A világbajnokság előtt egy távolugró-eredmény borzolta a kedélyeket: a kubai Iván Pedroso az olaszországi Sestrierében, 1.2 m/s-os hátszélben 896 centimétert ugrott, egy centivel nagyobbat az amerikai Mike Powell az 1991-es vb-n felállított világrekordjánál. Az Olasz Atlétikai Szövetség azonban nem terjesztette hitelesítésre az eredményt, mivel valaki kitakarta a szélmérőt, amely így meglehet, téves adatot közölt, mondván, az illető – ha akaratlanul is – befolyásolhatta a szélviszonyokat. Ezért az olasz testület arra az álláspontra helyezkedett, jobb, ha nem kéri a rekord elismerését. Csupán mellékszál, de így a csúcsért járó Ferrarit sem kapta meg a 176 centis magasságával nem kifejezetten távolugróalkat Pedroso... Gyulai István, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára azzal kommentálta az olaszok döntését, hogy elfogadták az állásfoglalásukat. Mondjuk, a kubai atléták egyik vezetőjét, a kétszeres olimpiai bajnok Alberto Juantorenát nem nyugtatta meg a reagálás.
Egy személyes élménnyel folytatom: lelkes amatőr futóként leesett az állam, amikor az etióp Haile Gebrselassie a 10 000 méteres döntőben az utolsó 200 méteren úgy sprintelt, mintha attól függött volna az élete, holott csak az első helye volt veszélyben – de a hajrát sem a szám marokkói olimpiai bajnoka (1992), Halid Skah, sem a kenyai Paul Tergat nem bírta. De Wilson Kipketer még Gebrén is túltett: a 800 méteres döntőt 25.3 másodperces kétszázzal zárta. Mindez egy napon történt...
Abban, mondjuk, biztos voltam, hogy az ukrán Szerhij Bubka megnyeri a rúdugrást. Immár ötödik alkalommal – s csupán azért ötödször, mert a göteborgi volt az ötödik vb a sportág történetében. Eredménye nem volt világrengető (592 cm), de az ezüstérmes orosz Makszim Taraszov így is csak megközelíteni tudta (586).
Leginkább Merlene Ottey győzelméért szurkoltam 100 méteren. Ezen a távon nem sikerült vb-t nyernie, 1989-ben a második budapesti fedett pályás vb-n 200 méteres síkfutásban aranyérmet, míg 60 méteren ezüstérmet szerzett az akkor még jamaicaiként versenyző sprinter. Szabad téren százon nem sikerült neki, Göteborgban éppen Gwen Torrence vitte el a pálmát, aki a 4x100-as váltóban is nyert egy aranyat. A férfi sprintereknél a kanadai Donovan Bailey feledtette doppingoló honfitársát, Ben Johnsont, egy másik Johnson, Michael viszont ámulatba ejtette a világot: 200-on és 400-on is a leggyorsabb volt (plusz a 4x400-as váltóban). A vallása miatt vasárnap nem sportoló brit Jonathan Edwards hármasugrásban az álomhatárnak számító 18 méter fölé került.
A záró nap meglepetéseként nem nyert viszont a 4x100 méteres amerikai váltó, Kanada végzett az élen. Az Egyesült Államok még az előfutamban elrontotta a második váltást...
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 10-i lapszámában jelent meg.)
Kandúr játszotta a jégkorongot – Mészöly András 75 éves
„Igenis meg lehet csinálni!” – interjú Rabb Krisztiánnal
Ötéves a Puskás Aréna – mutatjuk a legjobb fotókat!
Egyes termékeket féláron adnak a Lidlben - de csak egy napig
Az osztályozó elérésétől sem lett közkedvelt Szerhij Rebrov
Leszakadt a hó, 20 centis hóréteg borítja a tájat
Nem mindennapi bújócska főszereplője volt Magyar Péter Miskolcon + videók
Kivágta barátnője a Házasság első látásra Zoliját
Magyar Péter megfenyegette a gyermekotthon vezetőjét: „Ennek k..va nagy következményei lesznek”
A Veszprém csak a két ponttal lehet elégedett a Wisla Plock ellen
Miss Universe: nem kímélik a győztes nőt
„4 kulcsjátékos, 10 kezdőjátékos, 4 rotációs játékos, 7 projektjátékos” – így alakul át a DVTK kerete
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
Rodri: Messi minden idők legjobbja
