Két sztárnál is átszakadt a gát Zürichben

Ha világcsúccsal legyőzöd az aktuális világcsúcstartót, akkor nem kérdés, hogy onnantól te vagy a versenyszám legjobbja. Pontosan ez történt két ízben is csütörtök este az elmúlt évek talán legszínvonalasabb, de mindenképp egyik legemlékezetesebb egynapos atlétikai viadalán.

A zürichi Gyémánt Ligában előbb háromnegyed kilenc magasságában a brazil Alison dos Santos verte meg 45.80-as „űridővel” a norvég Karsten Warholmot 400 m gáton, majd nem sokkal később jött Masai Russell, aki a nigériai Tobi Amusan 100 m gátas 12.12-es csúcsfutását szárnyalta túl három századdal.

„Menet közben csak annyit érzékeltem, hogy a rajt jól sikerült, utána a következő pillanatban, amikor felnéztem, már a célvonalnál jártam. Amikor megláttam a 12.09-et az órán, tudtam, hogy megvan, nagyon elérzékenyültem. Már olyan régóta álmodtam erről a pillanatról, amit a közönség reakciója tett teljessé. Elképzelni sem tudok ennél jobb helyet ennek a világcsúcsomnak. Amikor a rajt előtt megtudtam, hogy Alison dos Santos világrekordot futott, az én agyamon is átfutott, miért ne sikerülhetne nekem is? Megpróbáltam koncentrálni és csak magamra figyelni, de tény, nagy motivációt adott nekem az ő teljesítménye” – mondta Masai Russell, akinek a 2026-os veretlensége már 10 verseny óta tart.

Dos Santos már sorozatban hatodszor győzte le Warholmot, korábban volt olyan, hogy csak az utolsó gátvétel után nyomta le a norvég legendát, most a végén már csupán az volt a kérdés, mennyivel ér célba előtte. A válasz 89 század lett, ami jól mutatja, mekkorát futott a brazil.

„Nem mondanám, hogy lassan kezdtem, de már a negyedik gátra teljesen rám futott. Ez eléggé szokatlan, hogy valaki ilyen hamar közel kerüljön hozzám, kicsit sokkolt is vele. Próbáltam tenni a dolgom, mert ekkor még csak a táv felénél jártunk, ám nem volt mit tenni, egyszerűen jobb volt nálam ezen a napon. Ilyenkor nehéz, de nincs mit tenni, ez is benne van, hatalmas tisztelet azért, amit csinált” – mondta egy kicsit megrökönyödve az Athletics Weekly szakportálnak Karsten Warholm. A tokiói olimpián elért 45.94-es csúcsa öt hosszú évet maradt fent.

A két világrekord között 37 perc telt el. Ha hozzávesszük, hogy eközben mi történt férfi rúdugrásban, majd 22 perccel később a női 800 méteres futamban, akkor ez az év egyik legőrültebb órája.

A görög Emanuil Karalisz 620 centiméteres egyéni csúcsot ugrott, mégis alulmaradt jó barátjával, Armand Duplantisszal szemben. Mondanunk sem kell, hogy korábban ilyen eredménnyel még nem veszítettek el rúdugróversenyt. Miután a svéd-amerikai szupersztár átugrotta a 625 centit, Karalisz meg sem próbálta ugyanezt a magasságot, hanem egyből 632 centire emeltetett. A világrekordot jelentő magasságon így ketten próbálkoztak felváltva, Duplantisnak az első, Karalisznak a második kísérlete volt a legközelebb a sikerhez.

Duplantisnak nem ez volt az első pillanata az elmúlt hetekben, amikor Karalisz fenyegető közelségben volt hozzá: a birminghami Európa-bajnokság és a lausanne-i Gyémánt Liga is hasonló forgatókönyv szerint zajlott.

A svájci Audrey Werro a csütörtöki futása után elmondhatja, hogy immár minden idők öt legjobb 800 méteres eredményéből három az övé. Meglepetésre Femke Broeders-Bol a bevágásnál ezúttal az Európa-bajnok elé sorolt be, így Werro szélárnyékban utazva futhatott hatszázig. Ekkor döntött úgy, hogy ellép holland riválisa mellett, majd a célegyenes közepén a zöld fénycsíkot is majdnem utolérte.

A fénycsík az 1983 óta fennálló Jarmila Kratochvílová-világcsúcsra volt beállítva, ami nagyjából az utolsó tíz lépésén szállt el neki. A vége 1:53.70 lett, a hiányzó 42 századot meglehet, a szeptemberi budapesti atlétikai világdöntőn sikerül majd lefaragnia.