Ashley Cole

nemzetisége:
angol
65/0
születési hely:
Stepney
ideje:
1980.12.20.
pozíció:
balhátvéd
magassága:
170 cm
súlya:
67 kg
korábbi klubjai:
Arsenal, Crystal Palace (kölcsönben)
sikerei:
angol bajnok (2002, 2004), FA-kupa-győztes (2002, 2003, 2005, 2007), Ligakupa-győztes (2007), angol ifibajnok (1998), Community Shield-győztes (1998, 1999, 2002, 2004), U-21-es vb-résztvevő (1999), Eb-résztvevő (2004), vb-résztvevő (2002, 2006), az év ifjúsági korú játékosa Angliában (2001), az Eb álomcsapatának tagja (2004), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2004)

A roppant szerény színesbőrű, barbadosi gyökerekkel rendelkező fiú 2000-ben robbant be az angol labdarúgásba és az Arsenalba lelkes, megbízható játékával, s bravúros mentéseinek és veszélyes felfutásainak köszönhetően hamar a fanok nagy kedvence lett - s úgy tűnik, az angol válogatottnak 2012-ig megoldódtak balhátvéd-problémái...

A saját nevelésű madárcsontú hátvéd (még 70 kiló sincs) az angol ifibajnokság megnyerése után, 1997-ben került fel a nagyokhoz, de mivel két év alatt csak egyszer lépett pályára (a Boro ellen) a remek Winterburn miatt, kölcsönadták erősödni a második ligába, a szintén londoni Crystal Palace-nek, ahol jó futballja mellett szerzett egy gólt is, ami roppant fontos volt a bennmaradásért vívott harcban. Vissza is hívták a piros-fehérekhez, de Silvinho mellett újfent a kispadon kezdte az idényt, ám a brazil útlevélproblémái és sérülése miatt az ifjú Cole ha csak kényszerből is, de bekerült a kezdőbe a Bradford City elleni bajnokira - hogy aztán hosszú évekig ki sem kerüljön onnan! (Az akkori hátvédsorból - Vivas, Upson, Cole, Luzsnij - már csak ő maradt meg hírmondónak a klubnál.) Valósággal berobbant abban az évben az élvonalba, Silvinhót el is adták mellőle a Celta Vigónak, s Cole-nak azóta sincs igazi konkurense a csapatnál. A fanok szerint a fiatalnak éppen olyan volt a stílusa, mint a nyolcvanas évek legendás játékosáé, Sansomé - gyerekkorában Cole éppen az ágyúsok drukkere volt! Természetesen hősünk hamarosan bemutatkozhatott a válogatottban is (az albánok elleni VB-selejtezőn, mindössze 19 bajnokival vékonyka háta mögött, akárcsak Gary Neville), s azóta is a mindenkori keret stabil tagja, ha egészséges. Friss bajnokként, FA-győztesként és Eriksson nagy kedvenceként természetesen ott lehetett a 2002-es világbajnokságon is, ahol az argentinok elleni örökrangadón Sapporóban valósággal levette a pályáról a jobbszélső Ariel Ortegát, mintegy mestermunkaként a profivilág inasiskolájában.

2003-as éve viszont némileg csalódást okozott, mert mind a BL-ben, mind a bajnokságban korán elbuktak az ágyúsok, de a Southampton ellen kivívott FA-Kupa-arany kárpótolhatta őt és a drukkereket is. A következő szezonban megbízható játékkal járult hozzá a veretlenül kiharcolt Premiership-aranyhoz, a BL-ben a Kijevnek egy nagyon fontos gólt pöttyintett, így aztán az Euro2004-en az övé a volt az egyik legbiztosabb hely a svéd szövetségi kapitány háromoroszlános válogatottjában. Bár Ashley az összes portugáliai mérkőzést végigjátszotta, igazából jól csak a franciák ellen muzsikált, ennek ellenére beválasztották a torna álomkeretébe. Talán fájdalomdíjul, hiszen a hazaiak ellen csapata csak büntetőkkel esett ki, pedig Cole nagyon magabiztosan értékesítette a magáét a hatodik körben. Londonba visszatérve következő szezonja sem volt éppen sikerektől hangos: a remek szezonkezdet után a Chelsea leszorította őket a tabella éléről, majd a Bayern München kiütötte őket a BL-ből, ráadásul nélküle a müncheni mérkőzésen igencsak átjáróház volt az ágyúsok máskor oly' stabil védelme. Igaz, AC minden eszközzel megpróbált segíteni legalább a bajnoki küzdelmekben: először van Nilsteroojt tiltották el három mérkőzésre, amiért durván szabálytalankodott Cole-lal; majd a szövetség kis híján pontokat vont le a Chelsea-től, mikor élő szerződése ellenére megpróbálták elcsábítani őt a kékek ügynökei! Végül az FA a bennfentes londoni csábtúrát keményen megbüntette: a Chelsea 300 000, Mourinho 200 000, Cole 75 000 fontot volt kénytelen befizetni! Nem is csoda, ha Abramovicsék végül a spanyol Asier Del Hornót vásárolták meg...

Időközben Sacchi is felvetette Cole nevét mint leendő madridi Roberto Carlos-helyettest, de Ashley meghosszabbította szerződését az ágyúsokkal egészen 2008-ig, jóval nagyobb fizetésért. Egyébként Cole-t nem zavarták meg a körötte forrongó indulatok, hiszen a bajnokságban egy jónak mondható 6.6-os átlagot produkált s különösen tavasszal játszott jó formában; a szezonzárás után pedig Dubaiban megkérte a Girls Aloud bájos énekesnőjének, Cheryl Tweedynek kezét, év végén pedig az uefa.com az esztendő harmadik legjobb balhátvédjének választotta meg. Az viszont nem szolgálta éppen lelki épülését, hogy a népszerű, de igazmondó juhászsággal nem mindig vádolható napilap, a The Sun arról számolt be egy izgalmas cikkben, hogy Ashley Cole egy melegorgián vett részt. Ennek köszönhetően egy időben a sok egyforma keresés miatt, ha valaki a google-ba beírta az "Ashley Cole"-t, az automatikusan átíródott "ashley cole guy"-ra. Természetesen a szintén bulvárlaphős kapitányt, Erikssont mindezek nem a zavarták abban, hogy nyolc világbajnoki selejtezőn szerepeltesse a balhátvédet, s csak azért nem többön, mert Cole rengeteget volt sérült. Hősünk a vb előtti idényben kiváló formában játszott, de ősszel és kora tavasszal is több hétre kiesett a játékból sérvműtétje majd bal bokájának sérülése miatt, összesen 12 bajnoki, egy hazai kupamérkőzés, három BL-fellépés (közte a finálé) no meg számtalan műtét, rehabilitációs kezeléssorozat állt háta mögött akkor, amikor Eriksson mester meginvitálta őt utazó keretébe. Talán Cole utolsó arsenalos szezonját tették tönkre a sérülések, hiszen a Real Madrid szeretné nyáron elcserélni Roberto Carlosra vagy 15 millió fontra, a Chelsea szintén hajlandó 10 millió fontnál is többet letenni érte az asztalra, azaz az ágyúsok bankszámlájára.

Az Arsenaltól egy elveszített BL-döntővel és egy elrontott bajnoksággal búcsúzott, mindösszesen 228 mérkőzéssel és 9 góllal háta mögött. No meg egy zaftos átigazolási üggyel: bár 2005 nyarán szerződést hosszabbított az ágyúsokkal, egy év múlva életrajzi regényében, melynek részleteit a The Sun nevű "irodalmi periodika" lapjain is olvashattuk, durva kirohanásokat tett a klub ellen. A világbajnokságon természetesen alapember volt a válogatottban, legjobban talán Ecuador ellen futballozott - de mindvégig szürkécskén. Hazatérte után elszabotálta az Arsenal hivatalos, a 2006-07-es idényre készült csapatfotóját, ezzel mindenki számára nyilvánvalóvá tette azt, hogy távozni fog. Mivel a Chelsea-ben is akadt egy renitens bekk William Gallas személyében, gyorsan megegyeztek a felek: Cole és ötmillió font került a kékekhez, a francia a piros-fehérekhez. Másfél órával az átigazolási határidő lezárta előtt. A ballábas angol új klubjában pár hét alatt felvette a ritmust, kiszorította a válogatott Bridge-t a kezdőből - s nem mellékesen mint egykoron Sol Campbell, ő is hivatalos Arsenal-ellenség lett, "Cashley" kódnév alatt. Amikor a Chelsea-vel játszottak Wengerék, az ágyúsok fanjai egy A. Cole-arcképpel díszített 20 fontos lobogtattak a nézőtéren, előtte az Interneten bojkottot hirdettek a hátvéd életrajzi könyve, a My Defence ellen, ami csúfosan meg is bukott, a várt 100 000 példány helyett 2006 végéig még 5000-et sem adtak el.

A pénzéhes védő decemberben megszerezte első gólját új klubja színeiben: egy kapujuk elé érkező keresztlabdát ügyesen Essien testére lőtt, akiről a labda becsorgott a hálóba a tehetetlen Hilario mellett...

Ashley Cole klasszissá válásával egy kisebbfajta csoda részese lett: a Senrab nevű kis klubban együtt játszott valaha a később aston villás és a válogatott kerettagságáig eljutó Samuellel, a chelsea-s John Terryvel, Ledley Kinggel és sarkantyús klubtársával, Jermain Defoe-val!