Vicente Rodriguez

Vicente Rodriguez Guillem - Valencia

nemzetisége:
spanyol
38/3
születési hely:
Valencia
ideje:
1981.07.16.
pozíció:
bal oldali támadó középpályás
magassága:
175 cm
súlya:
72 kg
korábbi klubjai:
Levante U. Deportiva SAD
sikerei:
spanyol bajnok (2002, 2004), UEFA-kupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004), Eb-résztvevő (2004), U-16-os EB-ezüstérmes (1996), az Év fiatalja Spanyolországban (2004), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2001, 2004)

A világ egyik legjobb balszélsőjeként emlegetik manapság a tüsihajú, villámgyors szélsőt, s nem is véletlenül: kiismerhetetlenül cselez, pontosan ad be és távolról is jól lő. Minden erényét és hibáját láthattuk az EURO2004-en: az első két mérkőzésen tarthatatlan volt, de a legfontosabbon, a portugálok ellen félórákra eltűnt a mezőnyben... Ha ezen változtatni tudna, nem lenne nála különb bal oldali középpályás Európában - nem véletlenül 150 millió euró a kivásárlási ára!

Vicente valenciai születésű lévén, a város kisebbik profiklubjában, a Levantéban kezdett el futballozni s 15 esztendősen debütált a felnőttek között a Segunda Ligában. 17 évesen már kezdő volt a harmadik ligában s együtt játszott a ma arsenalos kameruni Laurennel. Tehetségére a válogatottaknál is felfigyeltek s állandó korosztályos kerettagnak számított, 1996-ban tagja volt az EB-bronzérmes serdülő válogatottnak is. Vicente kedvenc klubja (már akkor is) egyébként a Valencia volt, gyerekként az összes hazai mérkőzésen ott tombolt a Mestallában; nagy kedvence a bolgár házi gólkirály, Lubomir Penev volt. Későbbi idolja a posztján játszó walesi Ryan Giggs lett, de a legjobban honfitársa, Raúl játéka tetszett neki! Az U-21-es válogatott játékost 2000 nyarán vásárolta meg a Valencia CF, majd' 1 milliárd forintért - érdekes módon a klub elnöksége nem szívesen áldozott ennyi pénzt egy még semmit sem bizonyított ifjoncért, azonban a sasszemű Orti elnök erélyes fellépése eldöntötte a vitát. Szerencséje is volt a futballistának: posztján az akkoriban bombaformában játszó argentin Kily Gonzales játszott, Cúper edző honfitársa és kedvence (jellemző rá, hogy azidőtájt 20 millió euróért sem engedték el Olaszországba!), ám kora ősszel megsérült a konkurencia, így jobb híján a 19 éves Vicente a kapott lehetőséget - bombasikerrel. A bajnokságban öt alkalommal volt eredményes, az összes BL-meccset végigjátszotta, csereként beállva láthattuk a döntőben is. A következő évben sem lankadt: a szakírók szerint a bajnoki címben neki, Aimarnak és Barajának volt a legnagyobb szerepe!

2001. március 28-án a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, éppen valenciai hazai pályán a franciák ellen, ám az ázsiai világbajnokságra nem vitte ki őt Camacho, mondván, de Pedro és Luis Enrique még sokkal jobbak és főleg rutinosabbak a denevéresek szélsőjénél. Vicente a következő évet társbérletben játszotta végig a felépült Kily Gonzalesszel, de a szurkolók és a kritikusok is őt tartották jobbnak, nem véletlen, hogy Kilyt el is adták tavasszal az Internek, azaz követte egykori mesterét, Héctor Cúpert. 2003-ban már a fiatal spanyolra figyeltek fel a nagycsapatok: a Real mellett a Juventus is élénken érdeklődött iránta, a Manchester 25 milliót, a Barcelona 30-at ajánlott érte - erre Orti elnök 60 millió euróra emelte a futballista kivásárlási árát! Akkoriban mintha meg is zavarta volna ez Vicentét, pedig azt mondta, hogy senkivel sem áll szóba, mert innen szeretne majd egyszer nyugdíja vonulni. Két hónapig csak szenvedett a pályán, de őszre összekapta magát s aktív részese volt az újabb bajnoki címnek és a nemzetközi kupagyőzelemnek. A válogatottnak is tagja maradt: Luque és De Pedro mellett 6 selejtezőmérkőzést kapott, betalált a norvégok elleni pótselejtezőn is, majd Portugáliában is ott volt a hispánok mindhárom fellépésén.

Élete legjobb formájában talán a 2004-es UEFA-döntőben játszott: ő zörgette meg először a francia hálót, majd a másodiknál ő adta a gólpasszt Mistának - nem is véletlen, hogy Vicentét választották abban az évben Spanyolországban az Év fiatal játékosának. 2004 őszén pedig teljesült régi álma: nevelőegyesülete, a Levante is feljutott az első osztályba - sok percet nem játszhatott a városi rangadókon, mert bal bokája még a szezon elején megsérült, s csak áprilisban térhetett vissza a pályákra. A belga specialista, Marc Martens operálta meg a szélsőt, s olyan eredményesen, hogy nyáron a Manchester United 14 millió fontot ajánlott érte (mármint Vicentéért, nem a doktorért) az új elnöknek, Solernek. A Presidente nem sokat vacakolt a válasszal: "Nincs az a pénz, amiért eladjuk őt!".