Edgar Davids

Szinte hihetetlen, de a Pitbull idén már betöltötte 32. évét: mi tagadás, 2004-es teljesítményén néha ez világosan meg is látszott. Nála duplán számít a kor: mivel teljesítménye 100%-ban az erőnléten alapszik; keményen, lelkesen és fáradhatatlanul szaladgál egész meccsen, szedi össze és szórja el a lasztikat - tehát nem tudja rutinnal és technikával pótolni megkopott rugalmasságát. De ne temessük még Davidset: jó pár évig még csúcsformában fogja szívni ellenfelei vérét!

A suriname-i születésű srác szülei még Edgar kiskorában Hollandiába költöztek, s lakóhelyén, a Schellinwoude kölyökcsapatában kezdett el focizni jó barátjával, Michael Reizigerrel! Hamar mindketten az Ajaxhoz kerültek, ahol Davids már 18 évesen alapembernek számított, pedig olyan vetélytársai voltak mint a válogatott Jan Wouters, Wim Jonk, Michael Kreek vagy éppen később Clarence Seedorf. 1992-ben már megnyerte első nemzetközi kupáját, bár az UEFA-Kupa döntőjében a Torino ellen nem lépett pályára Beenhakker csapatában. Akkoriban olyan klasszisokkal szaladgált együtt a régi Ajax-stadion gyepén, mint a kapus Stanley Menzo, Frank de Boer, Danny Blind, Jan Wouters, Jonk, Silooy, Aaron Winter, Kreek, Van't Schip, Bergkamp, Roy és Pettersson. 1994-ben már a válogatottban is bemutatkozhatott a 21 éves legényke az írek elleni 0:1 alkalmával, s az Ajaxban már egy másik garnitúrával, a veterán Frank Rijkaarddal jutott el a foci csúcsára s nyert meg 1995-ben minden megnyerhetőt.

A csikócsapat (a kapuban van der Sar, a széleken Silooy vagy Bogarde ill. Reiziger állta a sarat, a középpályát Rob de Boer, Overmars, Litmanen, Finidi, Seedorf és Davids alkotta, elöl Kanu és Kluivert) holland magja a válogatottban még tíz év múlva is együtt maradt! Kíváncsi vagyok, mi történt volna, ha egy holland "Abramovics" nem engedi hogy szétszedjék azt a remek kis csapatot!!! Közben már megismerhettük a Pitbullt nem annyira jó oldaláról is: az 1996-os Európa-bajnokságon azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy újságban rasszizmussal vádolta a szövetségi kapitányt, Dick Advocaatot, mert külön asztalhoz ülteti a feketéket és a fehéreket - haza is paterolták a futballistát Angliából... 1996-ban Hollandiából is távozott, ráadásul ingyen, s Davids a Milant választotta. Ám a Capello távozásával széteső egykori BL-győztes gárdánál nem sok babér termett neki, igaz, sokszor bűnrosszul játszott - a védekezése még elfogadható volt de passzai magyar szintűek voltak - a szezon végére pedig teljesen elkedvtelenedett.

1998 nyarán a világbajnokságra alaposan felszívta magát, s igazi pitbullhoz méltóan játszott a végig a tornán, ahol végül negyedik helyen végeztek, őt pedig a szakemberek beválasztották a torna álomcsapatába is. A Milanban továbbra is csak szenvedett (egyszer lábszárcsont-törést is...), 1998 őszén pedig az a szégyen esett meg vele, hogy decemberig csak négy mérkőzést kapott - el is adták gyorsan a Juventusnak 5.3 millió euróért. A zebráknál viszont minden jóra fordult: egyből a kezdőbe került s a torinóiak kőkemény, nem éppen látványos stílusa kapóra jött neki, ő volt a középpálya közepén a fő erőművész. Ekkor egy új divatot is bevezetett: mindkét szemét súlyos betegség, egyfajta hályog (akut glaucoma) támadta meg, s több műtétet is végre kellett hajtani rajta, de szemüvegével divatot kreált a szerencsétlenségből. Mivel egyébként majdnem háromdioptriás szemüveg vagy kontaktlencse kellene neki a játékhoz, ám a szembetegsége miatt nem viselhet ilyet, így fel kellett vennie ezt a sajátos, gumis műanyag szemüveget - a sötétítés csak a divat miatt kellett, ám szinte névjegyévé vált.

S hogy még vadabb kinézete legyen a dolgoknak, hosszú rastahajat is növesztett és fonatott hozzá. A Juvében háromszoros bajnok lett, egyszer eljutott a BL-döntőbe is és a csapat szerkezetében Zidane mögött-mellett helyezkedett el, ő védekezett és futott az egyre világosabb üstökű francia klasszis helyett. Lippi jellemzése találó róla: "Ő az én egyszemélyes gépházam.". A 2000-es EB-n súlyosan leszerepelt: bár kiválóan védekezett, támadómunkája nem volt az igazi, ráadásul visszataszító módon a legkisebb hibákért is ordibált társaival, miközben ő is hatalmas gólhelyzeteket puskázott el! 2001-ben aztán harmadik hollandként, Frank de Boer és Stam után neki is nandrolont találtak szervezetében, amiért ő is négy hónapos eltiltást kapott - ez elég sovány ahhoz képest, hogy Rio Ferdinand csak azért kapott 8 hónapot, mert elfelejtett elmenni a tesztre... A 2002-es VB-selejtezőkön sem ő, sem a válogatott nem volt csúcsformában, így ki sem jutottak óriási meglepetésre Ázsiába. Minden nyáron hívta őt az AS Roma, Fabio Capello szerint már csak ő hiányzott a bordó-sárgáknak a tökéletes kerethez.

2003-ra telt ki a becsülete a Juvében, amikor télen nem volt hajlandó tárgyalni nyáron lejáró szerződésének meghosszabbításáról (azaz távozni akart), pedagógiai okokból kölcsönadták az ősszel csak szenvedő Barcelonának. Azért is mondtak le róla olyan könnyű szívvel, mert nem játszott már éppen csúcsformában s a frissen igazolt ghánai Appiah ki is szorította őt a csapatból. Kapóra jött Rijkaardnak Xavi mellé egy másik klasszis védekező középpályás, mert bizony Ronaldinho helyett valakiknek védekeznie kellett. Edgar nagyon hamar beilleszkedett és zseniálisan játszott, bár a Real elleni csúcsrangadón csúfosan leszerepelt, a második félidőben még az is elvitte mellette a lasztit aki nem akarta... A 2004-es EB-selejtezőkön is alapember maradt, így tagja volt az utazó keretnek is, bár úgy futott neki a portugáliai versengésnek, hogy nem volt klubja: a hírek szerint az Interrel és a Milannal is tárgyal - s a milánói riválisok közül a többet ígérő kék-feketéket választotta. A Juventus már nem is igazán tárgyalt vele, hiszen Capello vitte magával római kedvencét, Émersont; ráadásul felbukkant a fiatal Blasi is a régi motorosok, Appiah és Tacchinardi is. Három évre írt alá, körülbelül 12 millió eurót fog keresni ez idő alatt. Pedig Portugáliában nagyon gyengén teljesített, még az a szégyen is megesett vele hogy a szünetben lecserélték!

Első interes ősze felemásra sikerült: bár kétségkívül voltak jó meccsei, Mancini gyakran Cambiassót tette a kezdőbe Davids helyett, pedig az argentin sem játszik éppen csúcsformában. Hősünknek tavaszra sem sikerült visszaverekednie magát Verón mellé a középpályára, igaz, ebben gátolta kellemetlen bokasérülése is. Átlaga bőven a hatos alatt maradt, ő sem érezte jól magát Milánóban, Mancini sem ragaszkodott különösképpen hozzá, hiszen Cambiasso mellett tette le a garast, a kispadon pedig ott ül C. Zanetti, Karagounisz, érkezett az ezen a poszton is bevethető Solari, így ingyen elengedték az egykoron annyira vágyott védekező-specialistát. Áprilisban annyira megorrolt Pitbull a vezetőedzőre, hogy a sajtón keresztül üzente meg neki, hogy az évad hátralévő mérkőzésein ne is számítson rá, nyáron pedig eligazol... Davidset hívta vissza az Ajaxba Danny Blind, egykori játékostársa, de a futballista régi vágyát megvalósítva Angliába igazolt: a Tottenhammel kötött kétéves szerződést.

"Alig tudom elhinni hogy minket választott. A holland labdarúgás elmúlt tíz esztendejének legjobb középpályásával erősödünk! Csikócsapat a mienk, így remélem, hogy Edgar igazi vezérként segíti majd a többieket." - örvendezett a londoni gárda vezetőedzője, a szintén holland Martin Jol a transzfer bejelentésekor.