Sebastian Deisler

Sebastian Deisler

nemzetisége:
német
30/3
születési hely:
Lörrach
ideje:
1980.01.05.
pozíció:
jobb oldali középpályás
magassága:
182 cm
súlya:
71 kg
korábbi klubjai:
Bayern München (2002-2007), Hertha BSC (1999-02), Borussia M'gladbach (1995-99), FV Lörrach (1990-95), TuS Stetten (1988-90), FV Tumringen (1985-88)
sikerei:
német bajnok (2003, 2005, 2006), Német Kupa-győztes (2003, 2005, 2006), német Ligakupa-győztes (2001, 2004), U-18-as Eb-ezüstérmes (1988), U-17-es vb-résztvevő (1997), Konföderációs Kupa-bronzérmes (2005), Eb-résztvevő (2000), az Év csapatának tagja (2001)

Sebastian Deisler napjaink talán legtehetségesebb német középpályása, azonban roppant sérülékeny térde és talán még annál is törékenyebb lelke nem engedi, hogy befussa a neki predesztinált pályafutást...

Basti a TV Turmringen (1985-1988), a TuS Stetten (1988-1990) és az FV Lörrach (1990-1995) nevű kis klubokban ismerkedett meg az alapokkal, majd 15 évesen a Mönchengladbachhoz került. A zöld-fehérekkel mutatkozott be a Bundesligában, majd 19 évesen, kétmillió euró ellenében került a Borussiától a fővárosi Hertha BSC-hez. Ekkor már az egyik legtehetségesebb germán irányítóként tartották számon, több mint harmincszoros ifiválogatottként ott volt az U-17-es világbajnokságon és az U-18-as Európa-bajnokságon is, ahonnan ezüstérmesként térhetett haza. Első berlini évében a fantasztikus harmadik helyhez és a BL-szerepléshez segítette a kék-fehéreket, Királlyal és Dárdaival oldalán - remek kis csapat volt ez (Rehmer, Simunic, Wosz, Ali Daei, Alex Alves, Brian Roy, Andreas Thom), még a Milannak és a Portónak is egyenrangú vetélytársai voltak! Basti-Fantasti afféle csodagyerekként 19 éves korában bemutatkozhatott a Nationalelfben a hollandok elleni amszterdami mérkőzésen, s 2003-ig csak meglehetősen gyakori (fizikális és szellemi) sérülései idején maradt ki a keretből. Ott volt a 2000-es Európa-bajnokságon is, ahol a románok ellen csereként lépett pályára, majd az angolok ellen már a kezdőcsapat tagja volt a "Bayern-fiúk", Kahn, Babbel, Matthaeus, Hamann, Jeremies, Scholl és Ziege mellett; majd a portugálok ellen Ballackkal oldalán volt részese a 3:0-s vereségnek.

Az U17-es válogatott trénere, Bernd Stober szerint "Úgy passzol, mint Netzer, és úgy lát a pályán, mint Overath", s első profiedzője, a gladbachi Rausch is Fritz Walterhez, Uwe Seelerhez és Beckenbauerhez hasonlította, míg maga az utóbbi nevezte őt a német foci legnagyobb tehetségének. 2001-ben tett is követte a dicséretet: Franz elnök 9 millió euróért a bajorokhoz csábította a jobb oldalon és középen egyaránt bevethető fiatal tehetséget, már szezon közben aláírták a négy évre szóló kontraktust. Itt a távozó Sforza 10-es mezét örökölhette volna - ha már nem adtak volna el előzőleg több ezret az eredetileg kiosztani vélt 23-asból... Bayernes karriere így rossz ómennel kezdődött s ennek megfelelően is folytatódott: nyáron a válogatott egy felkészülési meccsén megsérült, térdműtéte miatt a VB-t is ki kellett hagynia (a bajorok beperelték a szövetséget és kártérítést is kaptak!); majd fél év múlva, amikor februárban végre bemutatkozhatott a piros-kék-mezben, kiderült, beilleszkedési problémái vannak (bár góllal debütált egy Német Kupa-összecsapáson) - Basti megszokta ugyanis, hogy eddigi klubjaiban mindenki őt szolgálja ki, az FC Hollywoodban viszont csak egy volt a sztárok között, ráadásul a védekezésből is ki kellett (volna) vennie részét.

Első bőrgatyás szezonjában összesen tíz mérkőzésen futballozhatott, háromszor lépett kezdőként pályára - a szezon végére bajnok és kupagyőztes lett, de nem igazán ilyen debütáló évről álmodott a szerződés aláírásakor... 2003 őszén jött a feketeleves: mivel továbbra is sérülések és formahanyatlás gyötörte, pszichológushoz kellett fordulnia krónikus depressziója miatt - abba is hagyta három hónapra a focit. 2004 februárjában újra elkezdhette az edzéseket, rendszeresen pályára is lépett a Bundesliga véghajrájában, de Völler nem mert kockáztatni, s nem vitte a félig formába lendült középpályást magával a portugáliai kontinenstornára. Nagyon balszerencsés játékos Deisler: ilyen tehetséggel már nem itt kellene tartania - írtuk róla anno, s hát ha még tudtuk volna, milyen szezon előtt áll! Bár első bajnokiján góllal és remek játékkal nyitott, ezután egymást követték az értékelhetetlen, ötös és öt és feles osztályzatok (Némethonban az egyes a legjobb, a hatos a legrosszabb jegy), majd októberben robbant a bomba: idegkimerültség miatt újra be kellett feküdnie a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézetbe! Az újabb tünetek miatt sokan egyenesen attól tartottak, hogy befejeződhet profikarrierje is! Többhónapos szenvedés után a Lautern ellen térhetett vissza, csereként állt be Zé Roberto helyére, majd a Freiburg ellen volt először kezdő felgyógyulása óta, s 18 méterről egy hatalmas gólt ragasztott Reinard hálójába, az összecsapás egyetlen találatát! A csapatkapitány Kahn a félpályáig futott elébe ünnepelni...

Időközben Franz Beckenbauer epésen jegyezte meg róla, hogy az évi pár mérkőzéséért fölösleges horribilis fizetését folyósítani, adják inkább kölcsön, míg Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge inkább azon a véleményen van, hogy a játékosuknak itt kellene maradnia, ha már tízmilliót kifizettek érte annak idején... Nekik lett igazuk: tavasszal egyre jobb formában játszott s jelenleg egyértelműen ő a legkreatívabb német középpályás, aki túllát a sablonos megoldásokon is; Klinsmann magával vitte őt a Konfederációs Kupára ahol Deisler elképesztően jól és összeszedetten futballozott a jobb oldalon, a torna üde színfoltja volt. Meglepő módon önbizalomtól és energiától duzzadóan játszott, s csak remélni tudtuk, hogy törékeny lelke bírja a Bundesliga következő szezonjának nyomását, hiszen nyári formáját megőrizve a 2006-os hazai világbajnokság egyik legnagyobb sztárja lehetett volna!

A 2005-06-os idényben csapata megvédte bajnoki címét és a kupát sem kellett átadni másnak, Deisler kiváló játéka mellett hét Nationalelf-mérkőzésen kapott szerepet, s ezeken két gólt is lőtt. "Ballack mellett a jobb oldalon klubtársa, Sebastian Deisler kaphat helyet: a törékeny lelkületű labdarúgó 2005-re végre összeszedte magát, s mind a bőrgatyásoknál, mind a fekete-fehérek között kiválóan, lelkesen és összeszedetten futballozott, a Konföderációs Kupán egyenesen Európa-klasszisként! Pszichológiai kezelése eredményes lett, s ha nem veszi elő újra depressziója, akkor a világbajnokság egyik nagy meglepetése lehet, hiszen Balla mellett ő az egyetlen olyan hazai játékos, aki képes váratlan megoldásokra és azokat technikailag magas szinten képes is kivitelezni. Ütemváltásai, pontos passzai élményszámba mennek - ha pedig a Nationalelf karmesterével bármi történne, csakis Seba jöhet számba mint megfelelő helyettes!" - jósolgattunk Deislerrel kapcsolatban a vb előtti tavaszon.

Márciusban még játszott az olaszok elleni barátságos válogatott mérkőzésen, ám újra megsérült térde - akár csak 2002-ben és 2004-ben - nem engedélyezte számára a nyári tornát. Fél év múlva térhetett csak vissza, ám mindössze négy bajnoki (s azokon kiosztott két assziszt) után váratlanul bejelentette visszavonulását, alig 27 évesen. "Nem bízom már abban, hogy rendbe jön a jobb térdem, amely annyiszor cserbenhagyott az utóbbi években" - mondta Deisler egy müncheni sajtótájékoztatón, ahol hivatalosan is bejelentette visszavonulását. "Az utóbbi pár hónapom maga volt a pokol. Sokáig érleltem ezt a döntést, de már nem élvezem a futballt" - tette hozzá később. A futballista 36 mérkőzésen játszott a német válogatottban és három gólt szerzett, 135 alkalommal szerepelt az élvonalban és 18 gólt rúgott.