Amikor Szerhij Bubka a hatodik világbajnokságon a hatodik aranyérmét nyerte

 

 

 

Míg két évvel korábban Göteborgban a hűvös idő tette nehézzé az atléták dolgát, Athénban a fullasztó meleggel gyűlt meg a bajuk. Nekünk, magyaroknak jó hír előzte meg az athéni eseményt: az IAAF döntése értelmében az anabolikus szteroidok használatáért a jövőben ismét csak kétéves eltiltás járt, ami azt jelentette, hogy a kalapácsvető Gécsek Tibor augusztus végén dobókörbe léphetett. A sportolóval Gyulai István, a nemzetközi szövetség főtitkára telefonon közölte a jó hírt, a 33 éves Gécsek úgy reagált, szeptemberben már versenyez. Tény, atlétánk az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett!

Az amerikai sprinter, Michael Johnson már háromszoros olimpiai bajnokként érkezett a görög fővárosba, ám 200-on nem indult, többek között azért, mert a Donovan Bailey elleni 1997. június elsejei 150 méteres párharcban meg-, s egy párizsi versenyen erre még rásérült. A 400 aranyát 44.12 másodperccel simán elvitte, 200-on pedig Ato Boldon diadalmaskodott (20.03), akinek útját 100-on, 200-on, valamint a 4x100-as váltóban vb- és olimpiai ezüstérmek kísérték, ám Athén után elmondhatta magáról, azon kevesek egyike, aki juniorként és felnőttként is vb-címig jutott 200-on, nem mellesleg országa, Trinidad és Tobago első vb-aranyát szerezte meg. Ami pedig a 100 métert illeti: Maurice Greene Athénban új korszakot nyitott...

Az etióp Haile Gebrselassie ekkor még „csupán” egyszeres olimpiai (1996) és kétszeres világbajnok (1993, 1995) volt 10 000 méteren. Athénban arról faggatták, ha berzenkedik a kemény pálya miatt, miért nem választja a rövidebb távot, az 5000 métert. Gebre nem köntörfalazott, mondván, a hosszabb versenyt jobban kedveli, különben is, 10 000-re készült. Simán meg is nyerte (27:24.58), a kenyaiak nem tudtak vele lépést tartani.

Noha a kenyai-dán Wilson Kipketer olimpiai aranyat nem tudott nyerni 800 méteren, Athénba vb-címvédőként érkezett, mi több, elképzelhetetlennek tartották, hogy veszíthet. Nem is veszített, ideje önmagához képest nem különösebben jó (1:43.38), viszont a sevillai vb-n (1999) sem tudták legyőzni, ezzel ebben a számban a világ legeredményesebb atlétájának számít.

Marion Jones győzött 100 méteren és a 4x100-as váltó tagjaként is, ellenben távolban első három kísérletéből nem sikerült akkorát ugrania, hogy bejusson a fináléba. Persze lehetett kukacoskodni, hogy 200-on miért nem indult, hiszen abban az évben világranglista-vezető volt... Ám kihagyta, mert az amerikai válogatón a programban ütközött a távolugrással, ő azt választotta – Athénban pedig a váltóval ütközött a műsorrend, úgy állt a sprintszám rajtjához, hogy a távolban sikertelenül szerepelt. Persze ha tudta volna, hogy kedvenc számát (200 m) milyen idővel nyerik, biztosan másként dönt az egyébként remek kosárlabdázó...

 

Nagy meglepetésre az 1500 méteren az olimpiai (1996) és háromszoros világbajnok (1991, 1993, 1995), címvédő algériai Nureddin Morceli még a dobogóról is leszorult: a szintén Maghreb-országból származó marokkói Hisám el-Gerúzs nyert, aki ebben a számban sorozatban négyszer végzett az élen (1997, 1999, 2001, 2003). Már Atlantában őrségváltásra készült, de éppen amint előzte Morcelit, hatalmasat bukott a lábában, ami talán lelkileg jobban megviselte, mint fizikailag, a finálé után zokogva távozott. Abba akarta hagyni a versenyzést, de a marokkói király, II. Hasszán telefonhívására megmásította hirtelen elhatározását s folytatta – talán nem véletlen, hogy athéni aranyát őfelségének ajánlotta. Győzelme után azt nyilatkozta, reméli, Sebastian Coe, Steve Cram, Szaid Auita és Morceli után eljön az ő ideje. Eljött, a görög főváros az egyik kedvenc helyszíne: 2004-ben nemcsak 1500-on, 5000-en is olimpiai bajnok lett.

A legnagyobb csodálat azonban a rúdugrófenomén, Szerhij Bubka teljesítményét övezte, aki a sportág hatodik világbajnokságán hatodik aranyérmét szerezte meg – erre egy számban rajta kívül senki sem volt képes!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 10-i lapszámában jelent meg.)