Ha egyszer a Milito fivérek ordítozni kezdenek...!

„Bármelyikünk esik ki, gratulál majd a másiknak, ez magától értetődik. Tiszteljük egymást annyira, hogy tudjunk örülni annak, ha a másik esetleg megnyeri a Bajnokok Ligáját, és ezzel pályafutása egyik legnagyobb eredményét éri el" – olvashatók a 29 esztendős Gabriel Milito megnyugtató szavai az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) „testvéri összevetésében".

A „megnyugtató" jelzőt azért tartjuk fontosnak alkalmazni, mert a két fivér nem először lép pályára ellenfélként, és mivel egyikük csattár, a másik védő, rendhagyó randevúik nem mindig voltak békések. Az egy évvel idősebb báty, Diego Milito mondja:

„Elevenen él bennem az emlék egy argentínai meccsről, amin úgy egymásnak estünk, hogy a játékvezetőnek kellett szétválasztania bennünket. Szörnyű dolgokat vágtunk egymás fejéhez, kívülről úgy festhettünk, mint két civakodó kölyök" – idézte fel az Inter-csatár azokat az időket, amikor ő még a Racing csatársorát erősítette, Gabriel pedig egy másik Buenos Aires-i fellegvár, az Independiente sikeréért harcolt.

Az argentin testvérpár tagjai 2005 és 2007 között klubtársak voltak a spanyol Zaragozában, ám az együttlét nem teremtett köztük összhangot mindenben. Míg például Gabriel most előzékenyen „lazának" jellemezte Diegót, utóbbi azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy öccse „nagyon könnyen dühbe gurul".

„Másképp futballozunk, de ez nem baj, a lényeg, hogy mindketten higgyünk a saját stílusunk célravezetőségében" – fejtegette Gabriel. Az idényben húsz bajnoki és négy BL-gólt szerző bátyja mindjárt demonstrálta is, mennyire hisz abban, hogy csapata harcmodora sikeres lesz a címvédő katalánokkal szemben:

„Elég fárasztó az Inter háromcsatáros szisztémája, de alkalmazása lehetőséget teremt számunkra, hogy csökkentsük támadóerejüket, és lelassítsuk a mérkőzést. Ez a mi nagy erősségünk!"

S hogy lesz-e megint testvéri szóváltás? A Barcelona kezdő tizenegyébe törekvő Gabriel úgy véli, nem ez a lényeg:

„Nagyon fontos meccs lesz, és persze hogy mindketten győzni akarunk, de egy futballmeccstől még nem változik meg a viszonyunk. Képes vagyok riválisként tekinteni rá, úgyhogy amint a bíró a sípjába fúj, a rokoni kapcsolat elfelejtve, de egyszer majd minden bizonnyal kedves emlékként idézzük fel, mi történt azon a bizonyos barcelonai estén..."