Nem bírtuk tartani a lépést a görögökkel, ezüstérmes a magyar női vízilabda-válogatott a világkupán

Keretbe foglalta a világkupát női vízilabda-válogatottunk, amely a januári selejtezőtornán a görögök ellen kezdte a sorozatot, vasárnap pedig a döntőben találkoztak a felek. A kettő között megállíthatatlan volt Cseh Sándor együttese, sorozatban hét mérkőzést nyert meg – Csengtuban előbb a párizsi ezüstérmest, majd az olimpiai bajnokot győzte le. Az ausztráloknak futószalagon lőttük az akciógólokat, a spanyolok ellen hiba nélkül működött az emberhátrányos védekezésünk, és még hosszan sorolhatnánk azokat a játékelemeket, amelyekre bátran építhetünk a jövőben.

Merthogy a csengtui torna, így a görögök elleni döntő is elsősorban a tanulást, a fejlődést szolgálta, de a finálé mégiscsak különleges műfaj, több mint két évtized után játszhatott ismét világkupa-győzelemért a magyar női válogatott. Az első negyedben belementek az adok-kapokba a mieink: a görög gólokra rendszerint érkezett magyar válasz, nem hagytuk ellépni a riválist. Fórokat ugyan nehezen tudtunk kiharcolni, de az átlövéseink ültek, Dobi Dorina gólja adta meg az alaphangot. A több hangszeren játszó Eleni Xenaki vezérletével a negyed végén elléptek kettővel a görögök, mégsem az övék volt az utolsó szó, Hajdú Kata egy másodperccel a szünet előtt villant meg.

Ki gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó gólunk a félidőben? Az ellenfél speciális zónája elbizonytalanította a lövőinket, akik a második negyedben nem tudtunk érvényesülni, rendszerint szorult helyzetből kellett (volna) megoldást találniuk. Mégsem nyílt ki az olló, merthogy Xenaki újabb mesteri gólját leszámítva hátul jól zárt a magyar retesz: a blokkok miatt nagyon „kicentizték” a lövéseiket a görögök, így amikor nem Neszmély Boglárka hárított, akkor a kapufa segítette ki.

A nagyszünetben 6–4-re vezetett a rivális, a harmadik negyed közepén már 10–6-ra, Hrisztina Sziutira és Eleftheria Plevritura egyszerűen nem volt ellenszerünk. A játékvezetők továbbra sem osztogatták a kiállításokat, így maradtak az átlövések, középről Vályi Vanda és Garda Krisztina is megtalálta a rést a görög pajzson. Csakhogy mindenre tudott válaszolni Harisz Pavlidisz együttese, amely a negyed végén már öt góllal vezetett, innen nem volt visszaút a mieinknek.

Az utolsó nyolc percet azért megnyertük, a 2007-es születésű Tiba Panna góljának és a 2006-os Torma Luca beszállásának is örülhettünk, de a torna egészét nézve tarthatnánk névsorolvasást is, mert tényleg mindenki hozzátette a magáét. A megfiatalított magyar csapat 13–9-re kikapott a görögöktől a döntőben, az összképpel viszont elégedett lehet Cseh Sándor szövetségi kapitány, teljesen megérdemelten szereztünk ezüstérmet a világkupában.

VÍZILABDA
NŐI VILÁGKUPA, SZUPERDÖNTŐ, CSENGTU
Döntő
GÖRÖGORSZÁG–MAGYARORSZÁG 13–9 (5–4, 1–0, 6–3, 1–2)
Csengtu, 300 néző. V: Severo (olasz), Cabanas (spanyol). 
GÖRÖGORSZÁG: DZURKA – V. Plevritu 2, E. PLEVRITU 3, SZIUTI 3, Miriokefalitaki, XENAKI 3, Jannopulu. Csere: Triha 1, Ninu 1, Szanta, Tornaru, Angelidi, Kureta. Szövetségi kapitány: Harisz Pavlidisz
MAGYARORSZÁG: Neszmély – VÁLYI V. 1, Dobi 1, Peresztegi-Nagy, Dömsödi, Faragó 1, Leimeter 1. Csere: TORMA (kapus), Sümegi, Hajdú K. 1, Baksa V. 1, GARDA 2, Rybanska, Tiba 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
Gól – emberelőnyből: 9/4, ill. 4/1. Gól – ötméteresből: 2/0, ill. –

A 3. helyért
Hollandia–Spanyolország 10–8 (3–3, 3–1, 2–0, 2–4)