Simone Perrotta portréja

nemzetisége:
olasz
45/2
születési hely:
Ashton (Anglia)
ideje:
1977.09.17.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
180 cm
súlya:
71 kg
korábbi klubjai:
Reggina, Chievo Verona, Bari, Juventus
sikerei:
Olasz Kupa-győztes (2007, 2008), olasz Szuperkupa-győztes (2007), U-21-es Európa-bajnok (1996), Eb-résztvevő (2004) , világbajnok (2006), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2004)

Simone Perrotta napjaink egyik leglelkesebb talján középpályás-mindenese, hiszen a csupaszív játékos tízkilométereket fut mérkőzésenként, s már három szövetségi kapitány regnálása alatt is bizonyított.

Perrotta az angliai Ashtonban látta meg a napvilágot, s a ködös Albionban tanulta meg a sportág alapjait. Ott dolgozó szülei később visszatértek Olaszországba, így tizenévesen már Reggio Calabriában, a Regginában kezdte el hazai labdarúgó pályafutását. Roppant fiatalon bemutatkozhatott a profik között, az 1995-96-os bajnokságban 22 találkozón lépett pályára. Egy évvel később már alapembernek a másodosztályú együttesben, s felfigyelt rá a Juventus, akik 1998 nyarán le is szerződtették. A klasszis-armadával rendelkező csapatban természetszerűleg csak a kispad koptatásában jeleskedett Jocelyn Blanchard, Alessio Tacchinardi, Didier Deschamps, Edgar Davids, Antonio Conte és Angelo di Livio miatt. 1998. november 8-án debütált az Udinese ellen, de a következő nyáron Sunday Oliseh érkeztével kölcsönadták a Barinak.

Itt már sokkal többet játszott s sikerült is kiharcolniuk a bennmaradást Cassanóéknak, ám a következő szezonban kipottyantak a legjobbak közül. Perrotta ezért egyesületet váltott s az élvonalba frissen felkerült Chievo Verona futballistája lett (1.5 millió eurós ára akkor klubcsúcsnak számított), ahol már rögtön az első mérkőzésén eredményes volt. Ekkoriban futott be: védekező munkája mellett kiválóan játssza be a széleket is, s mivel ez az olasz válogatottban Diego Fuser, di Livio és Roberto di Matteo kiöregedése óta neuralgikus pont, így nemcsak hogy befért a Squadra Azzurrába, de 2002-es bemutatkozása után két éven keresztül alaptagja volt a válogatottnak (a 2003-04-es Eb-selejtezők alatt Perrotta játszotta a legtöbb percet a talján középpályások közül).

Giovanni Trapattoni kapitány természetesen magával vitte őt a portugáliai kontinenstornára is, ahol Simone mindhárom csoportmérkőzésen pályára lépve kiváló, 6.33-as átlagot ért el. Nem is tért vissza Veronába, lévén az AS Roma 7.2 millió eurót fizetett érte. Érdeklődött iránta a Parma, a Juventus, az Inter és Porto is, ám a Perrotta-família a gyönyörű várost és rendkívül népszerű csapatát választotta. Azonban a váltással nehezen birkózott meg, a Farkasoknál jó ideig korántsem játszott olyan meggyőzően, mint korábbi klubjaiban. A Trapattonit váltó Marcello Lippi alatt mindössze egyetlen világbajnoki selejtezőn lépett pályára, a fehéroroszok ellen, de a németországi tornára – javuló formájának köszönhetően - visszaküzdötte magát a keretbe.

Mi több, a válogatott összes mérkőzésén kezdőként futhatott ki a gyepre, annak ellenére, hogy ezúttal csukaszürke futballt mutatott be. Hasznosan rótta a kilométereket, ütközött becsülettel, ám a jó közepesnél még tévedésből sem kaphatott jobbat az ítészektől. Rómában mára nélkülözhetetlenné vált, az új szövetségi kapitány, Roberto Donadoni is számít rá, a középpályás így 8 Eb-selejtezőn léphetett pályára, Grúziában gólt is szerzett. A tornán balszélsőként is szerepelt, és főleg a támadásokat kellett volna segítenie, de végig bűnrossz formában szenvedett a pályán.