Atlétikai vb: totál abszurd, a világbajnoki csúcs erősebb volt a világcsúcsnál?! – videó

Vágólapra másolva!

2023.08.14. 15:17

Címkék

„Láss csodát!” – biztat az augusztus 19-én kezdődő 19. szabadtéri atlétikai világbajnokság szlogenje. Reményeink szerint a budapesti kilenc versenynap élmények sorát hozza majd az új stadion lelátóin helyet foglalók és az év legnagyobb sporteseményét a közvetítések révén világszerte figyelemmel kísérő atlétikabarátok számára is. Hogy milyenekre gondolunk? A vb rajtjáig felelevenítjük az elmúlt negyven év legnagyobb, legkülönlegesebb, legmaradandóbb világbajnoki teljesítményeit. Ezúttal rendhagyó módon egy olyan különleges csúcsot emelünk ki, amely teljesen abszurd, szinte értelmezhetetlen, és biztos, hogy hozzá fogható már nem fordul elő többet. A helyszín Tokió, 1991.

A sokat emlegetett 1991-es atlétikai világbajnokságon Carl Lewis háromszor döntött világcsúcsot egyéni számban, ebből egyet meg is adtak neki… Távolugrásban messzebbre jutott, mint Bob Beamon 1968-ban (890 cm), 891 centiméterig repült, de ezt a 2.0 méter/másodperces, a megengedett értéknél nagyobb hátszélben ugrotta, ezért világcsúcsként nem lehetett hitelesíteni.

A 100 méteres síkfutás döntőjét Lewis 9.86-tal nyerte meg, a megengedett szélértéken belül, így Leroy Burrell 9.90-es idejét megdöntve új világcsúcsot állított fel.

Aki viszont megnézi a döntő felvételét, egészen fura dologra lehet figyelmes. A futás előtt a világcsúcs (WR) 9.90 volt, míg a világbajnoki csúcs (CR) 9.80. Ez meg hogy lehet?

A 9.80-as időt Lewis futotta itt, ezen a vb-n a negyeddöntőben, de +4.3-as, brutális hátszélben, így szó sem lehetett arról, hogy világrekordként jegyezzék fel. Viszont a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (akkori rövidítéssel IAAF), nem látta akadályát, hogy világbajnoki csúcsként (CR, Championship Record, de emlegették Meet Recordként is), meghagyja…

Carl Lewis futása a negyeddöntőben:

Így fordulhatott elő, hogy néhány napig a világbajnoki csúcs erősebb volt még a világrekordnál is…

Szerencsére ez az anomália a vb után gyorsan semmivé lett, és 1993-ban, Stuttgartban már a 9.86 volt az érvényes világbajnoki csúcs.

Mindazonáltal az atlétika történetében nem egyedüli az ehhez hasonló furcsaság. A Magyar Olimpiai Bizottság 2020-ban az „Irány Tokió!” olimpiai szellemi vetélkedő” egyik játékában a következő kérdést tette fel:

„Melyik évben rendezett olimpián történt meg, hogy nem a 400 méteres gátfutás győztesének az ideje lett az új világcsúcs, hanem a 2. helyezetté?”

A válasz: 1932. A Los Angelesben megrendezett játékokon a 400 gát döntőjében az első helyet megszerző ír Bob Tisdall és a másodikként befutó amerikai Glenn Hardin is a régi világcsúcson belül ért célba. Csakhogy Tisdall felrúgta az utolsó gátat, és az akkori szabályok szerint az idejét nem lehetett elfogadni világcsúcsnak, de az első helyét megtarthatta. Mivel Hardin nem döntött le egy gátat sem, ő lett a világcsúcs új tulajdonosa. Másodikként…