Alexander Gnnadievics Szmertyin nemzetisége: orosz 42/0 születési hely: Barnaul ideje: 1975.05.01. pozíció: védekező középpályás magassága: 185 cm súlya: 77 kg korábbi klubjai: Dinamo Barnaul, Vorosilovgrád, FC Uralan Elista, Lokomotív Moszkva, Girondins Bordeaux, FC Portsmouth sikerei: az Év játékosa Oroszországban (1999) orosz kupagyőztes (1999) VB-résztvevő (2002) francia Ligakupa-győztes (2002) EB-résztvevő (2004) Ligakupa-győztes (2005) angol bajnok (2005) 92-92 Dinamo Barnaul (D2) 18 2 - - 93-93 Dinamo Barnaul (D2) 24 0 - - 94-94 Zaria Vorosilovgrad (D2) 49 2 - - 95-95 Zaria Vorosilovgrad (D2) 37 7 - - 96-96 Zaria Vorosilovgrad (D2) 34 4 - - 97-97 Zaria Vorosilovgrad (D2) 26 0 - - 98-98 Uralan Elista 26 3 - - 99-99 Lokomotiv Moszkva 29 6 - - 00-00 (jún) Lokomotiv Moszkva 10 1 - - 00-01 Bordeaux 23 0 UEFA 6 0 01-02 Bordeaux 28 0 UEFA 6 0 02-03 Bordeaux 33 2 UEFA 5 0 03-04 Bordeaux 1 0 - - 03-04 Portsmouth 26 0 - - 04-05 Chelsea 16 0 BL 5 1 05-06 Charlton Athletic (kölcsönben) 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Az orosz válogatott motorjának tartott játékos igazából csak 29 évesen, a portugáliai EB-n futott be - amikor nem is eredeti posztján, a középpálya, hanem a védelem tengelyében kellett bevetni őt Onopko sérülése miatt. Annyira jól játszott, hogy a mindhárom csoportmérkőzést a helyszínen megtekintő Abramovics azonnal vissza is hívta a Chelseabe Alexet, mi több, többször is a kezdőbe rakta Mourinho a loboncos üstökű középpályást...
Alekszij, rendes úttörőhöz illően május elsején született Szibériában, s szülőhelyén, majd a Sztálin "balkeze", Vorosilov marsall nevét felvevő gárdában (Dinamo Barnaul, Zaria Vorosilovgrád) futott be. Nem volt éppen üstökös: 23 évesen még nem játszott az első osztályban, pedig jó pár klubnál szerepelt próbajátékon, de meggyőzni nem tudta őket. Maradt a másodosztályú FC Uralan Elistában, akikkel viszont 1998-ban végre feljutott a legjobbak közé. Buzgott benne a bizonyítási vágy, s annyira jól játszott, hogy hamarosan leigazolta a fővárosi Lokomotív. Itt hamar alapemberré lépett elő, s 1999-ben őt választották meg az Év játékosává Oroszországban! Természetesen a válogatott szintjét is megütötte már: 1998-ban Izland ellen debütált, majd láthattuk a 2002-es VB-n a házigazdák és a belgák ellen Japánban is.
Szerencséje is volt: amikor a Girondins Bordeaux megfigyelői Moszkvába érkeztek hogy megfigyeljék BL-ellenfelük, a Szpartak bajnokiját, éppen a Loksi ellen játszottak, s Szmertyin munkája annyira meggyőzte a franciákat hogy frissiben leigazolták Szmertyint! A Chaban-Delmas stadionban három és fél évet töltött el, s ismeretlen játékosból megbecsültté nemesedett: két évben is tagja volt a szezon válogatottjának a L'Equipe osztályzatai szerint! Balszerencséjére akkor érkezett a híres borvidék kedvenc csapatába, amikor már a 99-es bajnokcsapat sztárjai, Wiltord, Laslandes, Vairelles, Legwinski, Micoud, Ziani, Dugarry elhagyták a gárdát, így "csak" egy Ligakupát nyert a bordó mezesekkel 2002-ben.
2003 nyarán Abramovics öt millió euróért le is igazolta az akkor már 28 éves vízhordó középpályást, ám amikor Makelele szeptember elején csatlakozott a kerethez, az orosz játékost kölcsönadták a Porstmouth-hoz hogy szokja a Premier League légkörét és tempóját. Vicces volt azt olvasni, hogy a majd 30 éves játékos a jövő igazolása... Bár novemberben súlyos térdsérülést szenvedett, felépülése után tavasszal fantasztikusan játszott, az EB-n is lelkesen, jól futballozott, így végre bekerülhetett a Chelsea kezdőjébe - bár Makeléle és Tiago mellett nem sokáig lehetett Lampard párja. Év végéig összesen 25 mérkőzésen játszhatott Mourinho legényei között, s bár átlaga (6.2) nem rossz egy labdaszerző vízhordó középpályástól, a fiatal francia Lassana Diarra érkezése miatt egy esztendőre kölcsönadták a Charlton Athletic együtteséhez.
