Igor Tudor nemzetisége: horvát 41/2 születési hely: Split ideje: 1978.04.16. pozíció: középhátvéd magassága: 192 cm súlya: 80 kg korábbi klubjai: Hajduk Split, Juventus, Siena sikerei: VB-bronzérmes (1998) horvát bajnok (1995, 1996) olasz bajnok (2002, 2003, 2005) olasz kupagyőztes (1999) BL-döntős (2003) olasz Szuperkupa-győztes (2000, 2003) az év horvát játékosa (2001) EB-résztvevő (2004) 95-96 Hajduk Split 9 0 - - 96-97 Hajduk Split 23 1 - - 97-98 Hajduk Split 26 4 - - 98-99 Juventus 23 1 BL 6 0 99-00 Juventus 17 1 UEFA 7 1 00-01 Juventus 25 6 BL 5 1 01-02 Juventus 14 4 BL 6 2 02-03 Juventus 14 1 BL 11 1 03-04 Juventus 14 2 BL 5 0 04-05 (jan) Juventus 2 0 BL 1 0 04-05 AC Siena (kölcsönben) 15 1 05-06 Bolton (kölcsönben) 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Igor Tudort nemrég még az egyik legtehetségesebb ifijátékosként tartották számon Európa edzői, de a dolgok jelenlegi állása szerint képtelen lesz befutni azt a pályát, amit 1998 körül jósoltak neki a szakemberek - egykori edzője, Jozics őt jelölte 2001-ben a FIFA választásán a világ legjobb játékosának!
A spliti születésű fiú a Hajdukban kezdett el játszani, s három évet töltött a gyönyörű kikötőváros csapatában. 1996-tól már a kezdőcsapat tagja volt, s bajnok lett az akkoriban remek kis csapattal büszkélkedhető splitiekkel: ott játszott többek között Mornar, Erceg, Ivan Leko, Tomics, Baturina, Deranja, Ante Seric is. 1997-ben a válogatottban is bemutatkozhatott novemberben az ukránok ellen, sőt, Blazsevics mester magával vitte az 1998-as VB-re is, ahol három alkalommal csereként pályára is lépett. Azért nem rossz dolog 20 évesen VB-bronzérmesnek lenni Sukerék oldalán! Erre már a nyugati nagy klubok is felfigyeltek, s Igor a Juve ajánlatát fogadta el, klubja, a Hajduk sem tudott ellenállni a 3.7 millió eurós ajánlatnak.
Itt meglehetősen hamar beverekedte magát a csapatba, pedig nem is eredeti posztján, középhátvédként, hanem védekező középpályásként számoltak vele. Nemcsak jól, de kapura veszélyesen is játszott, első szezonjában 6 gólt is lőtt, sőt, a BL-ben a Hamburg kapuját is bevette az eseménydús 4:4 alkalmával. A következő évben is jó volt összesen 6 találatra, amivel jelentősen hozzájárult csapata aranyérméhez a Calcióban. Ekkor egy kellemetlen térdsérülés miatt sokat ki kellett hagynia, s elmulasztotta így a 2002-es VB-t is, amire az edző, Jozics azt nyilatkozta, hogy továbbjutási esélyeik 20 %-kal csökkentek. Majd egy éves pihengetés után 2003-ban bajnoki arannyal tért vissza, s csereként 42 percet játszhatott a vesztes BL-döntőben is a Milan ellen.
2004-re kiszorult a kezdőcsapatból, ennek ellenére ott volt a portugáliai EB-n: az első meccset eltiltása miatt kihagyta a svájciak ellen, de a franciák ellen ő volt a meccs "hőse": rúgott egy öngólt és adott egy öngólpasszt Trezeguet-nek... Azért a harmadik, angolok elleni találkozón egy szép (az ellenfélnek rúgott) góllal javított valamit szörnyű statisztikáján! Hazatérve Capello és Cannavaro érkezésével néha még a kispadra sem kerül, így nem áll nagy jövő előtte Torinóban. Hogy ne essen ki nagyon a játékból, 2005 tavaszára egy másik fekete-fehér Serie A-s klubhoz, az AC Sienához került kölcsönbe. Itt végigjátszotta a tavaszt, különösen a Fiorentina ellen remekelt, a Lazio ellen győztes gólt szerzett s 6.1-es átlaggal zárta a sienai kirándulást.
Nyáron több alkalommal is felmerült hogy eladják őt vagy elcserélik (pl. Pirés-ért is őt ajánlották fel az Arsenalnak), majd júliusban Tudor maga kérte a vezetőséget hogy engedjék el a Horvátországhoz közel fekvő s BL-induló Udinesébe, ha már nem számolnak vele komolyan. Capello sem ellenezte az ötletet, később be szerette volna számíttatni az Udinesével a chilei Pizarro árába, ám végül is egy évre az angol Bolton Wanderershez került kölcsönbe.
