Javier Pedro Saviola életrajza

nemzetisége:
argentin-spanyol
44/12
születési hely:
Buenos Aires
ideje:
1981.12.11.
pozíció:
középcsatár, szélső
magassága:
168 cm
súlya:
60 kg
korábbi klubjai:
Parque Chas, River Plate, Barcelona, Monaco (kölcsönben), Sevilla (kölcsönben)
sikerei:
argentin bajnok (1999, Apertura; 2000, Clausura), spanyol bajnok (2005, 2008), spanyol Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), UEFA-kupa-győztes (2006), U-21-es világbajnok, a torna gólkirálya és legjobbb játékosa (2001), olimpiai bajnok (2004), Copa America-ezüstérmes és a torna ezüstcipőse (2004), Konföderációs-kupa-ezüstérmes (2005), vb-résztvevő (2006), argentin gólkirály (1999), Dél-Amerika legjobb otthol játszó futballistája (1999), az Év csapatának tagja Dél-Amerikában (1999), az Év játékosa Argentínában (1999), az Év legjobb dél-amerikai idegenlégiósa a spanyol bajnokságban (2002)


Javier Saviola a századforduló tájékán még egyike volt a legnagyobb futballtehetségeknek, s mindenki óriási pályafutást jósolt az apró termetű támadónak. Ám a 18 évesen Dél-Amerika legjobbjának választott "Savigóla" három barcelonai év után (melyből a legutolsó sok csalódást hozott számára) karrierje mélypontjára jutott. Természetesen ügyeljünk a kifejezések viszonylagos voltára: spanyolországi "szenvedései" alatt 44 bajnoki és 14 BL-gólt termelt, monacói "száműzetése" idején öt BL-meccsén négy treffelésnél jár...

Indulása elképesztő volt: a fővárosi srác a River Plate-ben kezdett el futballozni, s 1998-ban, 16 évesen már a nagyok között játszhatott bajnokit! Nem csak termete miatt hasonlították már akkor is Maradonához a kiálló fogai miatt hamar a Nyulacska - Conejo becenevet kiérdemelt támadót: az Európába távozó Marcelo Salas és Julio Rossi örökét átvéve klubja első számú gólfelelőse lesz! A hetvenes évek végének generációja egy fantasztikus gárdát alkotott akkoriban a Rivernél - a teljesség igénye nélkül olyan játékosokkal élvezhette a futballt, mint Solari, Angel, Gallardo, Aimar, Bonano, Placente, Berizzo, Burgos, Berti, Sorín, Yepes, Ortega, Cardetti; s az őt három év múlva követő kortársai: Maxi Lopez és D'Alessandro. Utóbbi kettő tanúja volt első nemzetközi sikerének is: a 2001-es, hazai rendezésű U-21-es világbajnokságon egy csapásra bekerült az európai labdarúgás köztudatába is, amikor hat mérkőzésen szolid tizenegy gólt szerezve vezette diadalra legénységét! Az egyiptomiaknak és a franciáknak egyaránt mesterhármast vágott, s természetesen gólkirálya és legjobb játékosa lett a világversenynek. Könnyű volt kortársai fölé emelkednie, mondhatnánk, hiszen hozzájuk képest ő már a fellegeket ostromolta: elképesztő módon 1999-ben argentin gólkirály lett 19 találatával, s őt nevezték meg Argentína (a szavazók több mint 80%-as rá voksolt!) és Dél-Amerika legjobbjának is az esztendő végén! 2000-ben Paraguay ellen a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, s a Riverrel kétszeres bajnoknak mondhatta magát (egy apertúrát és egy Clausurát sikerült megnyerniük)!

De mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy hamarosan Európába költözik át: a 2001-es diadalmenet után példaképét, Maradonát követve az FC Barcelonába igazolt. 25 millió eurót fizettek érte, ő pedig évi 3.5 millió eurós fizetést kapott. Az anyagi csőd felé száguldó River két nyár alatt kiárusította legnagyobb sztárjait, s ezt még mára sem heverték ki teljesen... Savigóla első évére nem lehet panasz: bemutatkozó meccsén fölényesen győzték le a Fenert a BL-ben; a sorozatot 4, a bajnokságot 17 találattal fejezte be. Azonban kissé szokatlan volt számára az otthoninál jóval kötöttebb szerepkör, amit Luis van Gaal szabott rá, s mi tagadás, Patrick Kluivert mögött csak második számú csatárnak számított, s támadó középpályásként sem találta meg a helyét. Arra azonban még ő maga sem gondolt, hogy Bielsa nem viszi ki őt a 2002-es ázsiai vb-re a veterán Claudio Caniggia miatt! A szövetségi kapitánnyal amúgy sem volt felhőtlen a viszonya, volt, hogy 21 perc kedvéért utaztatta meg a fél világ körül! Saviola viszont profihoz méltón viselte: "Nagyon büszke vagyok arra, hogy hazámat képviselhetem. Nem játszottam elég időt, az tény, de erről nem én, hanem Bielsa dönt. Ennek ellenére én nagyon boldogan utazom haza legközelebb is." A VB után ráadásul klubcsapatában sem a legfényesebben mentek dolgai, hiszen van Gaal áldásos munkájának hála néha csak 3 pontnyira voltak a kiesőzónától - Antics viszont neki és Riquelmének is nagyobb szabadságot adott a pályán, s végül 13 góllal fejezhette be a tavaszt.

A 2003-2004-es szezonja fura módon felemásra sikerült, mert a Barcelonában soha sem rossz 14 találattal zárni egy évet, de nem is igazán a mennyiséggel, mint inkább az elosztással volt probléma. A nagyok ellen rendre kudarcot vallott, gyakran tízpercekre eltűnt a mezőnyben - a Celtic elleni fölösleges kiállításával pedig nehéz helyzetbe hozta csapatát az UEFA-kupában. A gauchókkal viszont végre sikereket ért el: veretlenül, kapott gól nélkül nyerték meg az olimpiát s a Copa Americán ezüstérmet szereztek - hősünk Equador ellen utóbbin mesterhármast ért el! Ráadásul megtörtént a régóta esedékes edzőváltás is, s Bielsa helyett egykori ifibeli mestere, Nestor José Pekerman lett az új szövetségi kapitány. Teljesen elveszítette viszont éktársával, Kluiverttel együtt Rijkaard és a vezetőség bizalmát, akik nyáron leigazolták eléjük Eto'ót és Henke Larssont is - jellemző módon az egykoron majd 50 millió euróba kerülő csatárduót ingyen engedték el... Ősszel az egycsatáros rendszerben a kispadon ült Kluivert mögött, de tavasszal nagyon jól megértette magát Ronaldinhóval és Luis Garciával, s kiszorította holland vetélytársát. Saviola még viszonylag jobban járt az ingyen elengedett Patricknál, hiszen honfitársához, a szintén zseniális de hasonló gondokkal küszködő Riquelméhez hasonlóan őt is kölcsönadták - kettejük fizetése így is a Barca kasszáját terheli évi több mint öt millió euróval!

Előtte egyébként kis híján az Atletico Madridba szerződött: a pokrócosoktól mindenáron meg szerették volna vásárolni a culék Fernando Torrest, s némi kézpénz mellett Saviolával és Riquelmével fizettek volna. Mivel Rijkaard érthetetlen módon nem számolt azzal, hogy az elmúlt szezonban többször is műtött Henke Larsson esetleg újra megsérülhet, mindenképpen kölcsön szerette volna adni Nyuszikát: a francia AS Monaco kérte és kapta meg végül is egy évre, s fizetésének is csupán 70 %-át állják a hercegségbeliek. Nem csaptak rossz vásárt vele: az apró argentin a hátán viszi előre a gárdát a bajnokságban s négy góljával a BL-ben is.
Bár több nyilatkozatában is megemlítette, hogy nagyon szeret Monacóban élni és játszani, de azért januárban igencsak megsértődött, amikor nem hívta haza őt az akkor mindössze egy csatárral rendelkező Barcelona, hanem leigazolták Eto'o mellé egykori játékostársát, Maxi Lopezt.
Saviola Monacóban sem okozott csalódást, betalált a németországi Konföderációs Kupán is, ennek ellenére Rijkaard nem tartott rá igényt, így 2005 nyarán is új klubot kellett magának keresnie. Bejelentkezett érte a West Bromwich Albion, az Espanyol, a Sevilla, az Atlético Madrid és a Deportivo la Coruna is, akik közül Nyúl a barcelonai Espanolt választotta. Azonban mivel labdarúgó 3.8 millió eurós fizetéséből csak 2.5-et állt volna a városi rivális, végül is Laporta nem engedte el őt.

Nem csoda, hogy az időben megszaporodtak a Saviola melletti szimpátiatüntetések, a Barca edzéseire kilátogató drukkerek például rendre a csatárt biztató transzparenseket feszítenek ki, és minden egyes jó megmozdulásánál éltetik. Sőt, legutóbb a Barcelona egyik bálványa, Xavi állt ki mellette: a középpályás kifakadt a sajtónak, hogy Saviola szenved, amiért olyan helyen kell edzenie, ahol nemkívánatos személy. Nem sokáig, mert hamar Sevillába került, ahol 14 góllal és egy UEFA-kupa-győzelemmel zárta idényét. A válogatottnak is tagja maradt, 10 selejtezőn lépett pályára, de csak Venezuela ellen volt eredményes, igaz, az a találat a győzelmet jelentette. A világbajnokságon nagyon jól kezdett: Elefántcsontpart ellen egy gólt rúgott, a szerbek ellen kettőt előkészített, de Mexikó ellen több nagy helyzetet is kihagyott. A németek elleni negyeddöntőben ezért Pekerman szövetségi kapitány kezdőként Tévezt játszatta helyén, s csereként sem neki, hanem a hórihorgas Julio Cruznak szavazott bizalmat. A kapitány a tizenegyespárbajra már nem tudta behozni, a kapuscsere után Cambiasso lépett pályára, amit később igencsak megbántak argentinék.

A torna után egész nyáron Európa él-és középcsapatai üldözték őt (Newcastle United, Arsenal, Bolton, Panathinaikosz, Aston Villa és a PSV Eindhoven), de végül is maradt Barcelonában. S milyen jól tette Rijkaard, hogy nem mondott le róla: Eto'o a szezon kezdetén megsérült, s a Gudjohnsen után lehetőséget kapó Saviola a kupában és a bajnokságban is termelni kezdte a fontos gólokat. Egyébként amikor pályára lépett a Barca mezében a Valencia elleni bajnokin, egy 854 napos szünetet szakított meg - persze nem is lenne Nyuszika, ha novemberben nem sérült volna meg egyhónapos kihagyást érően. Mivel szerződése 2007 nyarán lejár, több nagy klub is megkereste őt, de Saviola mind a Sevillát, mind a Juventust elutasította a téli átigazolási szezon alatt. "Még semmi sem dőlt el. A Barcát azonban biztosan nem árulom el, vagyis a Real Madridhoz biztosan nem megyek" - jelentette ki. A válogatottban is megy neki: a 2006 végén rendezett franciák elleni barátságos mérkőzésen ő lőtte az egyetlen gólt.

S ki gondolta volna, hogy a négy riveres fantasticos, Aimar, Ortega, Saviola és Angel közül 2005-ig sem sikerül senkinek az igazi nagy áttörés az európai futballban...

"Javiert soha nem könnyű levenni a pályáról."
Fabricio Coloccini

"Ő a jövő alapja."
César Luis Menotti

"Nagyon jó sportoló, de embernek még kiválóbb."
Joan Gaspart

"Tízévesen úgy játszott a 17 évesek között, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne".
Sebastian Cantiani, a River Plate erőnléti edzője

"Tökéletes játékos, minden képessége megvan, s nagyon jól lát a pályán. Nagyobb szabadságot adnék neki, nem őrjíteném meg a taktikával.".
Diego Armando Maradona

"Elájulok a játékától, nagyon gyors, elképesztő képességei és ereje van. Irigylem gólképességét. "
Ariel Arnaldo Ortega