A johannesburgi mosdótól a BL porondjáig – a Qarabag hősének története

A VASÚTÁLLOMÁS MOSDÓJA CSAK AZ ELSŐ AKADÁLY VOLT

A dél-afrikai Dino Ndlovunak gyerekként a szerdai ellenfél akkori kiváló futballistája, Didier Drogba volt a példaképe, és a Chelsea a kedvenc csapata, ahhoz azonban, hogy legalább az utóbbi ellen pályára léphessen, hosszú út vezetett.

„Sok dél-afrikai társamhoz hasonlóan én is az utcán kezdtem el játszani. Fiatalon megvolt a lehetőségem arra, hogy az egyik kiváló akadémiára kerüljek, édesanyám azonban visszatartott, mivel nem szeretett volna egyedül maradni – a bátyám ugyanis a város szélén dolgozott egy bányában.”

„Szerencsére adódott egy másik lehetőség, a Platinum Starsnál, amely a szülővárosomban tartott próbajátékot, s én bekerültem a második körbe, ehhez viszont Johannesburgba kellett mennem. Édesanyámnak az egyik barátjától kellett kölcsönkérnie, hogy el tudjak utazni.”

Az akkor 16 esztendős Ndlovu elvonatozott Johannesburgba, azt azonban nem tudta, hogy milyen nehézségek várnak rá Dél-Afrika leggazdagabb tartományában.

„Úgy utaztam el pénz nélkül, hogy nem volt hol aludnom, így kénytelen voltam a vasútállomás mosdójában meghúznom magam, ott töltöttem el három éjszakát. De megérte, a Platinum Stars szerződést ajánlott, így bekerültem az akadémiára.”

„Nagy potenciált láttak bennem, és sok gólt szereztem az ifjúsági csapatban, ám akadtak problémáim. A profizmus teljesen új volt nekem, ezáltal a kapott hatalmas fizetést is eltékozoltam. Nem koncentráltam a játékra, így a formám is visszaesett. Teljesen elvesztem, nem játszottam sokat, és minden időmet a barátaimmal töltöttem, miközben egyre csak szórtam a pénzt. 2011-ben a klub nem hosszabbította meg a szerződésemet, ráadásul a feleségem terhes volt a lányunkkal. Nem volt munkám, kizárólag én kerestem meg a kenyérre valót, mellette édesanyámat is én tartottam el, és így maradtam szerződés nélkül.”

„Teljesen padlóra kerültem, de tudtam, össze kell szednem magam. A menedzserem leült a családommal és velem, azt tanácsolta, hagyjam el Dél-Afrikát, lépjek ki a komfortzónámból, mert az akadályozza meg, hogy kiteljesedjen a bennem rejlő potenciál.”

IZRAELBŐL HAZA, MAJD IRÁNY AZERBAJDZSÁN…

Ndlovu az izraeli Bnei Jehudához került, amely kétnapos próbajáték után szerződtette. Nem sokáig maradt Tel-Avivban, egy szezon után a Maccabi Haifához került, ráadásul nem is alacsony összegért.

„Másfél millió dollárt fizettek értem, nem hittem a szememnek, amikor megláttam a szerződésben a számokat. Alig tudtam elhinni, hogy a dolgok másfél év alatt így megváltoztak.”

Az első idény nagyszerűen sikerült, Ndlovu 26 tétmeccsen 15-ször talált a kapuba, viszont a következő szezonnak már csak a felét töltötte a Maccabinál: előbb a SuperSport Unitedhez, majd a Mpumalanga Black Aces-hez került kölcsönbe (mindkettő dél-afrikai gárda), s utóbbitól nem is tért vissza az izraeliekhez, ugyanis az Anorthoszisz Famaguszta lecsapott rá. A ciprusi együttesnél ismét magára talált, 32 bajnokin 17 gólt szerzett, s ez egy azeri csapat figyelmét sem kerülte el…

„Nem tudtam semmit a Qarabagról. Akkor kerestek meg, amikor Cipruson játszottam, de nem csak ők voltak képben. Törökországból és Görögországból is voltak ajánlataim, én viszont trófeákat akartam nyerni, és nem egy középcsapatban küzdeni, ezért választottam a Qarabagot.”

Ennél jobban nem is dönthetett volna, rögtön az első évében bajnokságot és kupát nyert az együttessel, amelynek gyorsan alapembere lett: a 28 bajnokiból 23-on pályára lépett, és tíz góllal járult hozzá a klub történetének ötödik bajnoki címéhez.

A KOPPENHÁGAI HŐS

Az igazi sikertörténet azonban csak ezután következett. A Qarabag a grúz Szamtredia és a moldovai Sheriff Tiraspol kiejtése után a dán FC Köbenhavnnál is jobbnak bizonyult, így első azeri csapatként bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A dánok elleni hazai 1–0-t követően a visszavágón pokoli nehéz dolguk volt Ndlovuéknak, ám hiába szerzett vezetést az FC Köbenhavn, éppen a dél-afrikai támadó volt az, aki a második félidőben belőtte a történelmi sikert jelentő gólt – mert bár a dánok ismét betaláltak, az idegenben szerzett gólnak köszönhetően a Qarabag került be Európa első számú sorozatának legjobb 32 együttese közé. Ndlovuból hős lett, még az azeri miniszterelnökkel is találkozhatott.

Ndlovu gólja a Köbenhavn ellen

„Ha Dél-Afrikában megkérdezzük bármelyik futballistát arról, mi az álma, mindegyikük azt feleli, hogy Európában, a Bajnokok Ligájában, valamint a válogatottban szeretne játszani. Ezt az érzést nem lehet egy boltban megvásárolni, keményen meg kell dolgozni érte. Éppen ezért ezek pályafutásom legjobb pillanatai.”

AMIKOR AZ ÁLOM VALÓRA VÁLIK

A bemutatkozás az európai főporondon nem sikerült valami jól, a Chelsea 6–0-ra kiütötte az azerieket. Ndlovunak még így is hatalmas élmény volt a Stamford Bridge-en pályára lépni, ugyanis gyerekkora óta szereti a csapatot.

A szerdai „visszavágón” nagy lesz a tét a hazaiak szempontjából (is), mivel ha a Qarabag legyőzi a Chelsea-t, akkor versenyben marad a továbbjutásért – márpedig Ndlovuék mernek nagyot álmodni.

„A Barcelona volt az első csapat, amelynek a televízióban néztem a mérkőzéseit. Később Chelsea-szurkoló lettem, és a mai napig az vagyok. Boldogan és büszkén figyeltem Didier Drogba játékát: egy afrikai futballistát a kedvenc klubomban. Elképesztő volt!”

„Ami a szerdai meccset illeti, mi mindig győzni szeretnénk. Ha döntetlenre játszol, szinte biztosan elbuksz. Nem gondolunk az esetleges pontvesztésre a Chelsea ellen, nyerni akarunk, és magabiztosak vagyunk azt illetően, hogy képesek vagyunk rá. Hazai pályán lépünk pályára, úgy tudom, csaknem hatvankilencezer jegyet adtak el, garantáltan jó hangulat lesz.”

„Az első mérkőzés olyan volt számomra, mint az első nap az iskolában. Nem féltünk a Chelsea-től, de túlságosan tiszteltük, sztárokként kezeltük a játékosokat, olyanok voltunk, mint holmi rajongók. Megfizettük ennek az árát, ez a gólok számában is megmutatkozott. Abban azonban segített, hogy hozzászoktunk a közeghez, és elhatároztuk, »nem kell felemelt kézzel pályára lépnünk, még nincs vége, elérhetünk valamit a csoportban!«. Az utolsó két találkozón ezek fényében szeretnénk játszani, hogy kihozhassuk a maximumot.”

„Persze még magabiztosan sem lesz könnyű dolgunk. Fabregas, Kanté és Hazard is olyan labdarúgó, aki nyomást tud rád gyakorolni, ugyanakkor erősek, okosak és gyorsak. Mivel az azeri bajnokságból jöttünk, gyorsan megtanultuk, változtatnunk kell a taktikánkon, hogy versenyképesek legyünk a Bajnokok Ligájában. Én hiszek benne, hogy az utolsó két meccsen jobban tudunk teljesíteni.”

Ndlovu a Stamford Bridge-en rendezett első összecsapással kapcsolatban megjegyezte, hogy szíve szerint mezt cserélt volna valamelyik hazai játékossal, Qurban Qurbanov vezetőedző miatt azonban nem merte ezt megtenni.

„Hazard és Batshuayi volt a két kiszemeltem, a probléma az edzővel van, túlságosan is erős jellemű, így a hat nullás vereség után azt mondtam magamnak, »ezúttal nem cserélhetek mezt«. Beszéltem mindkettejükkel, és nekik is elmondtam, hogy az edzőm nagyon dühös lenne, ha egy ilyen vereség után mezt cserélnék, mert tisztelnem kell a sajátomat. Szerdán viszont szeretnék erre sort keríteni, amennyiben jobb eredményt érünk el.”

BAKI, ÉS A „KAUKÁZUS BARCELONÁJA”

Kevesen tudják, de már 24 éve nem játszhatott saját pályáján mérkőzést, és talán soha többet nem is lesz része ebben a Qarabagnak. Az 1951-ben Mehsul néven alapított együttes székhelye az örmény többségű autonóm területen, Hegyi-Karabahban élő azeri populáció egyik központjának számító Agdamban volt, egészen 1993-ig, amikor is az azeriekkel szemben álló örményországi és karabahi erők az ellenőrzésük alá vonták a vidéket, a várost pedig a stadionnal együtt porig rombolták. A csapat Agdamból a 350 km-re lévő Bakiba menekült, és a mai napig az a székhelye.

„Az én szememben nehéz jobb helyet elképzelni egy futballista számára. Baki nagyváros, nélküle Azerbajdzsán sem létezne. Az ország jövőjét Baki jelenti. A családom szeret itt élni, a lányom ide jár iskolába. Nagyon nyitottak az emberek, a bűnözési ráta alacsony, a körülmények is ideálisak.”

A 27 esztendős támadó hozzátette, sohasem kételkedtek abban, hogy képesek feljutni a Bajnokok Ligája főtáblájára, ehhez viszont nagyon kellett Qurbanov vezetőedző is, aki hitet ad a játékosainak.

„Már egy ideje együtt van a keret, évente csak egy-két változtatás történik. Gyakorlatilag öt éve ugyanaz a mag alkotja a csapat gerincét, és nincsenek kétségeink egymást illetően. Még ha a Chelsea ellen is lépünk pályára, tizenegy a tizenegy ellen játszunk, bármi lehetséges. Élvezzük ezt az utazást, nincsenek konkrét céljaink, csupán a legjobbunkat szeretnénk nyújtani a pályán, majd a következő évben túlszárnyalni azt. Remek érzés, hogy ilyen klasszisokkal, hatalmas stadionokban és gyönyörű városokban mérkőzhetünk meg.”

A klub felvirágzásának főszereplője a fentebb már említett Qurban Qurbanov, az egykori 63-szoros azeri válogatott labdarúgó. 2008-ban került a Qarabag FK élére, ahonnan azóta is mozdíthatatlan – az eltelt időszakban négyszer nyert bajnokságot és háromszor kupát a klubbal, az európai futballporondon messze ő Azerbajdzsán legsikeresebb edzője. Qurbanov a türelmes, sokpasszos, sokmozgásos támadásépítés híve: az általa megkövetelt játékstílus annyira emlékeztetett a Barcáéra, hogy együttese is megkapta a „Kaukázus Barcelonája” ragadványnevet.

„Való igaz, a játékstílusunkat gyakran összehasonlítják a Barcelonáéval, mert mi is szeretjük sokat birtokolni a labdát, és az ellenfelek is gyakran „leparkolják a buszt", ha velünk kerülnek szembe. A kezdő tizenegyünkből mindenki válogatott, kivételes játékosok. Nem szoktuk kiárusítani a csapatot, mint már mondtam, együtt tartjuk a gárda gerincét. A bajnokságban nálunk a legjobbak a fizetések, így a legtehetségesebbek itt maradnak. Mindenki jól ismeri a másikat, ez pedig a pályán is meglátszik az összjátékban.”

MIT HOZ A JÖVŐ?

Visszatérve Ndlovura, főhősünk még sohasem töltött el két évnél többet egy klubnál. Jelenlegi szerződése hat hónap múlva lejár, viszont a dél-afrikai már most leszögezte, hogy szívesen maradna.

„Nem tárgyaltam még a klubbal, de az edző elégedett velem. Az ünnepek után leülünk a vezetőséggel, és megbeszéljük, hogyan gondolják a folytatást. Pályafutásom legjobb időszakát élem, a családom boldog itt, és ha jó ajánlatot tesznek elém, akkor örömmel írok alá.”

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy egy Chelsea elleni győztes gól jócskán felgyorsítaná az eseményeket az új szerződés ügyében…

BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
C-CSOPORT
18.00: Qarabag–Chelsea (Tv: Sport1)
20.45: Atlético Madrid–AS Roma (Tv: Sport1)

A ROMA továbbjut,
• ha legalább döntetlent ér el;
• csoportelső lesz, ha győz, és a Chelsea nem nyer.

A CHELSEA továbbjut,
• ha győz a Qarabag ellen;
• ha döntetlent játszik, de az Atlético Madrid nem nyer a Roma ellen.

Az ATLÉTICO MADRID megőrzi az esélyét a továbbjutásra…
• ha nyer;
• ha döntetlent játszik, és a Chelsea kikap.

A QARABAG…
…csak akkor marad versenyben a továbbjutásért, ha legyőzi a Chelsea-t;
…vereség, valamint az Atlético szerdai sikere esetén biztosan a negyedik helyen végez.