Santiago Canizares életrajza

Santiago napjaink egyik legjobb kapusa, akinek fantasztikus atletikus adottságai vannak, rutinos, nyugodt - ám roppant balszerencsés... Nem csak hatalmas bravúrjaival üde színfoltja a La Ligának és a BL-nek: gyakori hajszínváltásaival jelzi, ha új korszak köszönt be életébe - nemrégen még szőke volt, most platinafehér, de egy alkalommal kék hajszínnel sokkolta társait!!!

A népszerű Santi madridi születésű lévén a Realnál kezdett el futballozni, s már 1988-ban a B kerethez tartozott, néhány meccsen ő volt Buyo cseréje Augustín helyett. Ezután a fiókcsapatban, a Castillában töltött el egy évet, majd az Elche gárdájában erősödött, később a 2. osztályú Meridában védett - olyan jól, hogy erre felfigyelt a La Ligában akkoriban felnövő Celta, s le is csaptak rá 1992 nyarán. A másodosztályban Santi a legjobbak közé tartozott, olyannyira, hogy beválogatták az olimpiai válogatottba is. Etxeberriáék oldalán a lengyeleket legyőzve az ő nyakába is aranyérmet akaszthattak Barcelonában! Ezt a Realnál sem tűrték szó nélkül: két szezon után végre hazahívták, s 3 millió eurót fizettek érte a "bűnbánó" madridi vezetők, hogy négy évig csak szenvedjen megint a fővárosban. Eleinte Paco Buyo cseréje volt, de később sem tudott első számú kapussá válni a német Bodo Illgner mellett.

Érdekes módon mellőzése ellenére a válogatottban azért bemutatkozhatott a dánok elleni mindent eldöntő VB-selejtezőn: a 10. percben kellett beugrania a megsérült baszk legenda, Andoni Zubizarreta helyett s gól nélkül hozta a mérkőzést; a túloldalon viszont a dánok óriása, Peter Schmeichel egyszer hibázott, így a hispánok utazhattak az USA-ba! Ott volt hősünk a spanyol válogatott színeiben három kontinenstornán és egy világbajnokságon is. Sajnos sokat küszködött sérüléseivel, de 1997-ben már volt ő a kezdő kapus Illgner előtt - egy BL-mérkőzésen egy 16 éves fiúcska, bizonyos Iker Casillas ült mögötte a kispadon... A franciaországi VB-nek BL-arannyal a nyakában már a Valencia kapusaként vágott neki, ugyanis megunta a konkurenciaharcot a világ- és Európa-bajnok Illgnerrel és a fiatal, tehetséges argentin Bizarrival. A sors iróniája, hogy Canizares távozása után mindkét vetélytársa felváltva volt sérült és egymás után kapták a potyagólokat, így a felnőttkor küszöbén álló Iker Casillas lett a nevető harmadik Santi helyett.

Canizares Valenciában azért megtalálta számítását és csúcsformáját: kétszer akaszthattak bajnoki aranyat nyakába, magasba emelhette az UEFA-Kupát, eljutott két BL-döntőbe s a válogatott első számú kapusa lett 1998-2002 között. Ekkor megint "ráröhögött" a balszerencse: a VB előtt arcszeszes üvegét a lábára ejtette, megsérült, így Casillas előtt megnyílt az út a kapuba - most már tudjuk, Disztl Péter miért viselt télapói szakállat... A denevéreseknél Santi tagja volt a századelő egyik legjobb védelmének (Ayalával, Marchenával, Torresszel, Carbonival, Aurelióval, Anglomával alkotott remek sort) s sikerült a kispadon tartania vetélytársát, az egyébként nagyon jó képességű Andrés Palopot. Parádés védéseivel fontos szerepe volt a 2004-es bajnoki címben és az UEFA-Kupa elnyerésében, mindössze egyszer, a Girondins Bordeaux ellen kapott potyagólt. A 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon is láthattuk őt, természetesen csak a kispadon Casillas miatt, ám a veterán harcos 36 évesen is állja a sarat, s bejelentette, hogy esze ágában sincs visszavonulni még legalább két évig! A 2005-ös szezonban sérülései ellenére is megmaradt a klub első számú kapusának, a világbajnoki selejtezőket vívó hispán nemzeti tizenegy keretébe is állandó behívója van.

A Valencia új edzője, a 2005 nyarán érkezett Quique (a Real egykori remek hátvédje, akit láthattunk az 1990-es VB-n is) egyértelműen a kezdőben számol vele, még örök cseréjét, Palopot is elengedte Sevillába. Mivel közeledett 37. életéve, a kapuslegenda még egyszer utoljára összekapta magát, ott lehetett - ha csak kispadosként is - a németországi világbajnokságon is, s klubcsapatának kapuját hatalmas bravúrokkal védi, a 2006-07-es idényben talán utoljára.

Peter Schmeichel, ki tanúja lehetett válogatottbeli debütálásnak, azt nyilatkozta róla, hogy zseniálisan egyszerűek a mozdulatai, a "...minimálisra redukálja annak esélyét, hogy kipattanjon róla egyetlen labda is". Ímé, a nagy titok.