David Albelda portréja

A valenciai származású, a Pobla Larga nevű kerületben született David első klubja a Valencia CF volt, s 18 évesen került fel a Denevérek B csapatába. A harmadik osztályban játszó egyesületben 31 alkalommal lépett pályára, középhátvédként, ám mivel a nagycsapatba esélye sem volt bekerülni, kölcsönadták őt az akkoriban másodosztályú FC Villarealnak (ahol akkoriban még nem szerepelt ilyen sok légiós), Miguel Angulóval együtt. A duó nem okozott csalódást, vissza is vitték őket Valenciába. Azonban a szűrővé előlépett Albelda hiába esett át 1997 novemberében a tűzkeresztségen, az Atletico Madrid ellen, abban a szezonban még mindössze négyszer vetette be őt Claudio Ranieri.

Igaz, a középpályásnak nem volt könnyű dolga, hiszen az orosz Valerij Karpint, a svéd Stefan Schwarzot, a spanyol válogatott Oterót vagy Vicente Engongát kellett volna felülmúlnia a kezdőbe kerüléshez. Kölcsönadták még egy évre erősödni az akkor már első osztályú "Sárga tengeralattjáróknak", majd 1999-es visszatérte után gyorsan beverekedte magát a kezdőcsapatba, Rubén Baraja mellé. Nagyon jól megérti magát a másik erőemberrel: Albelda védekezik, ütközik, szerel s a megszerzett labdával a lehető legegyszerűbb módon az "irányítót", Baraját keresi.

Elszántságát jellemzi, hogy ősszel, amikor már a kezdő tagja volt, csonttörést szenvedett, de az egész Karácsonyt a konditeremben töltötte, hogy minél hamarabb visszatérhessen! Az utánpótlás-válogatottaknak rendszeresen tagja volt (1996-ban az U-18-as világbajnokságon, 2000-ben az olimpián lett ezüstérmes), s mivel Barajával összeszokott párost alkotott, a hispán nemzeti gárdában is gyorsan törzsgárdatag lett. 2001 novemberében mutatkozhatott be Liechtenstein ellen, s azóta állandó kerettag.

Egyébként - bár már az 1999-es BL-döntőben is láthattuk őt - a Valencia 2002-es bajnoki címénél futott (a szó szoros értelmében) be igazán s lett elismert játékos maratonistákat megszégyenítő, sztahanovista munkájával, az Év válogatottjába is beszavazták. Jellemző módon sokszor azért nem játszott a Bohóc, a zseniális Pablo Aimar a középpályán Baraja mellett, mert biztonságosabb volt, ha Albelda védekezett honfitársa oldalán – s a szépség ugyebár csak másodlagos a siker mögött...

Természetesen ott volt Albelda a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin is, majd a norvégok elleni párbaj mindkét felvonásán s a három portugáliai csoportmérkőzésen. A válogatott első luzitániai találkozója után sok kritikát kaptak Barajával együtt szürke, fantáziátlan teljesítményükért - a következő összecsapásra be is került a kezdőbe a konkurencia, Xabi Alonso. Amúgy nem csoda, hogy fáradt volt a Túria-parti motor: végigjátszották az egész szezont, bajnokok és UEFA-kupa-győztesek lettek, s David mindössze 1-1 mérkőzést mulasztott mindkét sorozatban, azokat is csak sárgái miatt.

2003 decemberében új, hatéves szerződést kötöttek vele, azaz azt tervezte akkoriban, hogy ott is fejezi be pályafutását. Ugyancsak Xabi Alonso miatt kapott kevés lehetőséget a vb-selejtezőkön és a németországi tornán (nyolcat ill. kettőt), de a Valenciában időközben vezéregyéniség lett, majd némi meglepetésre a nemzeti csapatban is, hiszen Luis Aragonés tíz selejtezőn is pályára küldte. Gyakran annak ellenére, hogy klubjában száműzték a keretből, hiszen Ronald Koeman megtette őt bűnbaknak, s Albelda csak a holland tréner bukása után, négyhónapos kényszerpihenő után játszhatott bajnokin.