Alexander Zickler

Alexander Zickler a Bayern egyik legérdekesebb tagja, ugyanis egész pályafutását itt töltötte, de sohasem tudta beverekedni magát a kezdőbe, ennek ellenére tízen felüli válogatottsággal büszkélkedhet! A villámgyors, kiválóan fejelő Zickler mindenestre ma a Scholl és Kuffour után a keret legrégebbi tagja.

Alex az NDK-ban született 1971-ben, s 13 évesen csatlakozhatott az 1. FC Dinamo Dresden utánpótlás-iskolájához. A klub akkoriban az egyik legnagyobb keletnémet csapat volt, s hősünk 21 évesen mutatkozott be a nagyok között, ekkor már az egyesült Németország 1. osztályában, a Bundesligában. Bár sem kiemelkedően gólerős, sem különösebben veszélyes nem volt, a villámgyors ék így is megért 1.75 millió eurót a Bayern Münchennek! Első bajor évében még nem sok lehetőséget kapott, de a következőkben bebizonyíthatta tehetségét: kilenc majd nyolc gólt lőtt. Akkoriban egyébként olyan csatárokkal kellett felvennie a versenyt, mint Labbadia, Mazinho, Adolfo Valencia, Jean-Pierre Papin, Jürgen Klinsmann és Emil Kosztadinov, Ruggerio Rizzitelli, Paulo Sergio! Góljai nagy részét egyébként csereként beállva szerezte. A szurkolók nagyon szeretik őt, ugyanis bár nem őstehetség, de nagyon erőszakos, kemény, fáradhatatlan, s sohasem adja fel. A fanok számára ő képviseli a német foci szellemét az egyre inkább internacionalizálódó Bayernben. Érdekes beceneve is: mivel finoman szólva sem éppen szupertechnikás, társai gúnyosan Zicónak nevezik az egykori világklasszis után. Ötszörös német bajnok és háromszoros német kupagyőztes a bajorokkal, de legnagyobb klubsikere a 2001-es BL-győzelem volt, amikor is a fináléban csereként beállva nagyon jól játszott, majd a tizenegyespárbajban belőtte a maga büntetőjét; de ott volt már az 1996-os UEFA-Kupa-döntőben is Klinsi oldalán.

1998-ban a válogatottban is bemutatkozhatott a VB-selejtezőkön, de a tornára már utazhatott került ki, majd ugyanez történik vele a 2000-es EB és a 2002-es világbajnokság előtt is. Térdoperációja során egy jóindulatú daganatot kellett eltávolítani a játékos jobb lábából. "Az orvos azt mondta, annyira szükség volt már erre a beavatkozásra, mint egy gólra az utolsó percben" - nyilatkozta később Zico. Fura módon éppen ezért maradhatott müncheni lakos, ugyanis több klubbal is tárgyalt tavasszal, leginkább a Hertha BSC-be szeretett volna igazolni, de több angol egyesület is érdeklődött iránta. 1971-es születésű lévén egyre kevesebbet játszott, főleg Santa Cruz és Pizzarro felbukkanása után - talán már csak kabalából tartják a klubban, ő mindenestre örülhet minden egyes pályára lépésnek, főleg a daganat óta. 2003-ben sem zárhatott szerencsésebb esztendőt: mire végre formába lendült (12 mérkőzésen négyszer volt eredményes), eltörte lábát, majd felépülése után újra eltört (karrierje során harmadszor!) az éppen csak összeforrott csont... A következő szezonban így egyetlen egyszer sem léphetett pályára - ezért is volt óriási meglepetés számára is, hogy a vezetőség meghosszabbította nyáron lejáró szerződését! Főleg annak tükrében nagyvonalú gesztus ez, hogy 2004 nyarán a lehető legkomolyabban felvetődött, hogy abba kell hagynia profi pályafutását is! A 2004-2005-ös szezonra felépült ugyan, de Magath az amatőrök közé küldte, hogy formába lendüljön, s mindössze egyetlen bajnokin léphetett pályára, a Hamburg ellen kapott kilenc percet.

2005 nyarán a veterán harcost érdemei elismerése mellett a május 30-i, a német válogatottal vívott stadionavató után ingyen elengedték Linkével együtt az osztrák Salzburgba, ahonnan a tervek szerint 2007 nyarán fog visszavonulni.
Nemcsak egy korszak, de egy játékstílus utolsó nagy mohikánja vetette le a bőrharisnyát... azaz bőrgatyát!