Jakob 'Jaap' Stam nemzetisége: holland 67/3 születési hely: Kampen ideje: 1972.07.17. pozíció: jobbhátvéd, középhátvéd, emberfogó magassága: 178 cm súlya: 86 kg korábbi klubjai: Zwolle, Cambuur, Willem II, PSV, Manchester United, Lazio, Milan sikerei: EB-bronzérmes (2000, 2004), VB-negyedik (1998), BL-győztes (1999), angol bajnok (1999, 2000, 2001), FA-Kupa-győztes (1999), Világkupa-győztes (1999), holland bajnok (1997), holland Szuperkupa-győztes (1996, 1997), olasz bajnok (2005), Olasz Kupa-győztes (2004) az Év játékosa Hollandiában (1997), a BL legjobb hátvédje (1999, 2000), az olasz bajnokság álomcsapatának tagja (2002, 2003) az Év csapatának tagja Angliában (2000) 92-93 Zwolle (D2) 32 1 - - 93-94 SC Cambuur 33 0 - - 94-95 SC Cambuur (D2) 32 4 - - 95-96 Willem II 19 1 - - 96-97 PSV Eindhoven 33 6 KEK 4 0 97-98 PSV Eindhoven 29 4 - - 98-99 Manchester United 30 1 BL 13 0 99-00 Manchester United 33 0 BL 13 0 00-01 Manchester United 15 0 BL 6 0 01-02 Lazio 13 1 BL 5 0 01-02 Manchester United 1 0 - - 02-03 Lazio 28 0 UEFA 4 0 03-04 Lazio 29 2 BL 7 1 04-05 AC Milan 17 0 BL 8 0 05-06 AC Milan 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Jaap Stam a századvég egyik legimpozánsabb középhátvédje - nagyon gyakran megutáltatta a focit az általa fogott csatárokkal, akik hamar megtanulták mellette, hol lakik az Úristen - no meg a kerületi sebészdoktor... Sokáig nélkülözhetetlen volt a holland válogatottban, s hogy mennyire, azt igazán csak 2004 nyarától tudják az oranje-fanok, amikor bejelentette visszavonulását.
A kiskorában még dús szőkésbarna hajú Jaapus szülővárosának kiscsapatában kezdte a pályafutását, s eleinte a középpályán próbálkozott. Elég későn, 20 éves korában kötötte élete első profiszerződését az FC Zwolléval, akikkel bemutatkozhatott a másodosztály küzdelmeiben is. A középhátvédre felfigyelt az első ligás Cambuur Leuwaarden, ahol alapember lett - bár kiestek, így egy évet a 2. osztályban kellett eltöltenie, de lőtt négy gólt is vigasztalásképpen. Nem is maradt itt sokáig, az Erdevisie-beli Willem II igazolta le őt 1.5 millió euróért. Valósággal berobbant az élvonalba, így a szezon végén már a helyi nagyágyú, a PSV szerződtette. 1996 áprilisában a válogatottba is meghívták és pályára is lépett a németek ellen 0:1-re elveszített találkozón. 1997 volt csúcséve odahaza, remekül játszott, a klubbal bajnokságot, kupát és szuperkupát nyert, őt pedig a az Év legjobb játékosának választották! A Philips-gyáriaknál egy remek csapatban játszhatott Waterreus, Stan Valckx, a dán Jan Heinze és dán Bögelund, a mai is válogatott Ooijer és Wilfred Bouma, az orosz Jurij Nyikoforov, a portugál Abel Xavier, Vink, Rommedahl, Hohlov, Ernst Faber, Artur Numan, Bruggink, Stinga, Bolo Zenden; a sokszoros holland gólkirály, a belga Luc Nilis, honfitársa, De Bilde s végül van Nistelrooy mellett. Ott volt az 1998-as világbajnokságon remeklő holland csapatban is, ahol szintén nem okozott csalódást, így nyáron a játékába beleszerelmesedett Alex Ferguson rekordösszegért, 17 millió euróért a Manchester Unitedbe csábította. Stam Albionban azonnal a média középpontjába került, s közönségkedvenccé vált kőkemény és megalkuvást nem ismerő, de a lehetőségek szerint tiszta játékával. Feljutott pályafutása csúcsaira is az 1999-es BL-győzelemmel, s egy FA-Kupa mellett három bajnoki címet is zsebre tehetett!
Ám a sors, szokása szerint, amit egyik kezével adott, azt a másikkal elvette: előbb egy makacs Achilles-sérülés miatt fél évet kihagyott; a hazai EB-n pedig balszerencse kísérte válogatottját; majd önéletrajzi könyvében negatívumokat írt edzőjéről, a mindenható Sir Alexről, aki első mérgében 2001 nyarán eladta őt az olasz Laziónak 25.75 millió euróért. A talján fővárosban nem kezdte éppen csúcsformában itáliai karrierjét, bizonyára megviselte a körülötte kialakult hercehurca, s igencsak lassan, körülményesen és bizonytalanul mozgott - de legalább szinkronban volt a portugál csigakirállyal, Fernando Coutóval... Hányattatásai azonban itt sem értek véget, mert májusban doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott (nandrolon), így pár hónapra eltiltották, de formájában ez nem okozott visszaesést. Még szerencsésnek is vallhatja magát, elvégre, akárcsak Frank de Boer és Davids, ő is megúszta egy meglepően rövid büntetéssel - szegény Rio Ferdinand csak azért kapott 8 hónapot, mert elfelejtett elmenni a vizsgálatra... Teljesítményével (2003-ban és 2004-ben is beválasztották a bajnokság álomcsapatába!) nagyban hozzájárult a Lazio felfutásához, s bebizonyították, hogy kevés pénzből is lehet jó focit csinálni. Azonban a gárda 2003-2004 között teljesen szétesett: a hátvédsorból először távozott Nesta és Pancaro, majd Favalli is, így ő sem marad tovább: 2004 májusában elfogadta a Milan ajánlatát, bár a Juve és az Inter is hívta őt. Ott volt természetesen a 2004-es kontinenstornán is, ahol begyűjtötte pályafutása második bronzérmét is, s a torna első másodpercétől az utolsóig ott volt az oranjében. A szurkolók nagy bánatra viszont már május végén bejelentette, hogy Portugáliában húzza magára utoljára a címeres mezt.
Bemelegítésnek Milánóban megnyerték az olasz Szuperkupát, ám a Laziónál már megcsodált Nesta-Stam védőduót a holland súlyos sérülése miatt jópár hónapig nem csodálhatták a vörös fanok. A kora tavaszi kellemes idők azonban már újra a pályán találták kőszobor-profilját, s a vele maximálisan elégedett vezetők márciusban egy évvel meghosszabbították eredetileg 2006 nyarán lejáró szerződését is, ami alatt évi 3.5 millió euró üti majd a hollandus kőkemény markát. "Itt szeretném befejezni a pályafutásomat, ezért is gondoltam úgy, hogy gyorsan megkötöm ezt a kontraktust.". Mégsem lehetett maradéktalanul elégedett első milánói szezonjával, hiszen egyrészt bajnokságbeli teljesítménye is hagy némi kívánnnivalót maga után (5.9 volt csupán átlaga), másrészt a BL-döntőben sem állt mindig a helyzet magaslatán a vörös-fekete védelem...