Roy Keane

Roy Maurice Keane

nemzetisége:
ír
67/9
születési hely:
Montevideo
ideje:
1971.08.10.
pozíció:
középső védekező középpályás
magassága:
179cm
súlya:
71kg
korábbi klubjai:
Cobh Ramblers, Nottingham Forest, Manchester United, Celtic FC
sikerei:
angol bajnok (1994, 1996, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003), FA-Kupa-győztes (1994, 1996, 1999, 2004), BL-győztes (1999), Világkupa-győztes (1999), skót bajnok (2006), skót Ligakupa-győztes (2006), vb-résztvevő (1994), az Év futballistája Angliában (2000), az Év játékosa Írországban (1997), az Év csapatának tagja a Premiershipben (1994, 1999, 2000, 2002, 2003, 2005), a hónap játékosa a Premiershipben (1999.12.), az év csapatának tagja az ESM szerint (2000)

A morc képű középpályás igazolni látszik elméletemet: az amúgy is jó képességű játékosok igen gyakran a visszavonulásukat megelőző egy-két évben nyújtják pályafutásuk legjobb teljesítményét. Ennek oka az, hogy mindent egy lapra feltéve szeretnének még sikereket elérni a szögreakasztás-hadművelet előtt, s megvan hozzá a kellő tapasztalatuk is. Az ír válogatottból kiebrudalt klasszis 2002-ben ugyan sérülései miatt nem nyújtott igazán emlékezetes produkciót, de a következő szezon őszén igencsak kitett magáért, s világklasszis teljesítménnyel örvendeztette meg egyre gyérülő számú rajongótáborát. A néha még középső védőként is számításba vett veterán harcos nemcsak alapfeladatát, a védekezést teljesítette hiánytalanul, hanem az ellen kapuja előtt is kamatoztatta 14 éves profi-rutinját, s meglepően sok gólt és gólpasszt jegyzett - így aztán Ferguson továbbra is bízik benne, pedig már utódjáról is gondoskodott a világbajnok brazil Kleberson személyében!

Az ír (egyébként nagy box- és Tyson-rajongó) iskolás fiú, miután nem sikerült magának Angliában futballcsapatot találnia, a hazai Cobh Ramblers csapatában szerepelt, mielőtt a legendás Brian Clough az akkor még remeklő Nottingham Forrestbe vitte - Robin Hood városának gárdájában azonnal stabil csapattag, a szezon végén FA-Kupa győztes lett. 1991 májusában egy másik legenda, Jack Charlton is meghívót postázott számára - az ír válogatottba, ahonnan egészen 2002-es száműzetéséig és hároméves kényszerszünetéig kirobbanthatatlan volt. 1993 nyarán (egy vesztes FA-döntő és a kiesés után) akkori angolszász rekordösszegért, 3.75 millió fontért leigazolta a góljait akkor még szaltóval ünneplő játékost a Manchester United. A vörösök között is hamar kulcsember lett, Cantona 1996-os visszavonulása után a csapatkapitányi rangot is megkapta a válogatottal az 1994-es világbajnokságot is megjárt középpályás. Bár 2002-ben szörnyű rossz passzban volt, mostani teljesítményével még sokáig nem lehet leírni az öreg harcost - 7.1-es átlagával a negyedik legjobb futballista volt a 2004-2005-ös bajnokságban! Ferguson talán ezért is értékeli ilyen sokra őt: szerinte Roy a legjobb játékos, akivel valaha is együtt dolgozhatott.

A morcos ír MU-csapatkapitányt sokan temették már a szezon előtt, mondván, az ő erőnlétre épülő stílusával ennyi idősen inkább csak múltja van mint jelene - Ferguson bizalmi embere viszont alaposan felkötötte a felkötnivalót s egy remek szezonnal vágott vissza a kétkedőknek. Az összesített ranglistán az igen előkelő ötödik helyet szerezte meg, s bár a vörösök egy újabb csapnivaló szezont zártak, Keane magasan a gárda legjobbja volt! Sok fiatal példát vehetne róla; a Birmingham City ellen megszerezte félszázadik gólját is a Manu színeiben - a lehető legjobb előjelekkel készült tehát pályafutása várható utolsó esztendejére.

De azért nyitva hagyott egy kiskaput is: "Ha a következő szezonban sérülésre hajlamos testrészeim bírják és edzőim is elégedettek lesznek velem, akkor miért is ne folytassam?". Igaz, nem is ő lenne Keane, ha pár hónap múlva nem azt nyilatkozta volna, hogy most már tényleg ez az utolsó éve, állítólag már a Celticet is meghívták 2006. augusztusi búcsúmérkőzésére - zártuk le életrajzát 2005 őszén. A Celtic telitalálat volt: a Fergusonnal végképp bajszot akasztó, a Pool elleni vörös rangadón ráadásul lábát tört középpályás a skótoknál fejeztbe be pályafutását, bajnokként - igaz, még egy idényt szívesen vállat volna, ám dereka másképp akarta. Utolsó mérkőzésén természetesen a MU és a zöldek csaptak össze, Keane pedig mindkét együttesben egy-egy félidőt kapott, utoljára felgyűrve jellegzetesen karján a mez ujját. Nyáron a Sunderland menedzsere lett, majd két év múlva az Ispwich vezetője, de sokáig itt sem húzta.

A hősi idők lovagja ő, hihetetlenül keményen, lelkesen játszva segítette nagy győzelmekre legényeit - nem mellékesen a média egyik nagy kedvence is, mivel gyakran szolgáltat balhéival témát a pletykarovatoknak. Soha nem titkolta, hogy fénykorában gyakran nézett a pohár fenekére, ráadásul, mint hírhedt életrajzi könyvében elárulta, egy alkalommal szándékosan okozott sérülést a norvég Inge Haalandnak, a Manchester City középpályásának (a szövetség 150 000 fontra büntette meg ezért) - ehhez képest eltörpül híres szócsatája a szövetségi kapitány McCarthyval, ami 2002-es vb-szereplésébe került, vagy a Vieirával vívott többfrontos szó- és lökdösődés-párbaja.
A fentiek fényében meglepő, hogy Ferguson azt nyilatkozta róla több alkalommal is, hogy Roy Keane egyszer még az ő utódja lesz a Manchester United kispadján!