Lopez Segurra Gerard nemzetisége: spanyol 6/2 születési hely: Granollers ideje: 1979.03.19. pozíció: középső középpályás magassága: 183 cm súlya: 73 kg korábbi klubjai: FC Barcelona B, Valencia CF, Deportivo Alavés, FC Barcelona sikerei: spanyol Szuperkupa-győztes (1999) EB-résztvevő (2000) spanyol bajnok (2005) 95-96 FC Barcelona B (D2) 0 0 96-97 FC Barcelona B (D2) 31 10 - - 97-98 Valencia CF 11 0 - - 98-99 Alavés 29 7 - - 99-00 Valencia CF 34 4 BL 14 4 00-01 FC Barcelona 24 2 BL+UEFA 5+5 0+1 01-02 FC Barcelona 15 0 BL 7 1 02-03 FC Barcelona 20 0 BL 7 1 03-04 FC Barcelona 19 1 UEFA 6 0 04-05 FC Barcelona 13 2 BL 3 0 05-06 AS Monaco 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Gerard Segu roppant érdekes pályafutást tudhat maga mögött: a Barcelona saját nevelésű játékosa volt, akit elengedtek Valenciába, onnan az Alevésba, majd később a denevéresektől 20 millió euróért vásárolták vissza a katalánok egykori játékosukat, hogy sérülései miatt azóta is csak vegetáljon...
A barcelonai születésű Gerard 17 évesen került a klub B csapatába, s tagja volt a spanyol U-18-as csapatnak is. Ám mivel akkoriban Guardiola, Celades, de la Pena és Roger mellett esélye sem volt a csapatba kerülésre, így inkább lemondtak róla s Valenciába távozhatott. Itt az első évében meglehetősen sok, tíz mérkőzést kapott a brazil Marcelinho Carioca és az argentin "Csacsika", Ariel Ortega mellett, ám a következő szezonra kölcsönadták erősödni a Deportivo Alavésnek. Az 1999-es szezonban visszatért a Valenciához s berobbant a nemzetközi focivilágba: végigjátszotta szezont, négy gólt ért el, rendkívül látványosan és hasznosan focizott a ma már legendás Mendieta-Farinós-Gerard-Kily Gonzales-középpálya tengelyében.
A Lazio elleni BL-negyeddöntőben jött el az ő ideje: a hazai 5-1-es győzelem alkalmával mesterhármast ért el, s máris a legnagyobb tehetségek között tartották őt számon Spanyolországban. Természetesen állandó tagja volt az U-21-es nemzeti tizenegynek is. A vesztes BL-döntő után júniusban a felnőttek között is bemutatkozhatott: a svédek elleni meccsen 25 percet kapott. Tagja volt a 2000-es EB-n szereplő spanyol válogatottnak is, játszhatott a franciák elleni negyeddöntőben, de Raúl kihagyott büntetője miatt el is búcsúzhattak a tornától. Nyáron sok nagy csapat szerette volna leigazolni, s a Barca volt az a klub, aki neki és a vezetőségnek is megfelelt: a blaugránák 20 millió eurót fizettek azért a játékosért, akiről az EB után azt írták az újságok hogy még hosszú nemzetközi karrier áll előtte... Azt is hitte mindenki, hogy a Barcelonánál kiteljesedhet pályafutása, van Gaal is rá szerette volna építeni csapatát, ő játszott volna Kluivert és Rivaldo mögött - ha állandó térdsérülései meg nem akadályozták volna benne.
Utolsó válogatott mérkőzését 2001-ben játszotta, ráadásul külön balszerencséje, hogy nem egyszerre hagy ki egy nagyobb időt, hanem megsérül, felépül, játszik pár meccset majd újra rásérül valamelyik térdére. Közben egyre hátrább került a csapat szerkezetében: játszott védekező középpályást, néha még emberfogót is. Harcossága, keménysége miatt a csapat erőssége, 2003-ban már 20 mérkőzést kapott Rijkaardtól (az utolsón ki is állították), de több kisebb sérülés miatt pár napot-hetet rendre pihennie kellett. 2004 nyarán, mivel sérülékenysége miatt nem lehet rá építeni, két roppant erős konkurenst kapott a világbajnok Edmilson és Rafa Marquez személyében, ám jelenlegi helyzetére jellemző, hogy Motta és Edmílson sérülése után kiderült: a holland mesternél immáron Iniesta is előtte áll a rangsorban - 2005 nyarán, szerződése lejártakor el is engedték őt Monacóba, ahol négyéves szerződést írt alá.
