Pablo Garcia

Pablo Gabriel García Pérez

nemzetisége:
uruguayi-spanyol
67/5
születési hely:
Canelones
ideje:
1977.05.11.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
186 cm
súlya:
75 kg
korábbi klubjai:
Wanderers, Atletico Madrid B, Penarol, Atletico Madrid, Milan, Venezia, Osasuna, Celta Vigo (kölcsönben)
sikerei:
ifjúsági vb-ezüstérmes (1997), Konföderációs Kupa-résztvevő (1997), Copa America-résztvevő (1999), vb-résztvevő (2002)

A szimpatikus uruguayi védekező középpályás egy nem mindennapi pályafutás derekán érkezett a Real Madridhoz: 18 évesen mutatkozott be a profik között, majd Európába vitte a spanyol Atletico Madrid, ahol két év alatt sem léphetett pályára a felnőttek között. A Milan mégis leigazolta őt, azonban sem ott, sem a Veneziában nem váltotta meg a világot. Az Osasuna betonfocijában középszerű vízhordóként szerzett magának nevet, innen igazolta le őt 2005 nyarán a Real Madrid, ahol a dán fűnyíró, Thomas Gravesen első számú cseréjeként számoltak vele.

Pablo Gabriel García Pérez a fővárosi Montevideo Wanderersben kezdte profi karrierjét, s tessenek megkapaszkodni: első évében együtt játszott egy bizonyos Mauro Camonaresivel! Az edzőzseni Oscar Tabarez egykori gárdájában két évet húzott le, amikor leigazolta őt a spanyol Atletico Madrid, de pár hónap múlva kölcsönadták őt hazája legnagyobb klubjának, a Penarolnak. Mindössze négy hónapot töltött el Dario Rodriguez, Walter Pandiani és Antonio Pacheco társaságában hősünk, amikor visszavitték őt tengerentúlra a pokrócosok, ahol összesen 38 mérkőzésen húzhatta magára a csíkos mezt. A B-csapatban... A Milan mégis látott benne fantáziát s szerződtette a már 23 éves középpályást, aki alighanem válogatottbeli teljesítményével hívhatta fel magára a figyelmet: részt vett a kilencvenes évek végén két ifjúsági világbajnokságon is Victor Púa edző csapataival, 1997-ben a Konfederációs Kupán is pályára lépett a Recoba-de los Santos-Zalayeta-Vespa-féle középpályás sorban. Pár héttel előtte U-21-es vb-ezüstérmes lett, majd pályára lépett néhány VB-selejtezőn is a celestében, 1999-ben pedig ezüstérmet kapott a paraguayi Copa Americán.

Milánóban azonban Ambrosini, Albertini, Gattuso és Giunti mellett nem sok szerepet kapott Alberto Zaccheronitól, pedig posztjának első számú esélyese, Fernando Redondo sérülése miatt egyetlen mérkőzést sem játszhatott! A következő évre kölcsön is adták Garciát a Veneziának, de a csodaszép városban sem jutott tovább előző évi öt szereplésénél de Franceschi és a 2005-ös Konfederációs Kupán is látott argentin Mario Alberto Santana miatt. Ennek ellenére Garcia nyáron alapember volt az ázsiai világbajnokságon válogatottjának (a selejtezők során Bolíviának győztes gólt lőtt), mindhárom mérkőzést végigjátszotta s mindössze két sárgát kapott! De nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire duzzad az erőtől és az elszántságtól, milyen jól gyűjti össze s osztja szét a labdákat, ráadásul rúgótechnikája is kiváló! Az Osasuna nem is hagyta Itáliában senyvedni az akkoriban rövidke szakállban loholó vízhordót, s Pamplonában szinte rá szabták a bikaviadalt a futballpályákra exportáló taktikát, hamar a szurkolók nagy kedvence lett megalkuvást nem ismerő küzdőszelleme és hihetetlenül hasznos mezőnymunkája miatt.

Itt figyelt fel rá Luxemburgo is, s mivel Guti és Celades nem vált be a védekező középpályás pozíciójában, Pablo Garcia lett Thomas Gravesen cseréje. Pablito három évre szerződött a blancókhoz, akik négymillió eurót fizetek az Osasunának játékjogáért. Arrigo Sacchi jól ismeri őt Itáliából, de Madridból is, hiszen amikor Garcia a B-csapatban vitézkedett az Atleticónál, a kopasz mester volt a gárda vezetőedzője! A játékos mellett szól az is, hogy mivel már több mint három éve játszik Spanyolországban, nem számít EU-n kívüli játékosnak - bár a szezon előtt Gerrardot, Vieirát, Pedrettit és Émersont is csábította a királyi klub, Pablo Garcia mindenképpen stabilitást adhat az elmúlt két évben Achilles-saroknak számító középső csapatrészben Madridban. "Pablo egyike a legjobb uruguayi játékosoknak és a nap 24 órájában ennek a sportnak él. Fáradhatatlan játékos s én nagyon tisztelem az ilyeneket. Az édesapjától tanulta, hogy a sikerért mindent bele kell adnia, s itt, a Bernabéuban ezt meg fogom becsülni" - mondta Perez Garcia első madridi sajtótájékoztatóján.

Első madridi idénye nem sikerült éppen a legfényesebbre, hiszen bár rendre megkapta a bizonyítási lehetőséget, igen kevésszer tudott élni vele. Védekező munkája nem volt a legtökéletesebb, kreativitásánál pedig csak a megszorító csomag támogatottsága volt kisebb. Nyáron, amikor érkezett Fabio Capello mester, s hozta magával Torinóból kedvencét, Émersont, valamint leigazoltatta Lyonból az őserő Diarrát, az uru szűrőnek nem maradt helye a keretben, így a Celta Vigóhoz került egy szezonra kölcsönbe. Szegény ember ágaként a Celestével elveszítette az ausztrálok elleni interkontinentális világbajnoki pótselejtezőt, így a németországi megatornán nem vehetett részt.

1997-ben együtt futballozott a malajziai U-21-es világbajnokságon Zaleyetával, Oliverával, Carinivel, Podestával, Munuával, Abreuval - könnyedén léptek át Belgiumon (Gillet, Caluwe, Roussel), az USA-n (Olsen, O'Brien, Wolff), nehezebben a franciákon (Landreau, Silvestre, Sagnol, Luccin, Gallas, Henry, Trezeguet, Anelka, Christanval), Ghánán (Amponsah, Ofori-Quaye, Appiah, Gyan), de a Riquelme-Aimar-duó vezette argentin nemzeti csapat (Samuel, Cambiasso, Romeu, Quintana, Placente, Scaloni) a döntőben útjukat állta.