„Robben szíven lőtte a Dortmundot” - sajtóvisszhang

 

 

ROCKIN' ROBBEN – kiáltja világgá a Sunday Times sportszekciója, amelynek címlapjáról persze a 2013-as BL-döntő hősének bizonyuló holland szélső gólöröme köszön vissza.

„A Bayern elveszített olyan döntőket, amelyekben jobb volt ellenfelénél. Elveszített döntőt hazai pályán, kapott ki olyanban, amelyben még a hosszabbítás elején vezetett – a labdarúgó-végzet megtalálta a módját annak, hogy nagyon megkínozza a bajorokat. Ennek most vége lett, mint ahogy a fájdalomnak is: a Bayern a kontinens bajnoka, és kétségtelenül, vitathatatlanul osztályelső” – kezdi elemzését a Times, amely persze felteszi a kérdést: mi maradt Pep Guardiolának, aki ennyire pazarul teljesítő, remekül összerakott csapatot kap örökül Jupp Heynckestől?

„Ez a döntő Jupp Heynckesé volt egyrészt, aki megszabadult a hazai pályán elveszített döntő démonától. Másrészt pedig Arjen Robbené, 2012 tragikus hőséé, akit a finálét követően még saját szurkolói is kifütyülték. A 89. percben aztán Robben őrizetlenül nézett farkasszemet Roman Weidenfellerrel, annak a tudatában, hogy a BL-döntőben előző huszonnégy lövésének egyikéből sem lett gól – de ezt nem hagyta ki, és innen még a Bayern sem tudott veszíteni.”

A Times megállapítja, hogy a Jürgen Klopp által remekül felpörgetett Dortmund már az első huszonöt percben csapást mérhetett volna a Bayernre, köszönhetően félelmetes letámadásának – de nem élt lehetőségeivel, a müncheniek pedig visszajöttek a meccsbe.

„Az elején mindenki belekábult a Dortmundból sugárzó energiába. Mint radioaktív lódarazsak, úgy döngték körül a Bayern játékosait” – írták. A lap szenzációsan jónak minősítette a mérkőzést, így aztán záporoztak a tízes osztályozási listán a nyolcasok: a Bayernből Neuer, Müller, Lahm, Ribéry, Mandzukic és Robben kapott nyolcast, a Dortmundból pedig Weidenfeller, Reus, Szubotics és Lewandowski. A leggyengébbek: a Dortmundból a „légvédelmet” irányítani képtelen Hummels (4), a Bayernből és az egész mezőnyből pedig a büntetőt összehozó Dante (3).

A Times szakértője, a háromszoros BEK-győztes Graeme Souness kiemeli: Dante egymaga elveszíthette volna a meccset.

„A Bayernnek voltak szerencsés momentumai is. Götze nem játszott, Ribéryt le lehetett volna küldeni könyöklésért, ahogy a már sárga lappal rendelkező Dantét is a tizenegyest megelőző szabálytalanságáért. Dante egymaga elveszíthette volna a döntőt a Bayernnek... A Bayern nem mutatta a legjobb formáját, de így is kicsikarta és épp hogy, de megérdemelte a győzelmet. A kérdés: maradnak-e ilyen sikeréhesek? Az előző szezon végi mélyütés óriási bizonyítási vágyat adott a Bayernnek, ami valósággal végigröpítette a münchenieket ezen a szezonon” – írta a játékoslegenda.

David Walsh, a Times főmunkatársa dicséri a Dortmund szórakoztató játékát, amellyel „minden semleges elismerését kiérdemelte”, ugyanakkor rámutat: nehéz túlbecsülni, hogy milyen erős hatalmi pozíciót „fogott” ebben a szezonban a Bayern. A német futball pedig kiemelt dicséreteket kap, nemcsak a Timesban, de mindegyik angol lapban.

„A Bayern és a Dortmund olyan játékot mutat be, amelyhez képest a mi csapataink játéka alacsonyabb rendű. Nincs ekkora tempó, és a képzettségbeli különbség is feltűnő (...). A németek okosan terveztek és remek edzőkkel dolgoznak. Az angol FA még nem tudott egy olyan programot felmutatni, amelyből ennyire tehetséges, atletikus, ugyanakkor technikailag is csúcsképzett játékosok kerülnek ki.”

Ugyanezekkel a gondolatokkal kezd Michael Calvin, az Independent szakírója is, aki „fejedelmi, a finálé rangjához minden módon méltó döntőről” számol be.

„A győztes Bayern megmutatta: méltán képviseli a német futball arisztokráciáját. Új csúcsokat hódított meg végig a szezonban, megdöntve rekordok sorát.”

A lap kitér Jürgen Klopp rendkívüli karizmájára – „Mourinho óta a legnagyobb edzőegyéniség, aki felbukkant”, a meccsel kapcsolatban éles kritikával illeti az angol utánpótlás-nevelési rendszert, és nem fogy ki a német csapatok dicséretéből.

„A döntő mindent megadott a szurkolóknak, amit vártak” – állapítja meg a meccstudósítás.

„Európa királyai” – kürtöli világgá a Telegraph, amely az együtt ünneplő Robbent és Mandzukicot választotta vezető képnek.

„Hazatért a fussball, és ami azt illeti, jöhet bármikor, szívesen látjuk – ez volt az első német házi döntő a Bajnokok Ligája történetében, és csodálatos meccset kaptunk a csapatoktól. Amikor már úgy tűnt, hogy a briliáns finálé hosszabbítással folytatódik, felbukkant egy ismerős figura: Arjen Robben, aki végre betalált, és ezzel a Bayern hódította el a kupát, ami az éke lesz Jupp Heynckes 34 éves edzői karrierjének. Heynckes átadja a helyét Guardiolának, és a Bayern-drukkerek csak reménykedhetnek abban, hogy a dominancia folytatódik. A bravúros, ifjakkal teli Dortmund számára pedig kegyetlen érzés lehet így elveszíteni a meccset.”

Az osztályozókönyvben a Bayernből Neuer a legjobb (8), Robben, Mandzukic, Alaba és Schweinsteiger hetest kapott. A Dortmundban Weidenfeller és Reus egyaránt nyolcas osztályzatban részesült, a mezőny leggyengébbje pedig Dante (5), illetve Grosskreutz (5). Érdekes, hogy az értékelés alapján a Telegraph a BVB-t látta jobbnak (74:71 a „pontozás”).

A Rockin' Robben szalagcímet a Sun is „ellőtte”, súlyosbítva még néhány szóviccel. A bulvárlap szintén foglalkozik a német-angol összehasonlítással, a verdikt: „utolérhetjük a németeket, de nem úgy, hogy elvisszük a legjobb játékosaikat, hanem úgy, hogy pénzt és időt fordítunk a legmagasabb szintű utánpótlás-nevelésre. Ez a két csapat évek munkájának köszönhetően állt össze – ők dolgoztak, nem csak a lóvét szórták.”

A meccsről szólván a Sun felteszi a kérdést: „Ki vitatkozna azzal, hogy Robben megérdemelte már ezt a pillanatot, és azzal, hogy a Bayern nem érdemelte ki ezt a trófeát?” A Sun is szenzációsnak minősítette a döntőt, a legjobb osztályzatot (egyaránt nyolcast) Weidenfeller, illetve Neuer és Robben érdemelte ki.

A németek persze érthető módon futballünnepet ülnek, minden két topcsapatukról szól. A Sport1 portál Arjen Robben „királyt” választotta a legjobbnak, és a Bayernnél uralkodó „mindent elsöprő megkönnyebbülésről” ír. Kiderül, hogy a győztes gólt szerző Robben egy kis szuvenírt is elvitt a Wembleyből: a holland szélső szépen levágta, majd akkurátusan elcsomagolta a hálót, amelybe győzelmet érő labdája begurult.

A portál „Jupp Heynckes tökéletes estéjéről és búcsúajándékáról” ír, ugyanakkor a valódi győztesnek – és ezt hangoztatja minden német lap – a német futballt kiáltja ki.

„Ennek a döntőnek a legnagyobb győztese a német futball volt, amely a Bundesliga megalapításának jubileumi, ötvenedik évfordulóján Angela Merkel előtt megtörte tizenkét éve tartó nyeretlenségi időszakát a legfontosabb európai kupában.”

„Európa királyai!” – kezdi a Kicker, mely a döntőről extra kiadást készített.

„A Bayern nem érdemtelenül szerezte meg Európa koronáját a látványos és változatos fináléban a Dortmund ellen. Az első félidő a kapusokról és a Dortmund elképesztő startjáról szólt, mígnem a München fél óra után felébredt. A BVB-nek a Bayern vezető góljára is volt még válasza, de a hajrában meghajolt a nagyobb erő előtt.”

Jörg Jakob jegyzetében kiemeli: ahhoz, hogy a német futball ennyire diadalmas fényben tűnjön fel a döntőn, nagyon kellett a vesztes csapat is.

„A Dortmund óriási szerepet játszott abban, hogy a meccsből valódi német álomdöntő legyen. A mérkőzés felnőtt a várakozásokhoz, a BVB és a Bayern méltón zárta remek szezonját, a Bundesliga pedig a lehető legnagyobb születésnapi ajándékot kapta fennállásának ötvenedik évfordulójára. Ennél jobb reklámot nem is kaphatott volna jubileumi szezonjában a német bajnokság: 300 millió néző a képernyők előtt világszerte, a legnagyobb színpadon, a Bajnokok Ligája döntőjében pedig két német csapat.”

Persze a Bild is óriási terjedelmet szentel a diadalnak, beleértve Jupp Heynckes táncát is a döntő után. A Bild világklasszisnak nevezte a két kapus, Neuer és Weidenfeller teljesítményét, rajtuk kívül még a döntő hőse, Arjen Robben kapta a legjobbnak számító egyes osztályzatot, a legrosszabbat pedig (kitalálják?) a pocsék döntőt maga mögött tudó Dante (ötös).

 

A bulvárlap – amelynek főcíme is hangzatosra sikeredett: „Robben szíven lőtte a BVB-t” – online kiadásában Günter Netzer írt jegyzetet:

„Tiszta szívből gratulálok a Bayernnek ehhez a BL-győzelemhez. A klub levonta a tanulságokat az előző évi, óriási csalódással véget érő döntőből, és tökéletesen reagált... Nemcsak az új igazolások sikerültek kitűnően, de új szellem is költözött a csapatba: a játékosok mindent megtettek, hogy elfeledtessék az előző szezont, és ez az eltökéltség röpítette őket végig az idényen. A nagy célokra törtek, és egy pillanatra sem tévesztették szem elől ezeket, mindent alárendeltek a sikernek. A Bayern legnagyobb dicsérete, hogy hullámvölgyek nélkül vitte végig a szezont – a BL-döntőben aratott győzelem ennek a logikus következménye volt.”

A Die Welt internetes oldalán a „Német futball egyszerűen csodálatos” szalagcím fogadta az olvasókat a BL-döntő másnapján.

BAJNOKOK LIGÁJA, DÖNTŐ– EMLÉKEZTETŐ
BORUSSIA DORTMUND (német)–BAYERN MÜNCHEN (német)1–2(0–0)
London, Wembley Stadion, 86 298 néző. Vezette: Nicola Rizzoli (olasz)
BORUSSIA DORTMUND: Weidenfeller – Piszczek, Szubotics, Hummels, Schmelzer – Gündogan, S. Bender (Nuri Sahin, 92.) – Blaszczykowski (Schieber, 92.), Reus, Grosskreutz – Lewandowski. Vezetőedző: Jürgen Klopp
BAYERN MÜNCHEN: Neuer – Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba – J. Martínez, Schweinsteiger – Ribéry (Luiz Gustavo, 91.), Th. Müller, Robben – Mandzukic (Gomez, 94.). Vezetőedző: Jupp Heynckes
Sárga lap: Grosskreutz (74.), ill. Dante (29.), Ribéry (74.)
Gólszerző: Gündogan (68. – 11-esből), ill. Mandzukic (60.), Robben (89.)