Ő csak tekert tovább – Vincze Szabolcs jegyzete

Figyeltem Halász Bence arcát a kalapácsvetés döntőjének bemutatásakor, és láttam rajta, hogy próbál higgadt maradni, koncentrálni, miközben a szurkolók olyan hangerővel biztatták, mint talán még előtte egyik magyar indulót sem. Nyilván Bence és a nézők is pontosan tudták, mekkora a tét, csak abban a pillanatban másképp reagáltak. Aztán minden megváltozott, amikor elsőre „beverte” a 80.82-t, a feszültség szinte elpárolgott.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert a döntő második felét egy másik, szinte sorsszerű közjáték vezette fel. A finálé közben rendezték a futópályán a hétpróba utolsó versenyszámát, a 800 méteres síkfutást, amely során egyértelműen a közönség buzdítása hajtotta előre a két magyar indulót, előbb Nemes Ritát, majd Krizsán Xéniát, akik a lelküket kifutották, és mindketten óriásit javítva értek el szenzációs eredményt a vb-n. Ez az eset megmutatta, mennyit számít, amiről eddig csak beszéltünk és olvastunk: a hazai szurkolótábor jelenléte.

De vissza Halász Bencéhez, és a döntő kulcsmomentumához, amikor elvették tőle az új egyéni csúcsát. Fordulópont lehetett volna, egy új játék kezdete, hogy mégsem lett az, köszönhető annak, hogy már tudott honnan erőt meríteni, és folytatni azt, amiben jó. Ő úgy mondaná, tekert tovább a bringáján, én meg úgy, hogy tette a dolgát, és dobálta a kalapácsot ugyanúgy, mint előtte. Eddig Bence valamennyi felnőtt-világbajnokságán ott lehettem, és saját szememmel nézhettem végig a fejlődését, ahogyan már ilyen fiatalon mindig meg tudta ugrani a következő szintet. Londonban egyből döntőbe került, Dohában érmet szerzett, Eugene-ban nyolcvan fölé jutott, Budapesten pedig már stabilan dobott nyolcvan felett, és az érem szinte biztos volt – még ha utólag könnyű is így fogalmazni.

Bence a döntő utáni sajtótájékoztatóján a saját érettségéről beszélt, amiben teljes mértékben igazat adok neki, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a 26 éves srác versenyzőként is érett világklasszis lett, aki a legnagyobb világverseny döntőjében szórja a nyolcvan méter feletti dobásokat, és akkor sem áll le, ha valami váratlan és kellemetlen történik vele. Edzője, Németh Zsolt azt mondta, a versenyzőnek egyedül kell tudnia kezelni és megoldani az ilyen nehéz helyzeteket.

Szerintem elég jól megoldotta.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!