Két olyan csapat, amelynek az átlagéletkora 26 év alatt van. Két olyan csapat, amelyben összesen 15 olyan fiatal futballista játszik, akinek értékét a transfermarkt.de 2 millió euró fölé becsli. Közülük Bernardo Silváért, Benjamin Mendyért, Tiemoué Bakayokóért, Thomas Lemarért, Kylian Mbappéért, Julian Weiglért, Ousmane Dembéléért, Emre Morért és Christian Pulisicért minden bizonnyal be fognak jelentkezni topcsapatok.

Két olyan csapat, amelynek 2016–2017-es idénybeli mérkőzésein összesen 328 gól esett. Két olyan csapat, amely a legnagyobbakra is veszélyes, és ezt már be is bizonyította – ugyanakkor csak egy léphet tovább közülük az elődöntőbe.

KÉNYSZERŰSÉGBŐL VÁLTOTTAK

Mindkét csapat újjáépítési-stratégiaváltási története kényszerből íródott, viszont sikertörténet lett. A Dortmundé az ismertebb: az 1997-es BL-győztes klub 2000-re tőzsdére vonult (egyedüliként a német csapatok közül), 2002-ben pedig megszerezte harmadik Bundesliga-elsőségét (egyben hatodik német bajnoki címét) is. A túlköltekezés, üzleti és átigazolási balfogások, valamint sportszakmai kudarcok következtében 2003-ra a BVB helyzete kritikusra fordult, 2005-ben pedig a csőd szélén egyensúlyozott a klub, amelyet a 2006–2007-es szezonban a kiesés szele is meglegyintett. A vezetőség 2008 májusában Jürgen Kloppot nevezte ki vezetőedzőnek, a Dortmund pedig fiatal keretével, rendkívül agresszív és gyors játékával ismét a csúcsra tört – az újjáépítés fő eredménye két bajnoki cím és egy elveszített BL-döntő lett.

A német futball dinamikája alapján viszont minden trónkövetelő csak egy ideig sütkérezhet a fényben, mielőtt a rekordbajnok lecsap: a riválisaival szemben jelentős anyagi és presztízsfölényben levő Bayern München visszaszerezte az irányítást (többek között BVB-kulcsemberek elcsábításával), és azóta is korlátlan úr a Bundesligában. A Bayern-dominancia szerepet is kényszerít a Dortmundra: a Borussiának időről időre le kell nyelnie, hogy elviszik legjobbjait, és folyamatosan építkeznie is kell a háttérben. Mondhatni, a fekete-sárgáké a nagyon elit nevelőklub szerepe. Ennek megfelelően a fiatalok sok játéklehetőséget kapnak és jobban fejlődhetnek a Thomas Tuchel irányította csapatban, mint tehetnék azt egy óriásklubban, amelynek kizárólag sztárokból álló kerete limitálja a tehetségek játékidejét is.

A kérdés mindig a keret együtt tartása: Pierre-Emerick Aubameyang előbb-utóbb abszolút topcsapatnál köt ki (Hans-Joachim Watzke ügyvezető szerint csak a Real Madridnak vagy a Barcelonának adnák el, de erre azért ne vegyünk mérget), Ousmane Dembélé sem valószínű, hogy Dortmundban öregszik meg, az pedig a BL-szerepléstől is függ, hogy mennyire lesz erős a nyári exodus. Mindenesetre a dortmundiak azzal számolhatnak, hogy kétszezononként elveszítenek (általában jó pénzért cserébe) három-négy kulcsjátékost. Persze a háttérben nagy energiát fordítanak a játékosmegfigyelésre és viszonylag óvatosan költenek új futballistákra – átlagosan 11.2 millió eurót költenek új szerzeményekre, amely magas ár, de a legnagyobbakéhoz nem hasonlítható. A BVB kész kinyitni a pénztárcát a tehetségekért – ha látja a potenciált, hogy jelentős profittal adhatja el később a kiszemelt játékosokat.

„Ez az egyetlen lehetséges út számunkra. Az árbevételünk körülbelül 200 millió euróval, a fizetési keretünk pedig körülbelül 100 millió euróval marad el Európa öt-hat legnagyobb klubjától” – nyilatkozta Michael Zorc, a Dortmund sportigazgatója.

A SUGAR DADDY ÉPÍTKEZIK

Monacóban a pénzügyi fair play és valószínűleg magánéleti változások is belejátszhattak abba, hogy a tulajdonos Dmitrij Ribolovljev klubstratégiát váltott. Az orosz oligarcha klasszikus „sugar daddyként”, azaz cukros bácsiként érkezett a hercegségbe 2011-ben: az akkor még második ligás, hétszeres francia bajnok Monacóhoz százmillió eurós befektetési ígérettel érkezett, hogy aztán még annál is jobban szórja a pénzt.

A 2013–2014-es idényben a Monaco csak a James Rodríguez, Radamel Falcao, Joao Moutinho, Geoffrey Kondogbia, Lacina Traoré ötösre 143 millió eurót (!) költött, miközben a bevételi oldal szinte üres maradt – a klub 155 millió eurós deficittel zárta az átigazolási tevékenységet. Amikor viszont kiderült, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tényleg komolyan gondolja a pénzügyi fair playt, a klubvezetőknek át kellett gondolni a stratégiát. Ráadásul a tulajdonos Ribolovjev minden idők egyik legköltségesebb válóperében is benne volt, ez is közrejátszhatott abban, hogy kevesebb pénzt akart költeni csapatára.

A Monaco a francia élvonal legkevesebb nézőt vonzó csapata hazai pályán, a II. Lajos Stadionba a Ligue 1 kimutatása szerint meccsenként 9096-an látogatnak ki, ez csupán 55 százalékos kihasználtságot jelent. Saját vonzáskörzetéből nem tud több szurkolót megmozgatni a klub – a dúsgazdag Monte-Carlo lakosai nem feltétlenül a Monaco-meccseket tartják az első számú szórakozásnak a városban –, jegy- és merchandisingbevételei így minimálisak. A csapat korántsem annyira vonzó a szponzoroknak, mint a nagyobb rajongótábort és persze Párizs varázsát felvonultató PSG, mely a katari tulajdonoscsoport pénzén kívül más forrásokat is jobban be tud vonni. Az UEFA mindkét csapatot figyelmeztette, ám a PSG modelljét fenntarthatóbbnak tartotta. Monacóban az orosz tulajdonos levonta a következtetést: üzleti modellt kell váltani.

Ennek következménye 2015–2016-ban egy „kivándorlási hullám” lett, a Monaco topkategóriás akadémiájának néhány gyöngyszemét plusz még a meghatározó futballisták közül néhányat piacra dobott a klub, s befolyt csaknem 168 millió euró. A költekezés most már viszonylag óvatos. A váltás óta Ribolovljev nem adott ki 15 millió eurónál többet játékosra, az érkező futballisták nagy többsége pedig 24 éven aluli, tehát fejleszthető és drágábban újraértékesíthető. A szerződtetett fiataloknak csak egy része fér be azonnal a Monacóba, a többiek egyelőre kölcsönben edződnek, és várják a lehetőséget – no meg egy újabb eladási hullámot, ami alighanem a nyáron bekövetkezik.

„A szurkolók rettentően feldühödtek. Nagyon sokan elmentek azon a nyáron, és kellett valaki, aki kiáll eléjük. Nem bújhattunk el sehová. Úgy döntöttem, kiállok, és elmondom nekik, egyszerűen nincs más utunk. Megkérdeztem: azt akarják, hogy visszamenjünk a másodosztályba? Fordulópont volt az az este” – emlékezett vissza a stratégiaváltás és kiárusítás utáni szurkolói ankétra Vagyim Vasziljev alelnök a New York Timesnak.

„Mi a végsőkig elmentünk, hogy megfeleljünk a pénzügyi fair play elvárásainak, más klubok sokkal kevésbé vették komolyan, és megúszták. De végül jó dolog történt velünk. Ez volt a katalizátora a változásnak, és így tudtuk megtalálni a nekünk megfelelő működési modellt. Eladó klubbá váltunk, ám ha nem akarjuk, akkor nem kell eladnunk legjobbjainkat” – tette hozzá. A bizonyíték: a kölcsönadásai után ismét csúcsformában futballozó Falcaót a klub 65 millió amerikai dollárért sem engedte el Kínába.

A háttérben a Dortmundhoz hasonlóan nagyon magas színvonalú játékosmegfigyelői rendszert működtet a Monaco, amely az U17-es kortól foglalkozik csak a fiatalokkal a La Turbie nevű akadémián. A klubé a legjobb ifjúsági scouting hálózat az országban, minden régióban magasan képzett megfigyelők keresik a tehetségeket. A játékosoknak pályán kívül is erős támogató hálót adnak, a fiatalok 17 éves korukban specializálódnak posztokra, majd a B-csapaton keresztül vezet az útjuk az első keretig. A fejlődést folyamatos visszajelzésekkel és elemzésekkel segítik – az akadémia növendékei a meccseik után 48 órán belül részletes technikai analízist kapnak teljesítményükről.

„A környékünkön nem futballozik elég gyerek, így nincsenek grassrootscsapataink U9-es korosztálytól, mint máshol. A mi akadémistáink 15 évesen érkeznek olyan nemzeti képzési intézményektől, mint az INF Clairefontaine, és mi csak egy tucatot választunk ki, míg más klubok akár harmincat is” – magyarázta a Guardiannek a PSG-től érkező akadémiaigazgató, Bertrand Reuzeau.

Az eredményt a Monacóhoz képest gigantikus költségvetésű Manchester City megtapasztalhatta az előző körben – a fiatal francia csapat az idegenbeli 3–5 után fordítani tudott, hogy kivívja a negyeddöntős szereplés jogát. A Dortmunddal folytatott párharc meg nem a sztárokkal leginkább telített a negyeddöntők közül, de a legérdekesebbnek – és a leglátványosabbnak – bizonyulhat.

BAJNOKOK LIGÁJA
NEGYEDDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉSEK
20.45: Juventus (olasz)–Barcelona (spanyol) (Tv: M4 Sport)
20.45: Borussia Dortmund (német)–Monaco (francia) (Tv: Sport1)
A SZERDAI PROGRAM
20.45: Bayern München (német)–Real Madrid (spanyol) (Tv: M4 Sport)
20.45: Atlético Madrid (spanyol)–Leicester City (angol) (Tv: Sport1)