Sikerre ítélve – 131 éves történelem, 73 fontos Liverpool-diadal

Bill Shankly, a klub legendás edzője egyszer azt találta mondani: „A Liverpool Football Club azért létezik, hogy trófeákat nyerjen.” És valóban, a Liverpool nemcsak Anglia, a világ egyik legsikeresebb egyesülete, gyakorlatilag minden megnyerhető trófeát megnyert – a nagy nemzetközi kupák közül csak a már megszűnt Kupagyőzteseak Európa-kupájáé hiányzik az Anfield vitrinjéből, valamint az újonnan életre ahívott Európa-konferencialiga (bár utóbbira aligha mondható, hogy valóban hiányzik). A korábbi Interkontinentális Kupát sem hódította el a csapat, de a jogutódnak tekinthető klubvilágbajnokságot igen, szóval ez is kipipálható.

A felnőttcsapat összesen 66 nagy címet szerzett, s ha hozzávesszük a négy másodosztályú bajnoki elsőséget, az először és utoljára az 1985–1986-os idényben a nemzetközi porondra kijutó angol csapatoknak kiírt Football League Super Cupon elért diadalt, a Lancashire Liga-győzelmet 1893-ból, valamint az 1906-os Sheriff of London Charity Shield-győzelmet, akkor 73 trófeát számlálhatunk.

A LEGFONTOSABB DERBI AZ FA-KUPA DÖNTŐJÉBEN

Nem nyúlnánk mellé, ha ebből a halmazból rendre az első győzelmeket emelnénk ki, ám az igazán emlékezetes diadalok nem feltétlenül akkor születtek. Mint például az FA-kupában, amelyet meglepően sokáig, 1965-ig nem tudott elhódítani a Liverpool. Mégis a világ talán legrangosabb és legismertebb nemzeti kupasorozatában a harmadik diadal a legédesebb: 1986. május 10-én ugyanis a városi rivális Evertont sikerült legyőzni a londoni Wembley-ben. Ez volt az első Mersey-parti derbi a kupa fináléjában, egy olyan idényben, amelyben a bajnoki cím is a Liverpoolhoz került, az ezüstérmes pedig az Everton lett, vagyis a város uralta Anglia futballját. A döntő előtt érdekes módon az Everton számított valamelyest esélyesebbnek, a kékek ugyanis sorrendben a harmadik FA-kupa-döntőjüket vívták, és Gary Lineker révén meg is szerezték a vezetést az első félidőben, ám a folytatásban Ian Rush duplájával és Craig Johnston találatával fordított és nyert a Liverpool.

FELEJTHETETLEN EURÓPAI CSODÁK

A nemzetközi porondon is a legjobbak közé számított már a Liverpool, amikor a világ ráfordult a harmadik évezredre, jóllehet, 1984 óta egyetlen európai trófeát sem nyert. A szurkolók már nagyon várták, hogy az 1985-ös Heysel-tragédia és az azt követő eltiltás lejárta után végre visszakapaszkodjon a kontinens legjobbjai közé, ami 2001-ben talán minden idők legizgalmasabb európai kupadöntőjén jött össze.

Meglehet, a dortmundi Westfalenstadionban megrendezett UEFA-kupa-fináléban a világ nagy része inkább a spanyol kiscsapatért, az Alavésért szorított. Az első félidő alapján úgy tűnt, hogy simán nyer a Liverpool, amely 3–1-es előnnyel fordult, csakhogy a második félidő elején öt perc alatt egyenlített az Alavés, sőt még Robbie Fowler 72. percben esett találatára is volt válasza Jordi Cruyff révén két perccel a rendes játékidő lejárta előtt. Amikor már csak négy perc volt hátra a hosszabbításból – amelyben két spanyolt is kiállított a játékvezető –, Geli öngólja azt jelentette, hogy a Liverpoolé lett a trófea, akkoriban ugyanis az aranygólszabály volt érvényben.

A LIVERPOOL HAT BEK-/BL-GYŐZELME

Ha ezen a döntőn nem is, négy év múlva, az isztambuli Bajnokok Ligája-fináléban már a Liverpoolnak drukkoltak a semleges szurkolók is, legalábbis az első félidőt követően. Történt ugyanis, hogy az AC Milan 3–0-s előnnyel mehetett a szünetre, és leszámítva a liverpooliakat, mindenki elkönyvelte az olaszok sikerét. A második félidőben azonban a BL történetének egyik legnagyobb feltámadását bemutatva, hat perc leforgása alatt egyenlítettek a „vörösök”, és a végül tizenegyesekkel eldőlő finálénak csakis ők lehettek a győztesei.

A LEGINKÁBB ÁHÍTOTT DIADAL ÜRES STADIONBAN

A Liverpool tehát visszatalált a diadalok útjára a XXI. század elején, ám egy trófea rettenetesen hiányzott a gyűjteményéből, az 1992-ben életre hívott Premier League-et ugyanis képtelen volt megnyerni. Mígnem elérkezett a Covid-sújtotta 2019–2020-as idény, és a Liverpool olyan rajtot vett, mint még soha: az első 27 fordulóban 26 győzelem mellé egyetlen döntetlen társult, az első vereséget pedig csak február 29-én szenvedte el a csapat (Watford 0–3). A pofon után egyből győzelemmel reagált a gárda, csakhogy a világjárvány miatt felfüggesztették az idényt, és ugyan Jürgen Klopp alakulata utcahosszal vezetett, senki sem akarta az Anfielden, hogy egy csonka évadban legyen vége az 1990 óta tartó böjtnek. Szerencsére június végétől folytatták a pontvadászatot, és mindössze két fordulót kellett pótolni, hogy a Liverpool matematikailag is biztossá tegye a bajnoki címét – hét (!) játéknappal az idény vége előtt. A csapat végül klubrekordot jelentő 99 ponttal zárta a Premier League-et, és az utolsó előtti fordulóban, az utolsó hazai meccsén végre a magasba emelhette a leginkább áhított trófeát.

Üröm az örömben, hogy a Covid-korlátozások miatt nem lehettek nézők az Anfielden – a város természetesen így is megőrült és mindenki az utcán ünnepelt –, ezért most már arról ábrándoznak a Liverpool-szurkolók, hogy a következő ünneplésre a mitikus stadion is megtelik.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 21-i lapszámában jelent meg.)