Ivan Ramiro Cordoba Sepulveda

nemzetisége:
kolumbiai
40/3
születési hely:
Medellin
ideje:
1976.08.11.
pozíció:
középhátvéd, emberfogó
magassága: 173 cm
súlya: 70 kg
korábbi klubjai:
Deportivo Rio Negro, Atletico National Medellin, San Lorenzo
sikerei:
kolumbiai bajnok (1996, 1999), Interamerika-kupa-győztes (1997), Copa America-győztes (2001), Copa-America-résztvevő (1997, 1999, 2001, 2004), Konföderációs-kupa-résztvevő (2003), vb-résztvevő (19989), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), Olasz Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), olasz bajnok (2006, 2007, 2008), ötödik az Év játékosa Dél-Amerikában szavazáson (1999), az Év csapatának tagja Dél-Amerikában (1999), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2004, 2005)


A 2002 és 2003 nyarán a Real Madrid által kitartóan "üldözött", tipikusan dél-amerikai kinézetű hátvéd az Inter egyik legjobb igazolása volt az elmúlt években. A mai hátvédekhez képest igen tisztán próbál játszani, rövid lábainak köszönhetően villámgyorsan képes megfordulni, ám e apró lábakhoz képest meglepően nagy súlypontemelkedésre képes. Hiába no, az edzés az edzés... A milánói csapatban a világ egyik legjobb emberfogójává nőtte ki magát, nagy bánata, hogy hazája válogatottjával a hazai rendezésű Copa Americán elért aranyérem ellenére sem harcolhat világversenyeken.

A Deportivo Rio Negro-nevelés "radír" (bárkit képes levenni a pályáról) a kolumbiai CDC Atlético Nacionalban mutatkozott be meglehetősen későn, 21 évesen, innen az argentin Ruggeri által főnökölt San Lorenzóba került. Óscar Ruggeri, az argentin válogatott és a Real Madrid egykori világbajnoka egyszer azt mondta róla, hogy "Nemcsak Dél-Amerika, hanem a világ leggyorsabb játékosa." - ő már csak tudja, mert Ruggeri egykoron együtt játszott a százon 10.2-t futó Claudio Caniggiával is... Cordoba 1997-ben már a válogatottban is bemutatkozhatott s részt vehetett a dél-amerikai kontinens-bajnokságon, ám sokáig nem igazolt Európába. Megérte várnia, hiszen a Copán olyan jól játszott, hogy a Real és az Inter is harcolt kegyeiért, s 16 millió euró ellenében végül a kék-feketéket választotta. Nagy kérdés, hogy megbánta-e a tettét azóta Ivan Ramiro Sepulveda ...

A gyengébbek kedvéért teszem hozzá, hogy nem ment el az esze akkoriban a jó öreg Ivánnak, mert a Real akkor már nyolc éve nem nyert semmit ("csak" egy bajnokságot), a Lippi vezette Inter pedig 98-99 sztárcsapata volt, a világ akkori legerősebb keretével: Ronaldo, Baggio, Kanu, Djorkaeff, West, Bergomi! Ehhez képest éppen a milánóiak maradtak címek nélkül... Egy kis érdekesség: meze alatt egy, az elsőszülött lánya, Paloma képével díszített pólót hord babonából - a türelmesebbek megnézhetik, ha gólt szerez, megmutatja - s azért kell hozzá birkatürelem, mert e fent említett örömteli esemény nyolcéves pályafutása alatt még csak egyszer fordult elő... Edzői a messzemenőkig számíthatnak rá: pontos, megbízható játékot képes nyújtani gyakorlatilag a hátvédsor minden posztján (Cúper vitte be végre középre 2002-ben), de emberfogóként is képes eltüntetni láb alól a legnagyobb sztárokat is. Időközben felért pályafutása csúcsára is: a 2001-es, hazai rendezésű Copa America döntőjében Mexikó ellen ő szerezte az egyetlen találatot, de ebben az esztendőben pályára léphetett Maradona (sokadik) búcsúmérkőzésén is!

Hiába, kérem, ez a láb aló való eltétel sajnálatosan kolumbiai specialitás, csak Iván nem a fűért, hanem a füvön műveli... 2004 nyarán, a Copa America után a Real ismét bejelentkezett érte, miután első számú célpontjukat, Carvalhót a Chelsea happolta el. A kőkemény védőt végül is nem engedte el Moratti, hiszen Cannavaro távoztával egyértelműen alaptagnak számít a kék-feketék között. S Cordoba olaszországi karrierje legérettebb játékával hálálta meg a bizalmat: többször is bravúrosan mentett, volt, hogy egy már mindenki által a hálóban látott labdára elképesztő módon, méterekről csúszott be s el is érte - még csapattársai sem akartak hinni szemüknek... A szezonban kiérdemelt 6.1-es átlaga köszönőviszonyban sincs hasznosságával! Ráadásul végre kihasználják fantasztikus rugalmasságát is - tavaszig három gólig jutott a bajnokságban, miközben Recoba ugyanennyinél, Julio Cruz egynél járt! Nyáron csapatkapitányként vezette övéit a németországi Konföderációs Kupán, kevés sikerrel; de előtte Javier Zanetti távollétében csapatkapitányként ő emelhette először magasba az Olasz Kupát!

Következő idénye meglehetősen felemásra sikerült: bár Itáliában kupagyőztesként és (nem kis huzavona után) bajnokként zárta a szezont, de az általa csapatkapitányként vezényelt válogatott nem jutott ki a németországi világbajnokságra. Cordoba ekként vigasztalta magát: "Az Inter az én világbajnokságom!".
Roberto Mancini a védelemben alapemberként számol a hazájában egy szegény gyermekeket támogató alapítványt működtető Cordobával: a 2005-06-os bajnoki idényben a kolumbiai futballista kapta a legtöbb játékpercet, összesen 4935-öt (531-et barátságos mérkőzéseken), ráadásul a hátvédsor összes posztján, mindkét szélen és középen is megfordult s egyéni csúcsot jelentő négy gólt lőtt! Maicón, Grosso és Maxwell érkezésével valószínűleg középre "szorul vissza", Materazzi kárára.

Szerződése 2008-ig szól – a török Fenerbahce 2006 nyarán bejelentkezett érte, de az olaszok természetesen kapásból visszautasították az ajánlatot.