Tizennégy éve Zürichben szárnyalt a Ferencváros

Tizennégy évvel ezelőtt a Fradinak annyi esélye volt a csoport többi csapata ellen (Ajax, Real Madrid, Grasshoppers), mint amennyi most a DVSC-nek van – bár az akkori nyilatkozatok tükrében ez pesszimista megállapítás.

A '90-es évek derekán még nem szembesültünk reális helyünkkel Európában. De a magyar futball annyiban jobb volt a jelenleginél, hogy válogatottunk előtt állt az 1997-es vb-pótselejtező Jugoszlávia ellen – de ezt 1995-ben még nem tudtuk. Ha azt nézem, hogy a Ferencváros a csoportjában végül a 3. helyen zárt 5 ponttal, nem volt alaptalan a kincstári optimizmus.

Pedig utólag kicsit elkerekedik a szemünk Novák Dezső edzőnek a sorsolás után tett nyilatkozata olvastán: „A Grasshoppers ellen még van esélyünk, idegenben is. Idehaza, ha kijön a lépés, nemcsak a svájci bajnokot győzzük le, hanem a Real Madridot is, ami összesen hét pont. Ha sikerülne Pesten legombolni legalább egy pontot az Ajaxról is, a többiek pedig keresztbe verik egymást, akkor lehet számolgatni…”

A Grasshoppers–FTC találkozó előtt egy nappal az UEFA-kupában Strasbourg–Újpest mérkőzést rendeztek, ha valaki autóval vágott neki a kontinensnek, egy úttal két vereségre is számíthatott… Illetve ez azért nem pontos: a zöld-fehérek – a játékosok és a szurkolók is – egy pont megszerzésében feltétlenül bíztak.

A lilák simán kikaptak (3–0), a lelátón olyan hírességek jelentek meg, mint Michel Platini, Bernard Genghini, aki a Platini-féle csapattal Európa-bajnok és vb-bronzérmes, továbbá Bölöni László, ő akkor a Nancynál dolgozott. Egyöntetűen vallották, az Újpest gyorsaságban maradt el ellenfelétől, s Bölöni szinte súgva mondta, a zürichi összecsapásnak sem a Fradi az esélyese…

A meccs előestéjén zuhogott az eső, amely másnapra alábbhagyott, és ez sem az FTC-nek kedvezett, de az pláne nem, hogy a zöld-fehérek rendkívül tartalékosak voltak. Volt, aki el sem utazott (az eltiltott Kecskés, Kuznyecov, a sérült Albert, Páling, Hrutka, Keller) volt, aki abban reménykedett, hogy a meccsig rendbe jön (Simon T., Kuntics, Nagy Zs.).

A BL-mérkőzés délelőttjén az FTC szálláshelye olyan volt, mint egy felbolydult méhkas: mindenki mindenkinek az ismerőse, s noha a szakvezetőség nem örült neki, a szálloda hallja búcsújáróhely lett. Simon Tibor azért fohászkodott, hogy rögzítőkötéssel a kezén játszhasson.

A drukkerek a gyúró, Bodnár László, „Szakáll” aranybecsű mondását tették magukévá: „A svájciak nem ellenfelek, legkomolyabb sportolójukat, Tell Vilmost is kitalálták.” Délután már alkohollal is tüzelték magukat, s nem csoda, hogy a meccs alatt irgalmatlanul rázták a kerítést, meg petárdáztak is. A Fradi vezetőinek jó ötlete volt, hogy Nagy Béla, a klub köztiszteletben álló krónikása figyelmeztesse a hangosbeszélőn a zöld-fehér szurkolókat, ám tisztelet ide, tisztelet oda, vajmi kevés eredménnyel.

De legalább a pályán volt eredmény, ám ne siessünk ennyire előre!

A „Szöcskék” edzője, Christian Gross el sem tudta képzelni a Fradi sikerét, míg Novák Dezső edző a taktikai értekezletről kiszivárgott hírek szerint ezekkel a szavakkal tüzelte játékosait: „…nehogy azt higgyétek, amit a kinti magyarok mondanak, hogy a Bajnokok Ligájába kerüléssel megtettétek a magatokét. …mindannyian erre a lehetőségre vártatok, amióta játékosok vagytok… …higgyétek el, erkölcsileg és anyagilag is megéri, ha kiteszitek a lelketeket a pályára.”

A mérkőzés maga volt a csoda. Ennyi idő távlatából előszökő emlék a játékkal kapcsolatban, hogy a Fradinak volt tartása, s ne tagadjuk, szerencséje is, mert Gren kiállítását követően majdnem egy órát emberelőnyben játszott. Hajdu 2–0-s vezetésnél kivédett egy 11-est.

A lelátó fradista része Lisztes góljánál indult meg először, Vincze Ottó góljairól pedig nincs mit mondani, szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk.

A mérkőzés után összefutottam Harsányi Lászlóval, az Újpest egykori középhátvédjével, aki csak annyit mondott: „Sohasem hittem volna, hogy így tudok izgulni a Fradiért.” A jelenlévő Sepp Blatter mintha citromba harapott volna, de elismerte, jobb volt a Fradi.

A sajtószobában Novákot a magyar újságírók dübörgő vastapsa fogadta, ő azt mondta, a világ nyolcadik csodája a győzelem. Akkoriban még nem volt ennyire szigorú az UEFA, mint manapság, némi fondorlattal az ember az FTC öltözőjében találta magát. A hangulat leírhatatlan volt, különösen Szűcs Misi volt boldog, akit klubja az előző bajnokság után kölcsönadott az NB II-es III. ker. TVE együttesének, ám a sérülések miatt két nappal a Grasshoppers elleni találkozó előtt visszahívták, s ugyan egyik belépőjét követően büntetőt ítélt Pedersen bíró, de így is a mérkőzés egyik hőse volt.

Összegezve: a magyar labdarúgás egyik igazi utolsó futballélménye a Grasshoppers elleni 3–0. Noha válogatottunk két év múlva az utolsó pillanatban egyenlített Finnországban, s ez pótselejtezőt ért, a két meccsben egy közös volt, hogy a szurkolók elénekelték a Himnuszt. Tétmeccsen azóta a DVSC Hajduk elleni két mérkőzése emelhető ki a 2007–2008-as BL-selejtezőben, a válogatott olaszok elleni 3–1-es győzelme (2007) nem tétmeccsen született.

Most pedig a Lokin a sor, hogy örömöt szerezzen!