Hálótárs lett a BL-serlegből

Jerzy Dudek és Andrij Sevcsenko: akár az utóbbi évtizedek legizgalmasabb BL-döntőjének jelképévé is válhatna a két kelet-európai labdarúgó. A szezon során gyakran hibázó, a meccs nagy részében is bizonytalankodó kapus, aki a hoszszabbítás hajrájában másodpercek alatt kétszer védett csodálatosan, majd megfogott két tizenegyest - és a biztos lábú aranylabdás csatár, megannyi sorsdöntő összecsapás eldöntője, aki egy méterről és a büntetőpontról egyaránt hibázott, romba döntve "nyerőember" imázsát.

Dudek tehát hőssé lett az Atatürk-stadionban, a párbaj sorsa majdhogynem megpecsételődött az első két pár után. Igaz, Serginho lövéséhez nem kellett hozzányúlnia, a kíméletlen végrehajtóként ismert Pirlóét azonban már ő ütötte ki, nem szólva Sevcsenko mégoly gyenge próbálkozásáról. Más kérdés, hogy Bruce Grobbelaar, a Liverpool egykori neves hálóőre szerint lengyel kollégájának az első kimaradt Milan-tizenegyesben volt szerepe, mégpedig azzal a "tánccal", amit ő maga is alkalmazott, az 1984-es, Roma elleni BEK-fináléban, Francesco Grazianival farkasszemet nézve.

"Lehetetlen volna többet kívánni Jerzytől, mint amit véghezvitt szerda este. Nem vártam tőle a zavaró mozgást, de jól csinálta. Persze a többiek is megérdemlik a dicséretet, hiszen ki látott már nagy latin csapatot ennyire beszorítva? Ez a legnagyszerűbb feltámadás a sorozat döntőinek történetében" - mondta elismerően a Bohócherceg becenéven tisztelt zimbabwei. Egyébként igaza van, háromgólos hátrányból még soha senki sem nyerte meg a legrangosabb európai kupát.


Az 50. finálé tehát feltétlenül sokáig emlékezetes marad, úgy kontinensszerte, mint az efféle eseménynek először otthont adó Isztambulban. A török főváros európai oldalán állítólag már a kezdés előtt kimerültek az - ezek szerint nem kellő körültekintéssel felhalmozott - sörkészletek, mire a lefújás után csak aranyárnak számító hét euróért lehetett kapni három decit. Az örömittas szurkolók azért valahogy biztosan megőrizték a jó hangulatot, mert a BBC helyi tudósítója, James Pearce másnap délelőtt azt jelentette: "Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen angol ebben a városban, akinek van még hangja".

A hangképzési problémákkal küzdők közé bízvást érthetjük Rafa Benítezt és tanítványait is, de néhányan azért erőt vettek magukon. A nyáron feltehetően távozó Vladimír Smicertől például megtudhatták az intimitásokra fogékonyak, hogy a serleg - amelyet, ötödik diadalának hála, megtarthat a klub - Steven Gerrard szobájában kötött ki éjszakára, illetve arra a pár órára, amit alvással töltöttek a győztesek. "Minthogy Stevie barátnője nem volt jelen, a kupát vitte az ágyába, és azzal aludt" - árult el meghökkentő részleteket a keret cseh bulvárfelelőse.
Ha már a kapitánynál tartunk, a történtek fényében jogos kérdés, vajon búcsút int-e az Anfield Roadnak. Úgy hírlik, a földrész nagy egyesületei közül több is vinné, na de a BL címvédőjét nem olyan egyszerű faképnél hagyni. "Hogy gondolhatnék ilyesmire ez után az éjszaka után?

Elmondhatatlanul örülök, hogy a drukkereket, akik hetek vagy akár hónapok óta erre az útra spóroltak, boldoggá tudtuk tenni" - felelte a szociálisan érzékeny Gerrard, amikor a szándékait firtatták.

Van egyébként pár Liverpool-hívő, aki rengeteg pénzt nyert kedvencei segítségével. A William Hill fogadóiroda közlése szerint decemberben valaki 500 fontot tett fel az együttes végső sikerére, ezzel most negyvenezret kasszírozott. És ami még elképesztőbb: a Ladbrokesnál a szünetben (0-3-nál!) is nagyjából százan fogadtak arra, hogy Gerrardék fordítanak.

De figyeljünk végre a csapatra, illetve edzőjére. Benítez ugyebár lemásolta José Mourinho produkcióját, két egymást követő évben megnyerte az UEFA-kupát és a BL-t - ráadásul két különböző alakulattal. "Az a gondom, hogy nem találok szavakat, amelyekkel kifejezhetném, amit e pillanatban érzek. A szünetben tudtam, hogy változtatni kell, különben semmi esélyünk.

Az első percben gólt kapni, majd elveszíteni egy embert, elég rossz kezdés. Nehéz helyzetben voltunk Harry Kewell lecserélése után, de a játékosok végig bíztak a sikerben. Gerrardon sok múlt, ő az a futballista, akinek a mentalitására szükségünk van" - hangoztatta a spanyol szakember. "Feltszem a kezem és elismerem, a sorozat elején nem hittem benne, hogy eljuthatunk idáig. De hát látják, sohasem szabad feladni a reményt" - jegyezte meg Gerrard.

Érdekes, hogy a Liverpool előtt még sosem avattak BL-győztest, amely két saját nemzetbeli játékossal a pályán ért volna fel a csúcsra.
Adriano Galliani, a Milan alelnöke nem ment el szó nélkül Sevcsenko meg nem adott gólja mellett, Carlo Ancelotti viszont roppant sportszerűen nyilatkozott. "Hatpercnyi butaság miatt elvesztettük, amit addig felépítettünk. Megmagyarázhatatlan, mert egyébként kitűnően játszottunk, emelt fővel távozhatunk" - tárta szét a kezét a tréner.

A várva várt küldöttség csütörtök délután érkezett a liverpooli John Lennon-repülőtérre, majd nyitott tetejű buszon tett kétórás túrát a városban, érintve annak legfontosabb pontjait. Közben közleményben gratulált Tony Blair kormányfő, valamint Michael Howard, a konzervatív ellenzék vezetője, közismert Liverpool-szurkoló. A legnagyobb dicséret azonban Diego Maradonától érkezett. "Ez ellen a Milan ellen szerintem az ezerkilencszázhetvenes brazil válogatott sem tudott volna egyenlíteni" - mondta elismerően az argentin, arra célozva, hogy futballberkekben azt a Pelé-féle társaságot tartják minden idők legjobb együttesének. ---- Kozma István (a Liverpool volt játékosa): "Szerintem az első félidőben nem csupán én, hanem mindenki úgy gondolta, hogy elúszott a döntő. Nem hiszem, hogy Benítez edzőn és a játékosokon kívül bárki is bízott volna az egyenlítésben… A futball produkált már csodákat, az Újpesttel már mi is fordítottunk emberhátrányban az utolsó másodpercekben, de ilyen magas szinten ilyen csoda nagyon ritkán van. A feltámadáshoz az is kellett, hogy Benítez elhitesse a játékosokkal, még nincs vége a mérkőzésnek. A Liverpoolnak semmiféle veszítenivalója sem volt, a szerencse is mellé állt, de azon kívül azért a tudásra is szükség volt."

Nyilasi Tibor (a Sport1 szakkommentátora): "Nagy öröm számomra ez az eredmény, mert előzetesen is mondtam, hogy a Liverpoolnak szurkolok, szerintem az angol csapat végre visszakerült a világ futballjában a méltó helyére. Dicséret illeti a Liverpoolt, amely a közönség támogatásával nulla háromról is talpra tudott állni, olyan feltámadást produkált, amilyet keveset láttunk. A második félidő elején kockáztatott, védőik felvállalták az egy-egyezést, pokoli iramot kezdtek el diktálni, és ennek köszönhetően sikerült gyorsan egyenlíteniük. Aztán három háromnál Benítez mester mutatta, hogy szűkítsék a területet, látszott, hogy az angolok ezt követően nagyon elfáradtak, meg merem kockáztatni, hogy már csak a tizenegyesekre mentek. Szerintem ezt a párharcot Benítez nyerte meg, a második félidő elejével, és azzal, hogy három három után az addig remekül támadó Gerrardot visszahozta egy sorral hátrébb, hogy megállítsa Serginhót. Benítez ebben az egy évben megtanította a Liverpoolt arra, hogy nemcsak a látványos támadás létezik, hanem az okos védekezés is."

Király Gábor (a Crystal Palace kapusa): "A sportlétesítményemben voltam ott ment a tévé, de az első gólt csak lassításban láttam. Aztán hazamentem, egy zsebtévén behoztam az osztrákot, szemcsés volt a kép, de legalább láttam a meccset. Dudek nyerte meg a finálét a Liverpoolnak! Az angolok sohasem adják fel, nulla háromnál úgy jöttek ki az öltözőből, mint az oroszlánok, aztán a sírból visszahozták a találkozót. Szurkoltam nekik, nem is a győzelmük lepett meg, hanem az, hogy a Milan olasz csapat létére három gólt kapott."

Buzánszky Jenő (az Aranycsapat jobbhátvédje): "Sokat veszített, aki nem látta ezt a mérkőzést, amely bennem persze felidézte az 1954-es vb-döntőt is. Ahogy akkor Bernben, most Isztambulban is az esélytelenebb, a hátrányban lévő együttes nyert, azaz megint bebizonyosodott, hogy a futball nemcsak az erőnlétről és a taktikáról, hanem a lelki tényezőkről meg a szerencséről is szól. Iyen bukás után a keserűség lesz úrrá a csatát veszítő játékosokon, de nem könnyebb a meccs másnapján az ébredés sem, már persze ha tud aludni az ember…"

Lothar Matthäus (a magyar válogatott szövetségi kapitánya): "A mérkőzés bevonul a Bajnokok Ligája történelmébe! Sohasem fordult még elő, hogy egy csapat nulla háromról megnyerje a BL döntőjét, ez is mutatja, a futballban bármi megtörténhet, ha egy csapat az utolsó percig küzd. Szerintem hazudik, aki azt mondja, a szünetben még bízott a Liverpool talpra állásában. Akkor ugyanis úgy tűnt, a Milan eldöntötte a meccset. A Liverpool csak a gyors gólban, illetve az önmagába vetett hitben bízhatott. El kell ismerni és meg kell becsülni a Liverpool teljesítményét, de tény, hogy a Milan is hozzájárult a sikeréhez azzal, hogy túlságosan is biztonságban érezte magát a második félidő elején. Ugyanakkor nem mondanám, hogy az olaszok veszítették el a találkozót, mert akkor nem ismerném el kellőképpen a Liverpool produkcióját." ---- The Times (angol)
A szünetben még megverve, a végén megdicsőülve - érthető az ötödik európai diadalt köszöntő, minden korábbit felülmúló liverpooli öröm. Steven Gerrard és társai biztosak lehetnek benne, hogy máris megharcoltak helyükért az Anfield halhatatlanjai között.

Guardian (angol)
Egy lefutott párharc hat perc alatt alatt hőskölteménnyé változott. Olyan volt, mintha egy bábfilmből hirtelen a Keresztapa kulisszái közé csöppentünk volna. És ahogy ilyen díszletek között illik, amikor elmúlt éjfél, részesei lettünk némi lövöldözésnek is…

Liverpool Daily Post (angol)
Az első félidő után megmondták, hogy nyerünk 4-3-ra, és ha nem is találták telibe, elfogadhatjuk, hogy a liverpoolinál egyetlen szurkolótábor sem ért jobban a futballhoz…A csapat nem érte be annyival, hogy négy éve részese volt minden idők legjobb UEFA-kupa-döntőjének (az Alavést győzte le 5-4-re - a szerk.), most megtett mindent, hogy ebben a sorozatban is a legszebb előadást láthassuk a hőskorszak, Puskás és Di Stéfano óta.

La Gazzetta dello Sport (olasz)
Hihetetlen. A Milan tizenegyesekkel elveszített egy, már megnyert trófeát. Egy csapat, amely három gólt szerez az első félidőben, amely leradírozza a pályáról, játékával valósággal szétszaggatja ellenfelét, nem kaphat három gólt hat perc alatt.

Corriere dello Sport (olasz)
A Milan nem lehetett fáradt, hiszen uralta a hosszabbítást, mégis, hatpercnyi őrület elég volt az ellenfélnek. Az első félidőbeli megaláztatás után elvinni a kupát, lássuk be, ez egészen valószínűtlen.

L'Équipe (francia)
A selejtezőből indultak, felülmúlták a Juventust, a Chelsea-t, a Milant, és megajándékozták Európát egy vad, örömkönnyekbe fulladó fináléval. Ez talán még különlegesebb élmény volt, mint a Manchester talpra állása a Bayern ellen 1999-ben.

Bild (német)
Gigantikus. Szenzációs. Földöntúli. Köszönet a Milannak. Köszönet a Liverpoolnak. Minden idők legjobb Bajnokok Ligája-döntőjéért.

AS (spanyol)
Liverpool, ollé! Mindannyian liverpooliak vagyunk! ---- Ha most nem kapja meg az Aranylabdát, akkor sosem!
Vajon hányan gondolták ezt, amikor Paolo Maldini, a Milan balhátvédje, a klub ikonja a BL-döntő első percében vezetéshez juttatta a piros-feketéket? Aztán eltelt százhúsz perc a meccsből, és szinte már senki sem emlékezett arra, hogy a drámai csata első pillanataiban egy olyan játékos szerzett előnyt az olasz együttesnek, aki olyan ritkán rúg gólt, hogy minden találata eseményszámba megy: ez volt bő két évtizedes pályafutása 29. hivatalos gólja a milánói együttes színeiben.

A gól azonban nem volt elég a győzelemhez, mint ahogy Hernan Crespo ezt követő duplája sem, így aztán érthető, hogy Maldini meglehetősen letörten válaszolt az újságíróknak az isztambuli stadion játékoskijáratánál: "Nagyon sajnálom, hogy veszítettünk, mert már a kezünkben volt a meccs. Éreztem az angolokon, hogy már nem bíznak magukban, és szerintem ez még három egynél is így volt. Aztán gyakorlatilag a következő támadásból megint szereztek egy találatot, és hamarosan ki is egyenlítettek, de szerintem ezzel együtt is mi játszottunk jobban. Nem hiszem, hogy a védelmet kellene okolni a vereség miatt, mert tíz perc kihagyás kivételével tökéletesen oldottuk meg a feladatunkat. A százhúsz percből száztíz a miénk volt, mégis kikaptunk, ez nem igazságos, de el kell fogadnunk. Attól tartok, hogy ez a vereség éppen úgy évekre bennem marad, mint a kétezres Európa-bajnokság hosszabbításban elveszített döntője. Hogy kinek dedikálom a gólomat? Ugyan, kit érdekel már az a gól!"

Egyes olasz értékelések szerint Maldini - akinek 2007-ig szóló szerződése van a Milannal - titokban talán azon morfondírozott, hogy a piros-feketék győzelme esetén azonnal visszavonul, mert így a csúcson fejezhette volna be nagyszerű pályafutását. Mások viszont úgy gondolják, hogy éppen a szerda esti vereség miatt érzett csalódottság vezeti majd rá, hogy néhány hét múlva bejelentse a búcsúját.

Ô maga erről semmit sem mondott, bár ismerve a kapitány rendkívüli győzelmi étvágyát, elszántságát, nem csodálkoznánk, ha kitöltené még két évig érvényes szerződését, és azon sem lepődnénk meg, ha ez alatt a két idény alatt találna még módot arra, hogy a magasba emelje a Bajnokok Ligája kétfülű kupáját. ---- "Az UEFA egyetlen klub kedvéért sem hajlandó figyelmen kívül hagyni a saját szabályait" - jelentette ki William Gaillard, az európai szövetség szóvivője. A döntő másnapján ugyanis újra napvilágot láttak olyan vélekedések (nemcsak az angol vezetők, de még Carlo Ancelotti, a Milan szakvezetője részéről is), hogy a Premiership Bajnokok Ligája-pozíciójairól lemaradó Liverpoolnak helyet kellene szorítani a következő BL-idény mezőnyében. "Lehet beszélni az esetleges változtatásról, de csak a jövőre vonatkozóan" - szögezte le Gaillard.

Egyetlen halvány esélye még van a Mersey-parti egyletnek, hogy megvédje a címét. A walesi bajnok Total Network Solutions tulajdonosa, Mike Harris azzal állt elő, hogy csapata játszana egy meccset a "vörösökkel", s ha kikap, átengedi a helyét a selejtezőben. Egy ilyen találkozó nyilván sokkal nagyobb figyelmet kapna, mint valamely európai "törpe" elleni párharc. A szövetség illetékesei azonban jelezték, ha a TNS visszalép a kvalifikációtól, egy másik walesi együttest fognak indítani.