Nem minden arany, ami fénylik – az orosz doppingbotrány utólag írta át a moszkvai vb éremtáblázatát

 

Korábban egyetlen atlétikai világbajnokságon sem fordult elő, hogy a házigazda végezzen az éremtáblázat élén, ám 2013-ban ez a sorozat is megszakadt: Oroszország 7 arany-, 4 ezüst- és 6 bronzéremmel zárt, s lett a 203 részt vevő nemzet legsikeresebbje.

Legalábbis tíz éve, a vb utolsó napján ezt gondoltuk.

Aztán egy évvel később – a középtávfutó Julija Sztyepanova és férje, az Orosz Antidopping Csoport munkatársaként dolgozó Vitalij Sztyepanov leleplező-beismerő nyilatkozatának hatására – kirobbant az „évezred” doppingbotránya. A WADA a 2015 novemberében kiadott jelentésében megállapította, a legjobb orosz sportolók éveken keresztül egy szisztematikus és államilag szervezett doppingprogramban vettek részt, amelyben ráadásul edzők, sportorvosok, a 2014-es szocsi téli olimpia laboratóriuma és az orosz doppingellenes ügynökség is érintve volt. Az ügy fajsúlyáról mindent elmond, hogy 2011 és 2015 között harminc sportágban mintegy ezer sportoló vizsgálati mintáját manipulálták, vagy éppen titkolták el a pozitív teszteredményeket.

A „szórásból” az atlétika sem maradt ki, s miután bebizonyosodott a csalás, a győztesek, érmesek és helyezettek nevét könyörtelenül kihúzták a vonatkozó listákról. A 2012-es londoni olimpia orosz dobogósai közül 13 atlétának (ebből hét bajnoknak) kellett visszaadnia az aranyérmét, de a 2013-as moszkvai hősök közül is szinte mindenki elbukott – a harmadik vb-aranyát nyerő, s ezzel pályafutását hazai közönség előtt lezáró rúdugrózseni, Jelena Iszinbajeva tisztaságához azonban nem fért kétség. A férfi 20 kilométeres gyaloglásban diadalmaskodó Alekszandr Ivanovot ellenben éppúgy megfosztották az első helyezésétől, mint a női magasugrásban 203 centivel győző Szvetlana Skolinát, a női kalapácsvetés bajnokát, Tatjana Liszenkót vagy a 4x400-as női váltót – összesen 19 orosz versenyző eredményét törölték utólag, évekkel később.

A világbajnokság ugyanakkor nemcsak a rendező ország sportolóinak sikercunami­ja, majd csattanós földbe állása miatt marad emlékezetes, hanem a két jamaicai sztársprinter, a sportág első számú klasszisává avanzsáló Usain Bolt, illetve a maga 152 centis magasságával is óriássá váló Shelly-Ann Fraser-Pryce triplázása miatt is. A villámléptű Bolt „szokása” szerint karcolhatatlan volt 200 méteren, és a tegui „botlását” kijavítva 100-on sem akadt méltó riválisa – igaz, a címvédő Yohan Blake sérülése miatt meg sem próbálhatta megszorongatni honfitársát. A „zsebrakétának” becézett Fraser-Pryce ellenben a vb-k történetének első női versenyzőjeként söpörte be mindhárom sprintszám aranyérmét – 100-on és 200-on egyaránt az elefántcsontparti Murielle Ahouré előtt ért célba, a 4x100-as váltó tagjaként – az eltiltott Veronica Campbell-Brown hiányában is – átélhette, hogy Jamaica közel másfél másodpercet (!) ver a második helyezett amerikai stafétára.

Hasonlóan lélegzetelállító teljesítményt nyújtott Mo Farah: a szomáliai születésű, de brit színekben versenyző hosszútávfutó a londoni olimpián bemutatott bravúrját megismételve, Moszkvában is megnyerte az 5000 és a 10 000 méteres síkfutást. Hasonló dupla duplára korábban csak egyetlen férfi futó volt képes: az etióp Kenenisa Bekele a pekingi olimpián, majd a berlini világbajnokságon.
További moszkvai csodák: az ugandai Stephen Kiprotich egy éven belül olimpiai és világbajnok lett maratoni futásban, ehhez fogható bravúrt korábban egyedül az etióp Gezahegne Abera vitt véghez. A női 400 méteren a pekingi olimpia bajnoka, a brit Christine Ohuruogu századra azonos idővel (49.41 mp) ért célba, mint a vb-címvédő botswanai Amantle Montsho, végül a célfotó előbbit hozta ki világbajnoknak. Hajszállal volt kevésbé szoros a férfi 400 gát hajrára, itt a trinidadi Jehue Gordon csupán egyetlen század különbséggel győzött – az ötödik helyezett Félix Sánchez pedig arra lehetett büszke, hogy megszakítás nélkül hetedszer futott az embert próbáló szám világbajnoki döntőjében. Férfi rúdugrásban pedig a német Raphael Holzdeppe világraszóló meglepetést szerezve legyőzte az idényben bombaformában versenyző francia Renaud Lavillenie-t, aki egész évben uralta a versenyszámot – de hát tudjuk, a derby napján kell a leggyorsabban futni.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 8-i lapszámában jelent meg.)