Stefano Fiore

Stefano Fiore

nemzetisége:
olasz
38/2
születési hely:
Benejúzar
ideje:
1975.04.17.
pozíció:
jobb oldali középpályás
középpályás, csatár
magassága:
181 cm
súlya:
75 kg
korábbi klubjai:
Cosenza, Parma, Padova, Chievo, Parma, Udinese, Lazio, Fiorentina (kölcsönben), Valencia
sikerei:
UEFA-Kupa-győztes (1995, 1999), Olasz Kupa-győztes (1999, 2004), Eb-ezüstérmes (2000), Eb-résztvevő (2004), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2000, 2004)

A Valencia 2004 nyarán Mendieta árából a 17 milliós tartozás fejében válogathatott a Lazio keretéből, s a denevérek legelső választása az irányító volt. Aimar személyében van már egy karmestere a gárdának, akkor minek ide az olasz srác? - kérdezhetnénk. De jönne is a válasz: Fiore sokkal harcosabb, keményebb és fegyelmezettebb játékmester a Bohócnál.

A kis Stefano szülőhelyén, a Cesena Calcióban kezdett el futballozni s velük mutatkozhatott be profiként a B ligában 17 éves korában. 1994 tavaszára a kezdőbe is beverekedte magát, majd az akkoriban csúcson lévő Parma vásárolta meg. A kék-sárgáknál a bajnokságban ugyan csak 8 mérkőzést kapott, de májusban ott lehetett a Juventus ellen az UEFA-Kupa döntőjében diadalmaskodó csapatban. Akkoriban az Ennio Tardini-stadionban olyan irányítók szaladgáltak, mint a francia Boghossian és az argentin Verón, így hősünket kétszer is kölcsönadták: először a Padovának az első, majd a Chievónak a második osztályba - itt őt választották meg a B liga legjobbjának! Csak 23 éves korában térhetett vissza, de azonnal a kezdőben kapott helyet. Nem is ment rosszul neki a játék: újabb UEFA-diadal és olasz kupagyőzelem fémjelezte növekvő tudását.

Elismeréséül fejlődésének a válogatottba is bekerült: februárban játszotta első squadra azurrás mérkőzését, s a 2000-es holland-belga Európa-bajnokság mind a hat olasz meccsén bevetette őt Dino Zoff mester! Mégis mennie kellett Fiorének Parmából: az Udinese 9.7 millió eurót adott érte. A fekete-fehéreknél lett igazi klasszis: két szezonjában rengeteg gólpasszt és évi 9 gólt termelt, azóta is visszasírják arrafelé a Giannichedda-Pizarro-Walem-Fiore-féle középső tengelyt. 2001 nyarán bekerült az olasz foci történelmébe: társával, Giannicheddával együtt 47 millió eurót fizetett értük a Lazio! Amekkora nagy pénzt adtak érte, olyan közepesen játszott: a válogatottból is kikerült, kihagyta a 2002-es világbajnokságot, visszaverekedte magát, de a 2004-es kontinenstornára Camonaresi miatt kiszorult a kezdőből. Össze is veszett emiatt a szövetségi kapitánnyal, Trapattonival, mondván, miért kell honosított játékosokkal felállniuk az olaszoknak… Ráadásul meglehetősen durva kirohanást is intézett Trap ellen, amikor a maestro azt nyilatkozta, ő szinte nem is edzőnek, inkább papnak tartja magát, aki elbeszélget embereivel: "Az edző nem pap, hanem szakmai vezető. Én futballozni, nem gyónni jöttem az edzésekre és a mérkőzésekre." - torkollta le Stefano főnökét.

Nem is nagyon kapkodtak Fioréért a nagy klubok, pedig a Lazio anyagi nehézségei miatt szerette volna eladni őt; végül 2004 nyarán a Mendieta-féle tartozás miatt oda kellett adniuk őt a Valenciának. Spanyolországba azzal a reménnyel költözött, hogy lendületet kap kissé "megülepedett" karrierje. Egyébként a kékektől nagyon szépen búcsúzott: az Olasz Kupa döntőjének két meccsén három gólt lőtt a Juventusnak! Rainieri mester a denevéreknél alapemberként számolt honfitársával, azonban Fiore nem tudta meghálálni a bizalmat s szörnyű formában játszotta végig első hispániai szezonját. Nyáron Ranieri távoztával kitelt az ő becsülete is s kölcsönadták az olasz Fiorentinának, majd a Torinónak.