Rubén Baraja Vega életrajza

Rubén Baraja Vega

nemzetisége:
spanyol
válogatott: 43/7
születési helye:
Valladoid
ideje:
1975.07.11.
pozíciója:
jobb oldali és középső védekező középpályás, irányító
magassága:
180 cm
súlya:
77 kg
korábbi klubjai:
Real Valladolid, Atlético Madrid (-10.800.000), Valencia
sikerei:
spanyol bajnok (2002, 2004), Spanyol Kupa-győztes (2008), vb-résztvevő (2002), UEFA-kupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2002, 2003, 2004), a FIFA Világválogatott tagja (2002), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2002) Rubén Baraja Vega

nemzetisége:
spanyol
válogatott: 43/7
születési helye:
Valladoid
ideje:
1975.07.11.
pozíciója:
jobb oldali és középső védekező középpályás, irányító
magassága:
180 cm
súlya:
77 kg
korábbi klubjai:
Real Valladolid, Atlético Madrid (-10.800.000), Valencia
sikerei:
spanyol bajnok (2002, 2004), Spanyol Kupa-győztes (2008), vb-résztvevő (2002), UEFA-kupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2002, 2003, 2004), a FIFA Világválogatott tagja (2002), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2002) 

A robosztus felépítésű és játékstílusú Rubén a XXI. századi focista prototípusa: hihetetlen erőnléttel rendelkezik, lelkes, acélkemény, de akkor sem jön zavarba ha passzolnia kell - sőt, amikor a Valencia bajnok lett 2002-ben és 2004-ben, a szezon alatt több sorsdöntő góllal járult hozzá a sikerekhez. Ráadásul, mint azt az észak-írek elleni fontos Európa-bajnoki selejtezőn láthattuk, fejesei is életveszélyesek.

A Pipo becenevű (a Baraja egyébként kártyalapot jelent) göndör üstökű középpályás a Valladoid együttesében kezdte pályafutását, s a B-keretből már 18 éves korában felkerült a nagyokhoz, játszott is öt alkalommal a második ligában. 17 éves korában nagy benyomást tett rá az olimpiai döntő (Spanyolország-Lengyelország), különösen a döntő gólt szerző Kiko, s ekkor határozta el Rubén hogy ő is profi focista lesz. 1996-ban figyelt fel Barajára az akkoriban bajnok és kupagyőztes Pantics-Antics-féle Atletico Madrid (az előbbi a legjobb játékos, az utóbbi honfitársa, a szerb mester) - itt hősünk 22 éves koráig a tartalékcsapatot erősítette, hiszen nagyon jó kis kerete volt akkoriban a piros-fehéreknek. Rubén Vega csak 1998-ra verekedte be magát az első csapatba, de ekkor végre együtt játszhatott hétről-hétre egykori példaképével, Kikóval!

Akkoriban olyan spílerek szaladgáltak a pokrócosok középpályáján, mint a válogatott Lardín és Roberto, a ma interes Solari, az ász szerb Pantics s a világbajnok szupertörpe Juninho; előttük az olimpiai bajnok Kiko és a gólkirály olasz Vieri termelte a gólokat. De olyan játékosokkal léphetett pályára Ranieri csapatában még mint Molina, Chamot, Jugovics, Geli, Leo Biagini, Serena, Quinton Fortune, Bejbl és Correa - akik mind-mind válogatott játékosok voltak annak idején! Baraja egy remek szezon, 1999 után jó érzékkel elhagyta a süllyedő hajót (az AM egy év múlva kiesett s két évet töltött a 2. vonalban) s a feljövőben lévő Valenciához igazolt. Mi sem mutatja jobban fejlődését, mint a 12.5 millió dolláros, klubrekordot jelentő átigazolási csekk. Valenciában hihetetlenül felgyorsult karrierje: nem sokkal megérkezése után Camacho beválogatta a spanyol válogatottba, a Valenciával eljutott a BL-döntőbe, amit csak 11-esekkel veszítettek el a Bayern ellen (Baraja kezdő volt természetesen s belőtte a saját büntetőjét, a végén egyébként az argentin Pellegrino hibázott), majd 2002-ben oroszlánrésze volt a játékmesternek sorsdöntő góljaival a Valencia bajnoki címében.

Remekül védekezett a középpályán Albeldával párban, s tömték a labdákkal az irányítózseni Aimart illetve a széleken Kily Gonzalest, Vicentét vagy Angulót. A bajnoki cím után öt hónapra kiesett térdsérülése miatt, de tavaszra felépült, újra formába lendült s szerepelt a hispánok számára tragikus végű 2002-es világbajnokságon is. Ázsiában négy mérkőzésen játszott, két 11-esgólt is szerzett a hosszabbítások után, de az erő (és Moreno spori) a koreaiakkal volt... A torna után a lemondott Camacho utódjánál, Inaqui Sáeznél is alapembernek számított a középpályán, s ott lehetett az összes Eb-selejtezőn. Portugáliában is végigjátszotta a csoportkört, bár Albeldával együtt sok kritikát kaptak szürke, unalmas, ötlettelen és (főleg) eredménytelen játékuk miatt. Ennek ellenére a klubban remekül megy nekik, sokszor játszottak együtt a vb-selejtezők során is - ahol Baraja összesen hatszor léphetett pályára, Aragones mégsem vitte ki őt magával Németországba! Baraja mérgében nyáron megsérült s csak novemberben tért vissza - kiváló formában.

Klubjában összetűzött új edzőjével, Ronald Koemannal, és így egy jó időre kikopott a gárdából, és később, a holland menesztése után is csak ritkán játszott főszerepet. 2010 nyarán vonult vissza.

Jól lövi a büntetőket is, de azért nem mindig biztos lábú ítéletvégrehajtó: a 2002-2003-as szezonban a Celta Vigo elleni 90 perc alatt két büntetőt is kihagyott...