Johann Vogel

"A svájci kőkemény védekező középpályás afféle szürke eminenciásnak számít mind a PSV-ben, mind a helvét válogatottban, aki azonban mérkőzésről-mérkőzésre hatalmas mezőnymunkát végezve dolgozik a sztárok lába alá" - írtuk a svájciról 2005 őszén.

A genfi születésű kissrác az FC Meyrin nevű kölyökklubban kezdte pályafutását, s innen emelték ki őt a Grasshoppers megfigyelői. Akkoriban a svájci futball század végi csúcséveit élte, biztos résztvevői voltak az 1994-es vb-nek és az 1996-os angliai Eb-nek is - ahol a házigazdák sem bírtak velük. Éppen ezért is ment csodaszámba, amikor a Ferencváros 1992-ben idegenben győzte le őket a BL-csoportmeccsen! Remek szakemberek alkották akkoriban a szöcskék keretét: első edzője pl. a legendás holland Leo Beenhakker volt; s olyan társak között mutatkozhatott be, mint a kapus Zuberbühler, a svéd hátvéd Mats Gren és az akkoriban óriási tehetségként számon tartott Ramón Vega, a középpályás Sforza, H. Yakin duó, az egyszemélyes csatársort pedig Élber jelentette...

Csodagyerekként, 14 évesen debütált a svájci első osztályban! 19. születésnapján, a görögök elleni mérkőzésen bújhatott először válogatott mezbe, a szünetben Ohrel helyére állt be. Háromszoros svájci bajnok lett a hét ott töltött éve alatt, s 19 évesen az 1996-es Európa-bajnokság összes svájci mérkőzését végigjátszotta! Három év múlva már ő a csapatkapitánya a kereszteseknek, s mivel szerződése lejárt 1999 nyarán, több nagy klub is érdeklődött iránta. Bár a Barcelona is hívta, ő inkább a biztos játéklehetőséget szem előtt tartva a PSV Eindhovent választotta. Jó szokásához híven itt is háromszor nyerte el a bajnoki címet, s nagyon hamar beépült a gárdába, átvéve a Sociedadba távozó orosz Dmitrij Hohlov szerepkörét.

Stílusát ekkor más sokan a Milan akkori védekező középpályáséhoz, Demetrio Albertiniéhez hasonlították, nem véletlen, hogy az olasz Vogel kedvenc játékosa. Főleg első négy szezonja sikerült parádésra: háromszor az élen végeztek, ő pedig mindössze sérülések és eltiltások miatt hiányzott - ez utóbbiból viszont akadt bőven. Érdekes módon éppen fénykorára esett a válogatottjának visszaesése, s amikor kiszorult 2003-ra a PSV-ből, akkor sikerült egy nagy tornára kvalifikálnia magát a nemzeti tizeneggyel! A portugáliai Eb selejtezőinek összes percét végigjátszva vezette ki társait Luzitániába, hogy aztán ott az első csoportmeccsen kiállítsák, s ezzel el is szállt minden esélye a szimpatikus csapatnak a továbbjutásra...

A válogatott csapatkapitánya utolsó eindhoveni szezonjában kimagasló teljesítménnyel (6.33-as átlag) bajnok és kupagyőztes lett a piros-fehérekkel, s mivel nem hosszabbította meg nyáron lejáró szerződését, több klub is csábította őt. Hívta egykori edzője, Eric Gerets a Wolfsburgba, a Lazio, a Roma, de Vogel végül az AC Milan invitálást fogadta el. 2008-ig írt alá szerződést, de elképesztően nehéz dolga lesz Ambrosini, Seedorf, Pirlo és Ringhio Gattuso mellett; nemhogy a kezdőért, de még a kispadért is meg kell majd harcolnia. Itáliai vendégszereplése nem igazán úgy sikerült, ahogyan eltervezte: alig 20 alkalommal lépett pályára tétmérkőzéseken, majd nyáron beszámították őt a Betistől megvett Ricardo Oliveira vételárába; igaz, arra azért büszke lehet, hogy 4.5 millió euró értékben.

Mind a 12 vb-selejtezőn szerepelt, így Németországban is alapember volt. Bár munkájáról mindent elmond, hogy a svájciak kapott gól nélkül estek ki, ám csukaszürke támadó munkát mutatott a derék Johann, különösen az ukránok ellen mutatott ultraantikreatív játékot. 2007 végéig maradt Betisben, ahol decemberben felbontották szerződését, mivel május óta nem lépett pályára.Márciusban aláírt a Blackburnhöz, de ott két idény alatt csak hét bajnokin szerepelhetett. 2009 decemberében vonult vissza, de nyár óta nem volt egyesülete.

94-szer szerepelt a válogatottban, ennél többször csak Heinz Hermann, Alan Geiger és Stéphane Chapuisat.