Gyász: elhunyt a legendás diszkoszvető, Bugár Imre

Kivételes atléta volt, hatalmas dobóalkatával együtt egy kedves, karizmatikus ember, akiből egészségi problémái ellenére is sugárzott az energia. Decemberben, a cseh Év Sportolója díjátadón lelkesen és tele energiával vette át a sportlegendáknak járó elismerést, amelyet nem csak világbajnoki és Európa-bajnoki címe, valamint olimpiai ezüstérme révén érdemelt ki. Nem csak az atléták körében volt kedvelt társ, kifogyhatatlan volt a történetekből. 

Tizenöt éves koráig nem is fogott diszkoszt a kezébe, kézilabdázott. Már ebben a csapatsportban is megmutatkozott, milyen erő van a karjában. Egyszer egy kapus bokáját törte el egy erős lövéssel, máskor pedig az ujjaival együtt „odaszögezte” a labdát a kapufához. „Utána már féltem lőni” – emlékezett vissza a cseh médiában.

Magyar családban született egy Dunaszerdahely melletti településen, Csallóközkürtön, a szlovák nyelvet tanulmányai során sajátította el, ekkor kezdett komolyabban atletizálni is. Katonai szolgálata idején a prágai Duklához került, amely sorsdöntő klub lett számára. Edzőjével, Miloslav Vlcekkel remek párost alkottak. Bugár fokozatosan átvette a csehszlovák első számú diszkoszvető szerepét az olimpiai bajnok Ludvík Danektől. 

Híres elődjétől értékes tanácsokat is kapott. „Mindig azt mondta: soha ne hagyj ki edzést az alkohol vagy a nők miatt! Ehhez tartottam magam” – mosolygott a diszkoszvető, aki első igazán fontos érmét az 1978-as prágai Európa-bajnokságon szerezte, egy bronzot.

Két évvel később olimpiai ezüstérmet nyert a különös hangulatú moszkvai versenyen a hazai Viktor Rascsupkin mögött. „A tévéfelvételeken látszott, hogy a jelöléseket máshova teszik, hogy ő nyerjen. Legmesszebbre a kubai Delis dobott, aztán én, Rascsupkin érem nélkül maradt volna. Másnap azonban eltűnt a felvétel, és állítólag a KGB archívumában sincs nyoma a diszkoszversenynek” – mesélte a cseh médiának mosolyogva.

1982-ben Athénban Európa-bajnok lett, miután a gyengébb első két kísérlet után megfogadta edzője, Vlček tanácsát, aki a lelátóról ezt kiabálta: „Hagyd a technikát, és dobd bele az erőt!” Az első atlétikai világbajnokságon, Helsinkiben 1983-ban mindenkit legyőzött, Delist is, és a dobogón a bronzérmes honfitársával, Gejza Valenttel állhatott.

Az olimpiai aranyért azonban nem harcolhatott. Los Angelesben – ahol éppen egy amerikai versenysorozat során járt és megnézte az olimpiai stadiont is – értesült arról, hogy a csehszlovák küldöttség nem vesz részt a játékokon. 

A Los Angeles-i olimpia kényszerű kihagyását nehezen viselte, hiszen abban az olimpiai szezonban kiváló formában volt. „A világ legjobb diszkoszvetőjeként nem harcolhattam az olimpiai aranyért, pedig megvolt rá az esélyem. Két héttel az olimpia után a döntősök Brüsszelbe jöttek versenyre, akkor ez volt a Grand Prix. Ott öt métert vertem rájuk” – sajnálkozott a tavaly adott interjújában.

Az olimpiai döntő közvetítését a libusi panelházbeli lakása ablakában nézte, ahová egy matracot tett. A német ZDF csatornát nézte, és közben megivott egy üveg vodkát. „Miután nem indulhattam az olimpián, amit sosem fogok megbocsátani a kommunistáknak, bennem valami megtört, és utána már nem ment úgy igazából” – mondta. 

Ennek ellenére még 71.26 méterre javította a csehszlovák rekordot, amely máig érintetlen, Szöulban 1988-ban a küldöttség zászlóvivője volt, és egészen 1995-ig versenyzett. Negyvenéves kora után lett édesapa, szerette a kutyákat, és szerepelt a StarDance című tévéműsorban is.

A Juliska stadionban maradt, a nemzetközi sportkapcsolatok osztályán dolgozott, a Cseh Olimpikonok Klubjának alelnöke volt, és teljesítette ígéretét Ludvík Daněknek. „Amikor a temetésén a koporsó mellett álltunk, azt mondtam: Ludvo, emlékversenyt szervezek neked” – mesélte Bugár, aki több mint negyed évszázadon át volt a Ludvík Daněk-emlékverseny menedzsere. 

A Magyar Sportújságírók Szövetségének vezetősége tavaly meghívta őt a dunaszerdahelyi kongresszusra. „Sajnálom, de a Ludvík Danek-emlékverseny szervezése miatt nem tudok jelen lenni. Bízom benne, hogy legközelebb már el tudok menni” – mondta e sorok szerzőjének.

Sajnos ez már nem történik meg. A felvidéki sport egy nagy, karizmatikus egyénisége távozott.