktikázott Lyon elleni negyeddöntő.

A csapat ugyanakkor megúszta az UEFA kétéves eltiltását a nemzetközi kupaporondtól. A CAS végül rendben lévőnek találta a közel-keleti szponzorokkal kötött szerződéseket, amelyeket az európai szövetség tiltott tulajdonosi finanszírozásnak vélt még néhány hónappal korábban. Ennek köszönhetően az alapemberek többsége továbbra is Guardiola rendelkezésére áll, egyedül a távozását már jó előre bejelentő David Silva, valamint az előző idényben sérülése miatt amúgy is alig játszó, a Bayern révén 45 millió euróért megvásárolt Leroy Sané utódját kell megtalálni a keretben. Előbbi helyére az ifjú angol tehetség, Phil Foden, utóbbiéra a Valenciától megszerzett Ferrán Torres pályázik.

A kulcskérdés, hogy Guardiola képes lesz-e stabilizálni a védelmet, a 38 meccsen kapott 35 gól nem tűnik olyan soknak, ám ha hozzátesszük, hogy az azt megelőző két idényben 23 és 27 góllal lett bajnok a City, azért látszik, hogy a 2019–2020-as évadban sokkal ingatagabb lábakon állt a védelem, mint kellett volna. Ezen segíthet a közel 45 millió euróért megvásárolt Nathan Aké, valamint az állítólag öles léptekkel Manchesterbe igyekvő Kalidou Koulibaly.

A bajnoki címvédő Liverpoolnál (1.77) sokkal kisebb volt a mozgolódás nyáron. Jürgen Klopp egyetlen védőt, az Andy Robertson tehermentesítésére szánt Konsztandinosz Cimikaszt vásárolta meg az Olympiakosztól. A szándék egyértelmű: a folytonosságot megtartva az egyébként is jól működő gépezet óvatos csiszolása. A Liverpool az előző idényben kimondva-kimondatlanul mindent alárendelt annak, hogy 30 év után végre a magasba emelhesse az angol élvonal bajnoki serlegét – egyúttal most először a Premier League trófeáját.

Kloppék bebizonyították, hogy a gegenpressinggel és a kombinációs játékukkal egyaránt párját ritkító futballra képesek.Ugyanakkor a később kieső Watford elleni 3–0, és a Manchester City elleni júliusi 4–0 azt is megmutatta, hogy bizony rosszabb napjaikon könnyen a feltolt védelmük mögé tud kerülni bárki – az így kialakult adok-kapok és az eredmény utáni rohanás pedig közel sem a Liverpool játéka. Ezt a gyengeséget kihasználva, egy a tavalyinál élesebb City pedig képes lehet a 38 meccsen át tartó versenyfutásban a Mersey-partiak elé keveredni.

A német menedzser ugyanakkor optimista, a koronavírus-járvány miatt időnként kissé szedett-vedett felkészülés alatt úgy nyilatkozott, aki azt gondolná, jól laktak az elmúlt bő egy évükkel (BL-győzelem, klub-vb-siker, majd a PL-arany), nagyot tévednek: most, hogy lehullt róluk a 30 éves bajnoki átok jelentette teher, még veszélyesebbek lehetnek.

Meglátjuk.

AZ ELSŐ SZÁMÚ KIHÍVÓ: CHELSEA (2.85)

Ha valamiben nincs vita sem a szerkesztőségen belül, sem a PL fanatikusai között, akkor az az, hogy Frank Lampard és a Chelsea (2.85) fantasztikusan erősített. A londoniaknak kapóra jött, hogy az UEFA szankciói miatt az elmúlt egy évben nem vásárolhattak, a felhalmozott tőkéből pedig igazi urak lehettek a koronavírus-járvány gazdasági következményei miatt kissé leharcolt játékospiacon.

A londoniak több mint 200 millió fontot fizettek a Ben Chilwell (Leicester), Kai Havertz (Leverkusen), Timo Werner (Leipzig), Hakim Zijes (Ajax), Thiago Silva (PSG) ötösért – s a hírek szerint legalább egy megbízható kapus is érkezni fog még a következő napokban, hetekben. Ha így lesz, Lampardék az összes tavaly hiányosnak tűnő posztot és a nyáron, szerződése lejártával ingyen távozó Willian helyettesítését is tökéletesen megoldották. Sőt, lassan az kezd égető kérdéssé válni, hogy az előző évadban (különösképp az őszi teljesítményükkel) berobbant angol fiataloknak – Mason Mount, Tammy Abraham, Reece James – hogy jut majd hely és kellő játékidő a csapatban.

Ezzel a kerettel blama lenne, ha a BL-indulás nem jönne össze a londoni kékeknek, az izgalmas kérdés inkább az lehet, hogy Lampardék hosszú távon okozhatnak-e meglepetést a Liverpool és a City szintjén...

A BL-CSATA: MANCHESTER UNITED (4.23), ARSENAL (5.31), TOTTENHAM (5.54)

A Bruno Fernandes szerződtetését követően tavasszal sokkal jobban teljesítő Manchester United (4.23) végül a Chelsea-t is lehajrázta 2019–2020-ban. Az új idényre készülő kereteket látva ezúttal ez még nagyobb bravúr lenne Ole Gunnar Solskjaer csapatától. A United az elmúlt évek összevisszasága után idén nyáron (eddig) csak egy játékost szerződtetett, a középpályás mindenes Donny van de Beek személyében. Az Ajaxnál nevelkedett holland, aki szükség esetén Fernandest vagy Paul Pogbát is tehermentesítheti vagy helyettesítheti, illetve közvetlenül a védelem előtt, szűrőként sem jön zavarba, 44 millióba kerülhet bónuszokkal együtt.

Az Arsenal (5.31) legnagyobb sikere az átigazolási piacon nem egy szerződtetés, hanem egy elszerződés megakadályozása: jelen állás szerint Pierre-Emerick Aubameyang marad az „ágyúsoknál”.

A londoni csapat nemcsak megtartotta kulcsembereit, hanem még bővebb (bár továbbra is kissé fejnehéz) kerettel – a védelem közepén két új lehetséges vezérrel, a 25 milliós Gabriel Magalhaessel és az egy éve vett, de csak most bevetni szánt William Salibával – vág neki az idénynek. Úgy, hogy ezúttal az önbizalommal sem lehet gond az Emiratesben: megnyerték az FA-kupát, majd bő másfél hete – tizenegyesekkel legyőzve a Liverpoolt – a Community Shieldet is magasba emelték.

A legnagyobb kérdőjel José Mourinho Tottenhamje (5.54) lehet. A portugál menedzser szintén az első teljes idényét kezdi meg a Spurs élén. A csapat átalakítása tovább folytatódott a nyáron, és lassan már csak nyomokban emlékeztet a Mauricio Pochettinóval bő egy éve még BL-döntőt játszó alakulatra. Mourinho a középpályát és a védelmet próbálta elsősorban megerősíteni, külön a kérésére érkezett a Southampton kapitánya, az egykori Bayern München-nevelés, Pierre-Emile Höjbjerg, valamint a Wolves jobbszélsője,Matt Doherty. A másik oldalon, mint legnagyobb veszteség Jan Verthongen neve „tetszeleg”. A belga 8 év után távozott Londonból, ám mivel már 33 éves, kevesen hullajtottak érte könnyeket.

„Mi, én és a stábom, mindent kielemeztünk, amit csak lehet. Szeretnénk fejlődni, szeretnénk elkerülni a sérüléseket – s pontosan tudjuk, mekkora előrelépési lehetőségek rejlenek bennünk” – mondta Mourinho nemrég a Sky Sportsnak.

Az előrelépésre szükség is lesz, ha az egykori „Special One” szeretné helyreállítani a United élén megtépázott renoméját. Első bő fél éve a Tottenhammel – még ha a végén össze is jött az El-indulás – önmagában ehhez kevés volt. Talán ez a kényszer is mondatja velünk azt, hogy a nagyok közül előzetesen talán leggyengébbnek tűnő észak-londoniaknak sem fér bele, hogy kicsússzanak az első hatból.

A nagy hatos fölényéről mindenesetre sokat elmond, hogy az elmúlt tíz évben csupán hatszor fordult elő, hogy az első hat hely valamelyikén másik klub végzett.

Kik hajthatják végre 2020–2021-ben ezt a bravúrt?

A NAGY HATOS KIHÍVÓI: LEICESTER CITY (7.46), WOLVERHAMPTON (8.54), EVERTON (8.62)

Amikor a Leicester (7.46) kispadján ülő Rodgerst megkérdezték a United elleni idényzárón, miben kell előrébb lépniük, hogy a következő évben BL-indulást ünnepelhessenek, úgy felelt: „Még több kreativitás, még több gól kell”. Az északír edző ezt követően a válasz hátterére is rávilágított. Mint mondta, pontosan tudták, hogy 50 körüli góltermés mellett nem lesz esélyük annyi győzelemre, amivel oda lehet férni az első négybe. Éppen ezért a támadásaik felépítésén, hatékonyságán dolgoztak az idény jelentős részében. Ilyen szempontból pedig nincs is oka a panaszra, hiszen 67 gólnál zártak. „Ez fantasztikus fejlődés, ha rövid távon gondolkodunk... A kihívás most az, képesek leszünk-e állandósítani a formánkat. S egy fokozattal még eredményesebbek lenni. Ha igen, lehet esélyünk a nagy hatossal szemben.”

Az előző idényben sokáig a nemzetközi kupaindulásért harcoló Wolvesnál (8.54) Nuno Espirito Santo már más megközelítést alkalmaz. Ő sokkal inkább a kiegyensúlyozottságban hisz, a támadás és a védekezés közti tökéletes balanszra törekszik egy minél stabilabb középpályával. Nem véletlen, hogy a Rúbén Neves, Joao Moutinho tengelyt ezúttal sem hagyta megbontani, pedig a hírek szerint angol riválisok 70-80 millió fontot sem sajnáltak volna Nevesért. Ugyanakkor klubrekordért vett egy portugál támadót, Fábio Silvát és némi kényszerből – ám jó áron – egy védőt, a védelem bal szélén és a közepének bal odalán egyaránt bevethető Marcalt a Lyontól.

Bár az előző idényben csak a középmezőny második felében (12.) zárt, várakozásaink szerint szintén a nagy hatos közvetlen kihívója lehet majd Ancelotti Evertonja (8.62). A liverpooli kékek megszerzték a Real Madridtól James Rodríguezt és a Napolitól Allant – így a középpálya támadásban és védekezésben is sokkal jobban néz már ki. Ráadásul ez lesz Ancelotti első teljes idénye a csapattal. Az már az előző évadban is meglátszott, hogy az olasz szakvezető előrefelé játékban a letámadásra, védekezésben pedig a passzsávok szűkítésére, a területek lezárására próbál építeni egy gyors visszarendeződés mellett. A rendszer a decemberi hajrában, majd a tavasz elején működőképesnek is tűnt, ám az Everton javuló formája végül mégsem bizonyult tartósnak.

Hogy mire lesz szüksége a triónak, ha valóban harcba akar szállni az európai kupaindulásért? Meg kell nyerni a meccseik 40 százalékát. A Wolves két éve úgy lett hetedik és El-induló, hogy 38-ból tizenhat mérkőzésen győzött. A 2016–2017-es idényben az Everton 17 győzelemmel lett 7., a 2015–2016-os évadban a Southampton 18-cal 6., a West Ham 17-tel 7., a 2014–2015-ös idényben a Southampton 18 győzelemmel lett 7.

Tizenhat vagy annál több győzelem az elmúlt években egy kivétellel (2014–2015, Swansea City) mindig elég volt ahhoz, hogy az adott csapat az első hétben, azaz jó eséllyel európai kupaindulást érő helyen zárjon. 10-ből hatszor pedig 40 százalékos győzelmi mutató felett a nagy hatos legalább egy tagját is meg lehetett előzni.

A KÖZÉPMEZŐNY: NEWCASTLE UNITED (11.92), SOUTHAMPTON (12.15), LEEDS UNITED (13.23), WEST HAM UNITED (13.38), SHEFFIELD UNITED (13.46)

A középmezőnyre tekintve érdekes helyzetben lehet az ismét csak majdnem eladott Newcastle (11.92). Steve Bruce csapata remek érzékkel csapott le az előző idény végén kiesett csapatok felszabaduló játékosaira a piacon, közülük is kiemelkedő fogás lehet Callum Wilson. A támadó az előző négy idényből háromszor is tíz vagy afeletti xG-mutatóval (a helyzetminőség alapján várható góltermés), az említett időszakban ténylegesen pedig 36 góllal zárt. Mindez óriási lökést adhat a 2019–2020-as évadban egy gól/meccses átlagot hozó „szarkák” támadójátékának. Főleg, hogy a középső középpályásként és bal oldali szélsőként is bevethető – Wilsonnal remek játékkapcsolatot ápoló – Ryan Fraser szintén a Newcastle-t választotta a Bournemouthtól távozva.

A Southampton (12.15) idén stabilan a középmezőny tagja lehet, az előző évi nagy menetelést követően a Sheffield Unitedra (13.46) vélhetően inkább némi visszaesés vár – nehéz elképzelni, hogy Chris Wilder együttese még egyszer olyan szenzációsan védekezzen és kontrázzon egy teljes idényen keresztül, mint tette azt 2019–2020-ban (38 meccs, 39 rúgott- és 39 kapott gól). Főleg a Sheffield-szintű csapatok lehetőségen képességeivel jelentősen túlmutató Man. United-kapus, Dean Henderson távozásával. A West Hamnél (13.38) alighanem örülnének végre egy nyugodt évnek, amikor lehetőleg egyetlen hétig sem kell a kiesőzónában figyelniük csapatuk nevét.

A középmezőnyben kapott helyett – várakozásaink szerint legjobb újoncként – Marcelo Bielsa Leeds Unitedje (13.23). A csapatról és lehetőségeiről itt írtunk bővebben!

A KIESÉS ELŐL MENEKÜLŐK: ASTON VILLA (15.15), CRYSTAL PALACE (15.23), BURNLEY (16.08), BRIGHTON (17.08), WEST BROMWICH ALBION (18.31), FULHAM (18.38)

Nem volt olyan szavazólap, amelyen valamelyik, de inkább két újonc ne szerepelt volna a kiesők között. Többségében a West Bromwich Albion (18.31) és a Fulham (18.38) volt az a két csapat. Arról már sokkal inkább megoszlottak a vélemények, hogy melyikük zárhat az utolsó helyen, illetve, hogy a Championship ezüstérmese, és a rájátszás győztese mellett ki lehet a harmadik, aki nem tudja kiharcolni a bennmaradást a most induló PL-idényben.

Kulcskérdésnek tűnik, hogy az Aston Villa (15.15) meg tudja-e oldani a kapusposztot, ahol Tom Heaton térdsérülése után keletkeztek problémái, s ahová tűzoltásként Pepe Reinát szerezték meg kölcsönbe az előző idény hajrájára. A Crystal Palace-nak (15.23) egy formába lendülő Wilfried Zahára lenne nagy-nagy szüksége. A Burnley (16.08) sokáig nagyon stabil volt a 2019–2020-as évadban, ám a lejáró szerződések miatt az idény végére csaknem elfogyott Sean Dyche kerete. A távozókat pedig nem igazán sikerült pótolni: a jelenlegi csapat az összértéke alapján a negyedik legszerényebb brigád a PL-ben, mögötte csakis újonc klubok állnak. S akkor még a Tottenham által nagy erőkkel csábított James Tarkowski esetleges távozásával nem is számoltunk.

Az előző évadban sokáig a vonal környékén tanyázó Brighton (17.08) nagyot húzott a liverpooli Adam Lallana szerződtetésével (persze csak akkor, ha a 32 éves kreatív középpályás kibír egészségesen egy teljes évet). Az Ajaxban több BL-csatát is megélt 28 éves Joel Veltman megszerzése csupán egymillió fontért cserébe szintén remek üzlet lehet. A keret ezzel együtt is inkább csak a kiesés elkerülésére lehet hivatott, mint egy kiugró eredmény elérésére.

Hogy jól tippeltünk vagy sem, legkésőbb május 23-án kiderül.

A Premier League versenynaptára legalábbis úgy számol, hogy akkor lesz a 2020–2021-es kiírás záró fordulója. Reméljük, hogy így is lesz...

A PL-CSAPATOK NYÁRI ÁTIGAZOLÁSAI – EGY HELYEN ITT!

ANGOL PREMIER LEAGUE
1. FORDULÓ
Szombat
13.30: Fulham–Arsenal (Tv: Digi Sport1)
16.00: Crystal Palace–Southampton
16.00: West Ham United–Newcastle United (Tv: Spíler1)
18.30: Liverpool–Leeds United (Tv: Digi Sport1) – élőben az NSO-n!
Vasárnap
15.00: West Bromwich Albion–Leicester City (Tv: Digi Sport2)
17.00: Tottenham Hotspur–Everton (Tv: Spíler1)
Hétfő
21.00: Sheffield United–Wolverhampton
21.00: Brighton–Chelsea