Michael Essien portréja

nemzetisége:
ghánai
51/9
születési hely:
Accra
ideje:
1982.12.08.
pozíciója:
középső középpályás
magassága:
180 cm
súlya:
77 kg
klubja:
Chelsea
korábbi klubjai:
Liberty Professionals, Bastia, Olympique Lyon
sikerei:
francia bajnok (2004, 2005), francia Szuperkupa-győztes (2003, 2004, 2005), angol bajnok (2006), angol Ligakupa-győztes (2007), FA-kupa-győztes (2007, 2009), Community Shield-győztes (2009), U17-es világbajnoki bronzérmes (1999), U21-es Afrika Nemzetek Kupája-ezüstérmes (2000), U20-as világbajnoki ezüstérmes (2001), vb-résztvevő (2006), ANK-bronzérmes és a torna álomcsapatának tagja (2008), ANK-ezüstérmes (2010), az Év futballistája a Ligue 1-ben (2005), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2004, 2005), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2005), harmadik az Év játékosa Afrikában-választáson (2005, 2006), második az Év játékosa Afrikában-választáson (2007), az Év legjobb afrikai játékosa a BBC szerint (2006, 2007), minden idők legdrágább afrikai játékosa (38 millió euró), az Év játékosa a Chelsea-szurkolók szerint (2007), a FIFA világválogatott tagja

"Michael Essien a Lyon motorja, védekező középpályása és irányítója is egy személyben, mint például a Milanban Seedorf, vagy a régiek közül az argentin Fernando Redondo. Bár kivételes irányítói képességgel rendelkezik, mégis inkább harcosságáért, elszántságáért és szó szerint aranyat érő mezőnymunkájáért tisztelik Lyonban" - írtuk róla a 2005-ös idényben, amikor a futballista a világsztárok közé emelkedett. Anyagias világunkban, amikor mindennek a pénz az értékmérője, Essien nagyságát 38 millió euróban szabta meg Abramovics és Aulas - afrikai játékosért még soha nem fizettek ennyit!

Ghána fővárosában, Accrában született, akárcsak "egykori" honfitársa, a később francia állampolgárságot felvett Marcel Desailly. Angol nyelvű iskolába járt, délutánonként Accra utcáin ismerkedett meg a sportág alapjaival, s gyakran játszott a házak között Anthony Obodaival, aki ma az Ajax Amsterdam egyik legtehetségesebb fiatalja, s társa a válogatottban is! Barátaival a TV-ben látott cseleket próbálgatták, s ha nem sikerült, bizony gyakran eltört a mécses... De soha nem adta fel: barátai akkori biztatása (Harcolj, ne sírj!) ma is a jelmondata. Apja maga is profi focista volt az első osztályú Accra Hearts of Oak Sporting Clubban, s egyszer a válogatottban is pályára léphetett. Essien 13 évesen a Liberty Professionals Accra együttesében kezdett el klubszinten játszani, s már fiatalon megmutatta tehetségét: 1999-ben a FIFA U-17-es világbajnokságán a nemzeti csapat tagja volt, majd egy év múlva, egy korosztállyal fentebb, szintén ezüstöt szerzett. 17 esztendősen már az U-21-es válogatottban szerepelhetett, akikkel az ifjúsági Afrikai Nemzetek Kupáján egészen a döntőig menetelt.

Természetesen erre már a nagyobb klubok is felfigyeltek, végül a francia Bastia igazolta le a 18 éves tehetséget, akit a felnőttek között vettek számításba. Essient egyébként az Accra elnöke indította el a világsiker felé: elküldte videóját Pivateau-nek, az egykori monacói kapusnak, aki a Bastiában fejezte be pályafutását - ő ma Essien menedzsere... Mielőtt Essien Bastiába igazolt volna, részt vett a Manchester Unitednél is egy próbajátékon, s annyira megtetszett produkciója Alex Fergusonnak, hogy az le is akarta igazolni őt! Ám a szigorú brit munkavállalási törvények értelmében nem rendkívüli esetben csak az a nem EU-s játékos kap engedélyt, aki az előző két évben pályára lép a válogatott mérkőzések 70%-án. Ferguson azt javasolta, töltsön el pár évet a belga fiókcsapatban, az Antwerpenben - ám ő és menedzsere inkább Korzikát választotta. Első szezonjában az afrikai még csak csereembernek számított, de egy év múlva már négy találattal tette le névjegyét.

A Cesari stadionban csak nehezen találták meg helyét: volt jobbhátvéd, balhátvéd, középhátvéd, s csak ezután leltek megfelelő posztjára a középpálya középső részén. 2002 elején részt vehetett az ANK-n, azóta stabil csapattag a válogatottban, a 2006-os vb-selejtezőkön is a sárga-zöldek erős embere volt a középpályán. Hősünk 2002 tavaszán óriási formába lendült, a kiesés ellen harcoló kiscsapatot a hátán vitte az UEFA-kupát érő helyig - nem is csoda, hogy nyáron az Everton és a Liverpool is érdeklődött érte külföldről, míg a Ligue 1-ből a PSG és a Lyon folytatott érte versenyfutást. Essien végül is a BL-szereplés lehetősége miatt a bajnokcsapat mellett döntött, akik 7.8 millió eurót fizettek érte - ez akkor lyoni átigazolási rekord volt! A második helyen érdekes módon a tandemben 7.6 millió euróba kerülő Née-Jurietti duó állt, akik mindketten megfordultak a Bastiában is.

Párizsban a Barcelonába távozott Ronaldinho utódjának szánták volna, s bár Essien nem olyan szikrázóan tehetséges, mit a brazil zseni, de sokkal jobb csapatjátékos és igazán alárendeli magát az edzői utasításoknak - az újabb OL-es bajnoki címben is oroszlánrésze volt a Diarra-Essien duónak. A válogatottban viszont a Fekete Csillagokkal nem sok sikert ért el felnőttként, még a 2004-es ANK-ra sem sikerült kvalifikálni magukat, pedig ifistaként még a világ élvonalában voltak. A remek csapatnak a 2006-os vb lehetett volna a nagy lehetőség: olyan tehetséges, de még nem befutott játékosokkal, mint (kakukktojás: Samuel Kuffour) Ibrahima Tanko, Gyan, Edusei, Amoah, Stephen Appiah, Obodai hiába jutottak ki simán, Németországban még nem sikerült nekik az igazi áttörés, hiszen bár a csoportban megelőzték a cseheket, ám ezután a brazilok megálljt parancsoltak nekik. Tehetség ide, zsenialitás oda, legjobb 16 amoda, a felnőttválogatott, a Fekete Csillagok eredményessége köszönőviszonyban sincs az ifikével, a Fekete Szatellitekével.

2004 nyarán bejelentkezett Michaelért az Arsenal is: benne látták a világ legjobb védekező középpályásának, Vieirának tökéletes helyettesét. Akárcsak a franciáért, érte is érdeklődött a Real Madrid, ám végül is maradt Lyonban s egy parádés "búcsúévvel" ajándékozta meg a piros-kékeket: a bajnokságban bőkezűen osztogatja a gólpasszokat, a BL-ben pedig maga végezte a munka dandárját - öt góljával és rengeteg kiváló átadásával segítette a legjobb nyolc közé a Lyont. A szezon végén őt választották meg az Év futballistájának, majd elkezdődött szokásosnál is hevesebb nyári kálváriája: hívta újra a Real, a Manchester United, az Arsenal és a Chelsea is. A licitet természetesen Abramovicsék bírták legtovább, hiszen Aulas, a franciák elnöke 45 millió eurót és egy cserejátékost (például a portugál Tiagót) szeretett volna kapni játékosáért. Ekkora árat napjainkban csakis Abramovics fizethet egy védekező szakemberért.

Essien nem körtönfalazott: "El akarok menni Angliába, a Chelsea-ben szeretnék szerepelni. A szabadságom alatt sokat gondolkoztam ezen, közöltem a családommal és a barátnőmmel is. Ha most nem igazolok Londonba, egész életemben bánni fogom, ebben a világban ugyanis gyorsan változnak a viszonyok, ilyen lehetőség pedig csak egyszer adódik" - vélekedett a 22 éves középpályás a francia L'Équipe hasábjai szerint. Annyira megmakacsolta magát, hogy kijelentette, nem is lép többé pályára a francia klubban; de Aulas sem engedett a maga igazából: "Anglia megkapta az olimpiát, de a Chelsea nem kapja meg Essient. Úgy próbáltak kezelni minket, mint a vidéki bunkókat" - mondta állítólag a vagdalkozó kedvében lévő elnök, nem jelölve meg közelebbről, mivel bosszantották fel a londoniak. Mindenesetre hamar megnyugodhatott: egy 38 millió eurós csekk volt szívritmus-zavarainak gyógyírja, azaz Essien álmai klubjába igazolhatott.

"Essien kiváló játékos, a középpálya minden részén képes jól játszani. A futballban a legnagyobb művészet a jó döntés, s Essien mindig kiválóan dönt. Támad, védekezik, passzol hosszan és röviden, ragad hozzá a labda, gyorsítja és lassítja a játékot, mikor hogyan kell. Multifunkciós középpályás, dinamikus és erős. A fiú erőnléte elképesztő, gyors, taktikailag képzett" - áradozott róla Mourinho. A Chelsea akkori átigazolási rekordere (azóta Sevcsenkóért 12-vel többet fizettek) hamar beépült a gárdába Makélélé váltótársaként Lampard oldalán. A Liverpool elleni BL-mérkőzésen nagyon csúnyán odalépett Didi Hamannak, amit az UEFA egy kétmeccses eltiltással honorált; a WHU elleni mérkőzésen viszont éppen a pult másik oldalára állt hősünk, hiszen Reo-Coker belépője egy háromhetes pihenőt eredményezett számára.

A keményen végigharcolt vb után - ahol éppen a brazilok elleni találkozóról hiányzott sárga lapjai miatt - Mourinho továbbra is a kezdőben számolt vele Ballack, Makélélé és Lampard oldalán, szélsőként. Mikel Obi érkezésével egy igen erős vetélytársat kapott, csipkedi is magát rendesen, aminek eredménye egy-egy gól a Bréma és az Arsenal ellen, illetve egy FIFA Év játékosa és Aranylabda-nevezés volt (mindkét versengésben a vert mezőnyben kapott helyet). Télen a sok sérült bekk miatt a portugál mester középhátvédként is bevetette Essient - az eredményt fedje jótékony homály. A középpályán viszont egyre inkább pótolhatatlan, a 2007-08-as idényben a bajnokságban hat gólt rúgott, pedig 11 bajnokit ki kellett hagynia! AZ ANK-n is remekelt, így 2008 nyarán új, ötéves szerződést kötöttek vele a kékek. Következő idényei viszont sérülései miatt csorbára sikeredtek, bár ha pályára lépett, nem lehetett rá panasz. A 2010-es kontinenstornáról első mérkőzése után haza kellett repülnie, hiszen újabb sérülése miatt jó négyhónapos kényszerszünet várt rá. Tizenegy selejtezőn szerepelve segítette a Fekete Csillagokat az újabb vb-szerepléshez.

Essien nagyon büszke ghánai gyökereire s ott élő családjára: "Bármerre is járok világban, a szívem mindig a ghánai ritmusban ver".