Már karácsonykor a feltámadásra fókuszálnak: Eddie Howe és a Newcastle

Tudja ön, hogy hányszor fordult elő a Newcastle Uniteddel, hogy kieső helyen töltse a karácsonyt a Premier League-ben?

Egészen eddig az idényig egyszer sem.

S persze mondhatjuk, hogy még fél távhoz sem értünk az angol élvonal 2021–2022-es kiírásában. Hogy olyan ez, mint a tanév közepén, a félévi bizonyítványba beírt elégtelen kémiából – a végén még bőven lehet egy erős hármas. És így vállalható teljesítmény – a „szarkák” esetében viszonylag kényelmes bennmaradás. Ezt erősíti az a tény is, hogy a Newcastle-nek elég lehet egyetlen győzelem is ahhoz, hogy pikk-pakk háta mögött hagyja a kiesőzónát (még ha riválisai kevesebb meccset is játszottak). De attól még a pillanatnyi helyzet közel sem biztató. Főleg úgy nem, hogy a 19. forduló egyetlen, nem a Boxing Dayre, azaz december 26-ára eső mérkőzésén a top négybe vágyó Manchester Unitedet fogadja Eddie Howe együttese.

S főleg nem annak tükrében, hogy Európa – s talán az egész világ – leggazdagabb klubjáról beszélünk. Igaz, ez az állapot új keletű: az új, keleti tőke hivatalosan október 7-ével, a szaúdi állami befektetési alap (PIF) 80 százalékos tulajdonrész-vásárlásával érkezett meg a csapat mögé.

EDDIE HOWE SZÍNRE LÉP

Az új tulajdonosi kör nem sokat teketóriázott, mindössze 13 nappal a klub felvásárlása után, a Tottenham elleni 3–2-es vereséget követően menesztették Steve Bruce-t a menedzseri székből. A 60 éves angol tréner sorsa alighanem az új befektetők érkezése nélkül is megpecsételődött volna rövid időn belül. A csapat nyolc fordulót követően a tabella 19. helyén állt nyeretlenül, s nehéz volt olyan játékelemet találni, amelyben ne tartozott volna a sereghajtók közé. A helyzete kilátástalanságát talán a PPDA-mutatója jellemezte a legjobban – ez a szám mutatja meg, hogy egy együttes átlagosan hány passzt enged az ellenfeleinek támadásépítés közben, mielőtt meg tudná akasztani a folyamatot. 22.6-tal a „szarkáké” volt messze a leggyengébb mutató – az akkor 19. Arsenalé 17.2 volt. A Newcastle kezdte a második legmélyebben a védekező akcióit, átlagosan 37.5 méterre a kapujától találkozott a labdás ellenféllel, a labdaszerzési kísérleteinek pedig csupán a 9 százaléka esett a támadóharmadba, miközben a ligaátlag 17.2 százalék volt (a Newastle-é az előző idényben pedig 18.9). A mutatóban legjobb Manchester City 29 százalékon állt ekkor.

A gárda irányítását ideiglenesen a nyári Eb-n még az angol labdarúgó-válogatott szakmai stábjában dolgozó Graeme Jones vette át, aki a neki jutó három meccsen (Brighton, Chelsea, Crystal Palace) ugyan szerzett két pontot, de csodát tenni nem tudott – a Newcastle továbbra is pocsék mutatókkal a 19. helyen állt, amikor bejelentették a több mint egy éve parlagon heverő Eddie Howe menedzseri kinevezését.

A 44 éves Howe legutóbb a Bournemouth kispadján ült, egész edzői karrierjében csupán két klubnál, 2008 és 2011, valamint 2012 és 2020 között a „Cherriesnél”, a kettő közt pedig 86 meccsen át a Burnleynél dolgozott. Karrierjére jellemző volt, hogy rendre meg tudta lepni a nagy csapatokat: taktikai mesterműveként a 2018 januárjában 3–0-ra megnyert, Chelsea elleni bajnokit szokták emlegetni, mottójaként pedig az „egyéni fejlesztés mindenek felett” jellemezhetné (a tökéletes példa erre a hogy, hogy nem most épp Newcastle-ben futballozó Callum Wilson, Ryan Fraser kettős).

Howe Bournemouthjára jellemző volt, hogy igyekezett tartani a labdát, nem beszorulni a térfelére, ezzel együtt többnyire a kontrákból volt eredményes egy érdekes, papíron 4–4–2-es, de a gyakorlatban sokszor inkább 4–4–1–1-nek/4–2–3–1-nek ható hadrenddel, ahol a Wilson (lényegében Howe kezei alatt lett stabil Premier League-játékos) melletti támadó jóval mélyebbről indult. Az már az első meccsek alapján egyértelmű, hogy hasonló rendszerrel próbálkozik a Newcastle-nél is. Ez a csapat szempontjából lényegi változás, mivel Bruce általában három középső védővel és két szárnyvédővel játszatta.

POZITÍV MOMENTUMOK A BRENTFORD ELLEN

Howe ugyan több mint egy éven át nem ült kispadon, mégsem tétlenkedett. Hónapokat töltött el Diego Simeone és az Atlético Madrid elemzésével (fókuszban a kontrajáték hatékonysága és az átmenetek), megfigyelésével, többször is Madridba látogatva, illetve az argentin trénerrel személyesen is találkozva, míg a 2021–2022-es évad elején egy hónapon keresztül Jürgen Klopp (gegenpresszing) munkáját tanulmányozhatta közvetlen közelről Liverpoolban. „Jobb edzőként ülök most itt, mint ültem volna egy évvel ezelőtt” – jelentette ki, amikor megérkezett a St. James Parkba.

„Megtanultam már, hogy nem szabad nagyon távolra nézni. Persze kellenek a távlati elképzelések, de a fókuszban mindig a következő meccsnek kell lennie. Hogy mi a célom? Minden héten javulni. Szervezettebbnek lenni, erőszakosabbnak lenni, eredményesebbnek lenni, mint az előző meccsen voltunk. Fejlődnünk kell, és jönni fog a győzelem” – mondta newcastle-i székfoglalójában Howe, aki nagy pechjére az első munkahetén rögvest pozitív koronavírustesztet produkált, így úgy mutatkozott be a csapat kispadján, hogy valójában ott sem volt. Csak két valóban megtartott edzéssel, ezt követően a csapattal és szakmai stábjával videón tartva a kapcsolatot igyekezett bátrabbá, erőszakosabbá, szervezettebbé tenni a csapatot.

A Brentford elleni bajnoki ütközet 3–3-as döntetlent és összességében az addigi idény egyik legélvezetesebb Newcastle-meccsét hozta, amely rögvest több pozitív mutatóval is előállt. A csapat a legtöbb gólszerzési kísérlettel (23), kaput eltaláló lövéssel (9), tizenhatoson belüli lövéssel/fejessel (16), büntetőterületen belülre irányuló passzal (41) és a tizenhatoson belüli labdaérintéssel (37) próbálkozott a 12 forduló alatt. Az idényben mindössze másodszor sikerült 50 százalék feletti labdabirtoklással zárniuk egy mérkőzést (52.2), és a 90 percre összesített helyzetminőség-mutatójuk (xG) a harmadik legmagasabb, 1.72 volt az addig lejátszott találkozóik közül.

Ahogyan az egyik volt Newcastle-játékos a The Athleticnek fogalmazott, „elindultak a káoszból a konstruált káosz irányába”.

AZ ELSŐ HÉT MECCS TAPASZTALATAI

Pozitív momentumok?! – kérdezheti ezen a ponton bárki a tabellára nézve, még akkor is, ha a Burnley legyőzésével a „szarkák” legalább az idénybeli első győzelmükön túl vannak. Ámde a csapat továbbra is utolsó előtti, messze a legtöbb gólt kapta (41), és csupán jobb gólkülönbségével (ami így is a második legrosszabb a ligában, –23) előzi meg a sereghajtó Norwich Cityt.

A Newcastle főbb mutatói azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a csapat jóval közelebb került Howe-val a Premier League mezőnyéhez (és a mezőny átlagához), mint amilyen messze Bruce-szal volt. A PPDA-mutatóját már említettük, a klub 17 forduló után is utolsó, ám már közel sincs úgy leszakadva a többiektől (17.3). A többi mutatója is javult védekezésben, jó egy méterrel magasabban találkoznak a játékosok a labdát felhozó ellenféllel, a támadóharmadba eső presszió a 11. fordulóban 11 százalékon állt, most 13.5 százalék fölött van (úgy, hogy a karácsony előtti két meccs, a Liverpool elleni idegenbeli 1–3-as és a Manchester City elleni hazai 0–4-es bajnoki nem épp az átlagjavításról szólt). Howe előtt mind a támadóharmadban megszerzett labdák számában, mind a passzok számában tök utolsók voltak, most előbbiben a 19., utóbbiban a 18. helyen állnak. Megint csak nem eget rengető előrelépés a többi klubhoz képest – de biztató elmozdulás.

Tizenegy meccs után a Newcastle-é volt a legtöbb kapott gól (24, 2.18/meccs), és az ellenfelei hozták össze a második legnagyobb várható gólszámot (xGA). Helyzetminőségük alapján 22.14 találatot kellett volna szerezniük az észak-angliaiak ellen, ami meccsenként 2.01-es átlagot jelent. Az új szakvezetéssel hét meccsen 17 kapott gólnál járnak, ami rosszabb, 2.42-es átlagot jelent, míg az xGA-juk a 11. forduló óta 14.84 (2.17/meccs). Elsőre kicsit sem hízelgő számsor.

A valódi trendekről sokkal tisztább képet kapunk, ha kivesszük a csapat három dobogós, a Chelsea (0–3, még Howe előtt), a Liverpool és a Manchester City elleni meccseit a statisztikákból. Így azt látjuk, hogy Bruce és Jones irányításával 10 meccsen 1.92-es xGA-n (19. hely a ligában) álltak, míg Howe-val öt meccsen már csak 1.65-ös az átlaguk, amely a 14. „legjobb” a 20 élvonalbeli klub közül. Vagyis a Newcastle a jelen helyzetében valódi riválisnak számító ellenfelekkel szemben (az első három az idény első részében jelentősen kiemelkedett a mezőnyből, még akkor is, ha a Chelsea az elmúlt három hétben visszaesést mutat) sokkal jobb teljesítményre képes védekezésben az új menedzser irányítása alatt.

Érdemes megjegyezni, hogy a Newcastle Howe-val kevesebb lövést/fejest kap a kapujára, ezt jelentős részt azzal elérve, hogy hamarabb felveszi védekezésben a labdás ellenfelet, aki így átlövések és jó helyzetből érkező beadások helyett inkább a passzlehetőség keresésére kényszerül.

Az angol érkeztével a Newcastle agresszívebb és fegyelmezettebb lett, labda nélkül bátrabban támad le, a labdát pedig több rövid passzal igyekszik megjáratni, ha épp hozzá kerül. Az eleve nem túl gyors támadásépítés (Bruce alatt 1.45 méter/másodpercet tett meg a labda átlagban az ellenfél kapuja felé, aminél nyolc csapat építkezett csak lassabban) még tovább lassult, ugyanakkor az egy akcióra jutó átlagpasszok száma nőtt. Támadásépítésben a rövidebb és pontosabb passzok mellett hosszabb labdavezetések jellemzik a csapatot. Ezekben különösen nagy szerep jut a középső középpályásokra, valamint a Wilson mellé, mögé nevezett támadóra (a Manchester City ellen például Joelinton volt ez az ember).

A csapat legnagyobb gondját viszont még mindig az egyéni hibák jelentik (erről árulkodik az is, hogy Howe előtt és alatt egyaránt jelentősen több gólt kapnak, mint amennyi az ellenfeleik helyzetminőségéből következne). Érdemes felidézni, hogy a Manchester City például milyen góllal szerzett vezetést múlt hét végén a St. James Parkban. A „szarkák” a Premier League adatai szerint hét olyan gólt kaptak, ami közvetlenül egyéni hibából született – ez a legtöbb a ligában. Ezek közül öt esett a Howe-éra elé, míg egy a Liverpool, egy a City elleni meccsen történt.

MERRE AZ ELŐRE?

Az jól látszik, hogy a játékosállományban lévő potenciál véges. Az előző három évben 13., 13., és 12. helyen végző keret megerősítésére, átalakítására az előző klubtulaj, Mike Ashley nem igazán áldozott, így, ha nem is látványosan, folyamatosan gyengült a csapat. Ez egyúttal esély az új szaúdi befektetőknek: mivel az Ashley-korszak utolsó három éve gazdaságilag nyereséges volt, mintegy 40 millió fontos profitot hozott, ezért a következő átigazolási időszakokban az angliai és az európai pénzügyi fair play szabályok betartása miatt nem kell aggódniuk (FFP). A The Guardian szerint még akkor is megfelelnek az előírásoknak (a hároméves idényátlagban megengedett maximum veszteség miatt), ha a következő két átigazolási időszakban összesen 150 millió font körül vesznek játékosokat, és szinte nulláért adnak el.

Az előkészületek alapján Newcastle-ben tényleg kiemelt várakozással tekintenek a januári időszakra. A csapat a Celtic és a Reading korábbi sportigazgatóját, Nick Hammondot bízta meg azzal, hogy segítsen a transzfertárgyalásoknál. Hammond döntései kulcsfontosságúak lehetnek, már csak amiatt is, mert a csapatnak továbbra sincs állandó sportigazgatója Lee Charnley novemberi leköszönése óta. Sajtóhírek szerint egyébként nem véletlen a kivárás: a Liverpool sikereiben oroszlánrészt vállaló, a klubtól a 2021–2022-es idény végén már biztosan távozó Michael Edwardst szeretnék szerződtetni a posztra. Edwards érzelmes liverpooli búcsúlevelében azt írta, új kihívásra vágyik – a Tyne-folyó partján biztos találna néhányat. Addig is – ha januárban beválik – Hammond lehet a tűzoltó sportigazgató, aki később speciális feladatkörrel maradhat a klub kötelékében.

A vásárlás mellett a saját tehetségek kinevelése, felkutatása is fontos kérdés, ha a jövőépítésről van szó. A szaúdi befektetők állítólag már a tárgyalás korai szakaszában eldöntötték és megígérték, hogy infrastruktúrájában a csapat teljes edzőközpontja és utánpótlásbázisa megújul. Ehhez pedig a szellemi megújulás is hozzátartozik... Sajtóhírek szerint Howe megbízása az első csapat felkészítése mellett a megfigyelőhálózat átszervezésére is szól. A scoutinghálózat feje, Steve Nickson ugyanakkor egyelőre még a posztján van. Ő és Howe felelnek azért is, hogy egy minden posztra A-, B- és C-opciót tartalmazó, csupa fiatal tehetségből álló listát összeállítsanak. Velük próbálnák meg feltölteni az utánpótlást, abban a reményben, hogy januárban akár 6-8 fiatalt is megszerezhetnek, akik közül rövid időn belül többen kopogtathatnak az első csapat kapuján is.

Ez viszont önmagában még mindig nem elég: azonnali erősítések szükségesek. Az angol sajtóban többször végigvették a témát, és a legtöbb cikk és szakértő arra jutott, hogy két középső védő és egy szűrő középpályás mindenképpen kellene a Newcastle helyzetének stabilizálásához. A sérülések miatt viszont egy szélső védőt, lehetőleg olyat, aki jobbra és balra is be tud szállni, valamint egy Wilson mellé játékstílusban jól illeszkedő csatárt/árnyékéket is emlegetnek a klubbal kapcsolatban. A televíziós szakértőként és a The Athletic szerzőjeként is dolgozó Alan Shearer még tovább ment: hat új játékost, egy komplett védősort (négy ember), egy középső középpályást és egy új kapust kívánt egykori klubjának...

A védelembe a 37-szeres német válogatott Niklas Süle lehet a húzónév (2022 nyarán jár le a szerződése Münchenben, és sajtóhírek szerint már jelezte a bajor klubvezetőségnek, hosszabbítani nem szeretne, így januárban nyomott áron valóban piacra dobhatják), szélre Kieran Trippiert (az Atléticónál szóló szerződése vége: 2023. június) emlegetik. Trippier megszerzésében Howe személye is sokat számíthat: Burnleyben egykor ő adott neki lehetőséget.

S ha már Burnley... Erős húzás lenne a kiesés elleni harcban közvetlen riválisnak számító csapat „lerablása” – sajtóhírek szerint James Tarkowski és Ben Mee párosát egy az egyben vásárolnák meg a „szarkák”. Ötven-ötvenes középpályásként a Juventustól elvágyódó Aaron Ramseyt emlegetik. Míg a Manchester Unitedben ismét csak peremre szoruló Jesse Lingard hozhatna némi pluszkreativitást előre (korábbi meccsei alapján akár a Wilson mögötti összekötőember is lehetne). Szintén erre a posztra emlegetik a volt watfordi és manchesteri Odion Ighalót.

A szaúdi pénz azonban csak egy dolog, a Newcastle-nek meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy a komolyabb erősítést jelentő futballisták jelentős pluszfizetés mellett sem biztos, hogy megkockáztatnák, hogy fél év múlva csupán az angol másodosztályban kergessék a labdát. Arról nem is beszélve, hogy a játékosok számára az Egyesült Királyságon belül aligha Észak-Anglia a legvonzóbb célpont...

DECEMBER 26., VASÁRNAP
ANGOL PREMIER LEAGUE
19. FORDULÓ
16.00: Manchester City–Leicester (Tv: Digi Sport1)
16.00: Norwich–Arsenal
16.00: Tottenham–Crystal Palace
16.00: West Ham United–Southampton
18.30: Aston Villa–Chelsea (Tv: Spíler1)
21.00: Brighton–Brentford (Tv: Spíler1)
Liverpool–Leeds United – elhalasztva
Wolverhampton–Watford – elhalasztva
Burnley–Everton – elhalasztva

Hétfőn rendezik
21.00: Newcastle–Manchester United