Álvaro Alexander Recoba Rivero életrajza

Álvaro Alexander Recoba Rivero - Internazionale

nemzetisége:
uruguayi
58/9
születési helye:
Montevideo
ideje:
1976.03.11.
pozíció:
irányító, csatár, balszélső
magassága: 178 cm
súlya: 77 kg
korábbi klubjai:
Danubio, Nacional Montevideo, Venezia
sikerei:
uruguayi bajnok (1996), UEFA-Kupa-győztes (1998), vb-résztvevő (2004), Copa America-résztvevő (1997, 1999, 2001, 2004), Konföderációs Kupa-résztvevő (1997), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), Olasz Szuperkupa-győztes (2005), olasz bajnok (2006), az Év játékosa Uruguayban (1996), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2003)

Recobao érdekes egyénisége a nemzetközi fociéletnek: mindenki zseniális képességű, istenáldotta tehetségnek tartja, de eddig még egyetlen interes edzőnél sem volt stabil kezdő, s nem is volt képes tartósan jól játszani a kékek inkább védekezésre és sarabolásra épülő stílusában.

A kis "kínai" 17 évesen mutatkozott be az európai kivándorlók által alapított uruguayi Danubio csapatában, majd két szezonja után még kettőt húzott le az ország legerősebb csapatában, a Nacionalban. S hogy milyen eredményességgel: 51 meccsen 57 gólt lőtt - legalábbis saját bevallása szerint. Ekkor kapta becenevét is: EL Chinese, azaz Kínai - hogy miért, elég csak ránézni a fényképére... Igazából a junior Dél-Amerika-bajnokságon tűnt fel 1997-ben, olyannyira, hogy még az évben bekerült a Dél-Amerika-bajnokságra készülő felnőtt uru válogatott keretébe is. Olyan kiválóan játszott a felnőtt Copán, hogy már haza sem tért, mert az Inter csapott le rá a hátvéd Rivasszal együtt 17 millió euróért (abban az ificsapatban az igazi nagy sztár Andrés Nicolas Oliveira volt egyébként, aki nem futott be karriert Itáliában, sem később a Valladoidban). Recobao akkor már rutinos válogatottnak számított, hiszen 1995-ben léphetett először pályára a celeste égszínkék mezében egy spanyországi túrán! Milánóban nagyon jó helyen kapott lakást: a San Siro stadion mellett él szép feleségével, Lorenával és nővérével, Natalie-val. Tehetsége hamar megmutatkozott: első interes fellépésén 1997. augusztus 31-én győztes, szerény 40 méteres góllal debütált a sok összevásárolt külföldi sztár miatt csak Bosman-csapatnak hívott csapatban. Ez annyira megtetszett neki, hogy egy hét múlva megismételte...

De csak fellángolás volt, ezen kívül már csak hatszor léphetett pályára bajnokin, a következő szezonban fél év alatt mindössze egyetlen egyszer (sérülések is gyötörték). 1998 telén kölcsön is adták a Veneziának, ahol dolgozott benne a bizonyítási vágy: 18 meccsen 11 gólt lőtt a kiscsapatban, középpályásként! Következő két szezonja végre tehetségéhez méltóra elég jól sikerült, de sajnos mára már kiderült, hogy hosszú távon nem ő az igazi megoldás az irányítói posztra - 2002-től már a bal oldalon játszott a középpályán, Zaccheroni pedig néha csatárnak tolta fel Adriano mellé. Hazájában egyébként őt tartják a Herceg, azaz a zseniális Enzo Francescoli örökösének, s már a 2002-es VB-n megtanulta tisztelni bal lábát a világ, amikor az uru csapattal majdnem továbbjutott a csoportból - s ha Rodriguez a vége előtt nem sokkal pár méterről nem fejeli az üres kapu mellé... Egyébként már abban is nagy szerepe volt, hogy egyáltalán ott lehettek Ázsiában, hiszen az ausztrálok elleni két pótselejtezőn mesterien irányította a válogatottat. Amúgy is volt mit törlesztenie nemzetének, mert négyhónapos eltiltást kapott nem létező olasz ősökre való hivatkozás miatt - így akarta elérni azt, hogy EU-n belüli státuszba kerüljön.

2003 őszén nem sokat játszott Cúper uralma alatt, csak tavaszra került vissza a kezdőbe, amikor is parádés játékkal és szép gólokkal igazolta jelenlétét.
Mancio alatt sem lett alapember lehet a foci mellett a horgászást is nagyon kedvelő játékos, hiszen elölről Adriano, középről Veron szorította ki. Pedig még a válogatottságról is lemondott, egyrészt pocsék formája miatt, másrészt hogy csak a klubcsapatára tudjon koncentrálni. Bár a kiegyensúlyozottság bélyegével nem lehetne gyanúsítani, de egy-egy félidőre nagyon össze tudja kapni magát, lásd Samp elleni mérkőzés, amikor vezérletével öt perc alatt háromszor is eredményesek voltak! Legendás balszerencséje sem hagyta el: amikor tavaszra kezdett egyre inkább belelendülni a játékba, márciusban eltörte bokáját... 2002 óta több nagy csapat is rendszeresen megkeresi (Arsenal, Parma, Barcelona), de nem valószínű, hogy szerződése lejártáig eligazolna: bármilyen furcsa is, ő keres legjobban a csapatban, de Olaszországban ott van az öt legjobban megfizetett játékos között (ötmillió eurójával annyit keresett, mint pl. Zidane vagy Raúl!!!).

Talán ezért sem szeretik őt egyöntetűen az ineteres drukkerek, hiszen Recoba a sztárgázsiért kiegyensúlyozatlan teljesítménnyel fizet. Egy kis érdekesség: Antonio Chimentinek már öt gólt lőtt - úgy látszik, ő a kopasz Juve-kapus mumusa. Recobao a 2005-06-os idényben néha már úgy játszott, ahogyan az tehetségehez méltó, ennek megfelelően bajnokként és kupagyőztesként zárta a szezont. Bár egykoron az egész földekerekség egyik legjobban fizetett profija volt, Moratti azóta természetesen jócskán lecsökkentette Recobao havi apanázsát, a 2006 nyarán köttetett új kontraktus már csak potom évi 1.8 millió eurót biztosít az uru számára az elkövetkezendő két esztendőre – a futballista pedig bejelentette, hogy visszavonulása után szívesen szolgálná tovább a klubot, először játékos-megfigyelőként, később sportigazgatóként! 2006-ban hiába ért fel interes karrierje csúcsaira - bár nyáron a Torino, a Sampdoria, a Livorno és az Atalanta is megpróbálta őt kimozdítani Milánóból - a válogatottal csúfos kudarcot vallott, hiszen az örök ellenfél ausztrálok ezúttal alaposan meglepték az uruguayiakat, s végül hatalmas csatában kiütötték a kétszeres világbajnokot az interkontinentális pótselejtezőn!

A kiesés után Recoba élesen bírálta a FIFA-t, mondván, a "gazdag futballmúltú" La Celestének "isteni joga" részt venni a világbajnokságokon, minek ide ez a pótselejtező? Pedig a maga szemében is keresgélhette volna a szálkát, hiszen bár az első mérkőzésen, Montevideóban ő adta a mindent eldöntő gól előtt a passzt Dario Rodrigueznek, de a visszavágón a mérkőzés vége felé kihagyott egy hatalmas helyzetet, pedig már csak a kapussal állt szemben...