Atlétika: Kozák Luca országos csúcsot futna a budapesti vb-n

– Számított rá, hogy már az első adandó alkalommal megfutja az olimpiai szintet?
– Nem tartottam lehetetlennek, hogy 12.77-et vagy jobbat fussak, örülök, hogy sikerült – mondta a Nemzeti Sportnak a DSC-SI 27 éves gátfutója, Kozák Luca, aki 12.72-es idővel győzött 100 méteres gátfutásban a hétvégi országos bajnokságon. – Az új kvalifikációs rendszerben sokat kell versenyezni ahhoz, hogy ranglistáról kijuthass a világversenyekre, ezért a világbajnokihoz hasonlóan az olimpiai felkészülésben is könnyebbséget jelent majd, hogy teljesítettem a szintidőt. Nem kell aggódnom, hogy megelőznek a rangsorban, és a következő szezonban is úgy állíthatom össze a versenynaptáramat, hogy a lehető legideálisabb legyen, de ez már a jövő Lucájának problémája lesz, egyelőre a budapesti vébére koncentrálok.

– Az országos bajnokságon már tesztelhette a helyszínt, a Nemzeti Atlétikai Központot. Milyen volt a főpróba?
– Jól sikerült, pénteken síkon egyéni csúcsot futottam, utána pedig már éreztem, hogy másnap gáton is kijöhet a lépés. Azért vállaltam két számot, mert szerettem volna felmérni, hogy tudok-e egymás utáni napokon gyorsan futni, hiszen a világbajnokságon is erre lesz szükség. Az országos bajnokság mindig presztízsverseny, de ezúttal a helyszín és a közönség miatt a szokásosnál is különlegesebb volt, ráadásul borítás és borítás között is van különbség. Az előfutamra bemelegítésként tekintettem, de arra figyeltem, hogy a futás elejét jól csináljam meg – az első két gát talán még jobban is jött ki, mint a döntőben.

– Meglehetősen sokáig kellett várnia, hogy megtudja, mindössze három századdal maradt el az egyéni csúcsától.
– Nekem volt a legkönnyebb a várakozás, mert a tájékoztató óra az én időmet mutatta, 12.73-at. Ebből persze lehetett volna 69 vagy 77 század is, bíztam benne, hogy inkább az előbbihez közelít a hivatalos eredmény – végül 12.72 lett. Időközben egyébként visszanéztem a futásomat, a kivetítőn ugyanis többször ismételték.

– Elégedett volt vele?
– Igen, de tudja, hogy van, minél többször nézzük vissza, annál több technikai hibát találunk benne... Ez volt az első futásom az idényben, amire azt mondtam, hogy az elejétől a végéig rendben volt, ráadásul most szélcsendben versenyeztünk, míg a tavalyi ob-n hátszélben értem el országos csúcsot. Az idény elején küzdöttem a rajtommal, valószínűleg azért, mert a fedett pályás idényt kisebb sérülés miatt kihagytam, vagyis hatvan méter gáton nem tudtam igazán élesíteni. Ostravában már jó volt, és az országos bajnokságon is, a második gátról elsőként jöttem le a döntőben.

– Alig egy hónappal a világbajnokság előtt hol tart a felkészülésben?
– Egyelőre minden a terv szerint halad, ott tartok, ahol ilyenkor tartanom kell. Két edzőtáborban is részt vettem, Tenerifén három, Belekben két hetet töltöttem, és bár miután hazajöttünk, kisebb betegséggel küzdöttem, ezt leszámítva végig hatékonyan tudtunk készülni. Mivel megvolt a szintem már tavalyról, nem vittem túlzásba a versenyzést, az elmúlt években szerzett tapasztalataim alapján kilenc-tíz viadalon kell rajthoz állnom ahhoz, hogy a főverseny jól sikerüljön.

– Az eredményeiből ítélve jól haladnak a formaidőzítéssel, szinte minden versenyen tudott javítani az idei legjobbján.
– El kellett fogadnom, hogy nem olyan típus vagyok, aki már az első versenyén felszakítja a rekortánt. Fokozatosan lendültem formába, Ostrava kivételével valóban versenyről versenyre jobb időt futottam – ez is volt a cél, hogy legyen íve a szezonnak. Nehéz megtalálni az egyensúlyt az edzés, a versenyzés és a pihenés között, de az edzőmmel, Suba Laci bácsival régóta együtt dolgozunk, vagyis jól ismer engem, és én is egyre jobban ismerem magamat. Tavaly az Európa-bajnokságon voltam csúcsformában, az idén remélhetőleg a világbajnokságon leszek a legjobb.

– Mi vár még önre addig, hogyan építik fel a következő időszakot?
– A keddi Gyulai Memorial után két nappal Besztercebányán versenyzek, aztán a munkáé lesz a főszerep. Nem úgy kell elképzelni, hogy agyba-főbe edzek, az utolsó egy-két hétben már könnyítünk, de addig még részt veszek egy tíznapos edzőtáborban a váltóval, majd még rajthoz állok egy versenyen, amelyre edzésmunkából érkezem.

– Abban biztos vagyok, hogy naponta gondol a világbajnokságra, de a célját is megfogalmazta már?
– Persze. Megtartanám magamnak, hogy milyen eredményt várok, de annyit elárulhatok, hogy országos csúcsot szeretnék futni! Az atlétika mérhető sportág, ha az ember legyőzi magát, akkor nem lehet elégedetlen – az már a többieken múlik, hogy ez mire elegendő a világbajnokságon.