Vindics-Tóth Lili Anna fejlődni akar, ezért belevágna valami újba

– Mozgalmas hetek vannak ön mögött a pályán és azon kívül is. Hogyan bírta?

– Szeptemberben a hétvégi versenyek mellett hétköznap sok katonai elfoglaltságom is volt, de kiálltam az erőpróbákat – mondta Vindics-Tóth Lili Anna a Nemzeti Sportnak. – A Magyar Honvédség Sportszázadának tagjaként rendszeresen veszünk részt törzs-

tanuló napokon, ahol különböző oktatásokon vagy gyakorlati foglalkozásokon veszünk részt, mint például az éleslövészet.

– Milyen neves sportolók vannak még a Sportszázadban?
– Az olimpiai bajnok vívó Siklósi Gergely és az olimpiai ezüstérmes kajakozó Varga Ádám is a Sportszázad tagja.

– Brassóban szeptember végén 4:37.7-tel országos csúcsot futott egy mérföldön. Milyen érzésekkel tért haza a versenyről?

– Eredetileg csak a tíz kilométeres távon indultam volna, de úgy alakult a futam, hogy nekem végül nem volt optimális. A szervezők világrekordot szerettek volna, én pedig nem akartam elkezdeni a kenyai és az etióp futók tempójában, mert nem sok értelme lett volna, hanem inkább egy lassabb iramot választottam. Ráadásul ez már a szombat esti egy mérföld utáni reggelen volt, ezért inkább edzésnek fogtam fel. A szervezők meggyőztek, hogy elinduljak a mérföldes versenyen is, mert nehezen tudtak rá erős mezőnyt összeszedni. A litván Gabija Galvydyte, aki megnyerte a versenyt, két percen belüli nyolcszázas futó, ezért iszonyatosan bekezdett, hamar elég nagy előnyre tett szert, de az utolsó két-háromszáz méterre kicsit elfogyott, bennem pedig sok erő maradt még. Ezért megindítottam a hajrát, de kilenc tizeddel így is lemaradtam tőle. Mivel az utcai egy mérföldet nemzetközileg hitelesített körpályán kell futni, hogy rekord lehessen, korábban hiába voltak ennél jobb magyar eredmények, az én időm lett az országos csúcs. Egyébként a világversenyeket tekintve ez még viszonylag új versenyszám, mert csak a tavalyi utcaifutó-vébén debütált, viszont maga a versenyszám már régóta az atlétika program része.

– Hallgatva a szavait, a futás iránti szeretete az idén is megmaradt. Milyen éve volt a 2024-es? Elég sokféle távon és terepen versenyzett.

– A téli mezeifutó-szezonom nagyon jól sikerült, de sajnos kicsivel lecsúsztam az olimpiai kvalifikációról tízezer méteren. Még márciusban 31:56-ot futottam tíz kilométeren Spanyolországban, tehát nagyon jó formában voltam, ám utána hörgő- és mellhártya-gyulladásom volt. Túl hamar jöttek a pályaversenyek. A római Európa-bajnokságra kvalifikáltam öt és tízezer méteren is, de végül csak ötezren indultam. Egy peches mozdulattal ráléptem a szegélyre, elestem és megsérültem. Szerencsére hamar felépültem, egy héttel később már 15:42.59-es egyéni csúcsot futottam Oslóban, majd háromezren értem el jó eredményt. Viszont az országos bajnokságot hiába nyertem meg, az időm nem lett elég erős, így végül nem sikerült kvótát szereznem ötezer méteren sem. Emiatt elég nagy hiányérzetem maradt.

– Mennyire zuhant össze azután, hogy nem sikerült kijutnia az olimpiára?
– Eléggé megviselt. Tokió után úgy éreztem, Párizsban még rá tudok tenni egy lapáttal a teljesítményemre. Hagytam magamnak időt, és ez a kudarc segített újra rájönnöm arra, hogy még mindig nagyon szeretek futni. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy eljövök az edzőmtől, Berkovics Imrétől, mondtam neki, hogy szeretnék egy külföldi csoporthoz csatlakozni. Közös megegyezéssel váltunk el, a jó kapcsolat megmaradt közöttünk. Egyszerűen szeretnék valami újat kipróbálni, hogy fejlődni tudjak.

– Milyen lehetőségei vannak?
– Nemsokára Spanyolországba utazom, hogy egy mezeifutó-sorozat két versenyén álljak rajthoz. A menedzser felajánlotta, hogy utána maradjak kint egy hetet, és nézzem meg, tetszik-e a csoportjuk. Egy másik lehetőség, hogy a kétszeres Európa-bajnok akadályfutó Gesa Krause csoportjához csatlakozom. Korábban csak egyszer volt lehetőségem magaslati edzőtáborozáson részt venni, velük többször mehetnék. Ha ezt be tudom építeni a felkészülésembe, áttörést hozhatna. Nagyon szimpatikus még a svájci On Running csoportja, amelyben Hellen Obiri és Yared Nuguse is készül, de ott most sajnos nincs üres hely. Viszont, ha, mondjuk, fél év múlva lenne, akkor simán bevállalnám. Majd meglátjuk, a lehetőségek közül összejön-e valamelyik.

– Melyik szakágra vagy versenyszámra koncentrálna a következő négy évben?
– Az elmúlt években kicsit olyan voltam, mint egy többpróbázó, háromezer akadályon kvalifikáltam Tokióba, és közel jártam a döntőhöz. Aztán ezerötszázon ki tudtam jutni a budapesti világbajnokságra, majd az idén ötezren versenyeztem. A mezei futás fekszik, és nagyon jól kapcsolódik a tízezer méterhez. Nagyon örültem a 31:56-nak, amit néhány hónap készüléssel még a tavasszal futottam. Erre a távra fókuszálok a következő években, egy versenyszámban szeretnék jó lenni, de abban nagyon.