CR: 6, a teljes Pool: 0 – meg Klopp, aki semmit sem tanult 2013-ból

A GIGÁSZOK GIGÁSZA ÉS A LEGNAGYOBB ANGOL

Nem kérdés, hogy a Real Madrid a nagyok között is gigásznak számít. Nincs még egy klub, amely története során legalább tízszer nyerte volna már meg a Bajnokok Ligáját (BL) – illetve lánykori nevén Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) –, a Real már a 13. sikerére pályázik. (A 12-szeres győztes madridiakat az AC Milan követi a sorban 7 sikerrel.) Ugyanakkor a Liverpoolnak is erős a BL-történeti pedigréje: a Pool Anglia leginkább prominens képviselőjének számít a legrangosabb európai kupasorozatban, és ha szombaton is nyer, hatodik elsőségével visszaelőzi a klubok örökranglistáján a Bayern Münchent és az FC Barcelonát, kisajátítva ezzel a BL-történeti dobogó harmadik fokát.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindkét oldal statisztikamezők egész sorát (lásd a példát keretes írásunkban!), sőt olykor kész összeesküvés-elméleteket tud felvonultatni győzelmi érvként vagy ellenérvként, az erős számtani és történelmi alapokon nyugvóktól az elgondolkodtató és egészen abszurd felvetésekig. Illetve ahogy ilyenkor szokott lenni, minden résztvevő – általában diplomatikusan, némi sallanggal megspékelve – elmondja, hogy minden döntő más és más, s hogy a korábbiakból nem érdemes tanulságokat levonni. A mostani finálét megelőzően azonban egészen durva különbség rajzolódik ki a két csapat játékosainak döntős tapasztalatait illetően, amelyek ha máshogy nem, lélektanilag biztosan hatást váltanak ki a kijevi gyepen, és igenis hatással lehetnek a mérkőzésen hozott döntésekre. Jelen tudásunk szerint ugyanis úgy tűnik, hogy míg a Real Madrid kulcsemberei már azért küzdenek, hogy BL-történeti legendákká váljanak, a liverpooliak életük nagy lehetősége előtt állnak, amikor maradandót alkothatnak.

Tudniillik míg a Liverpool keretében egyetlen olyan labdarúgó sincs, aki korábban szerepelt volna Bajnokok Ligája-fináléban, az elmúlt négy esztendőben modern kori BL-dinasztiát építő madridi csapat hemzseg a döntős tapasztalattal felvértezettektől. Hogy mást ne mondjunk, nyolcan – Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos, Gareth Bale, Luka Modric, Karim Benzema, Dani Carvajal, Marcelo és Isco – egyaránt a negyedik BL-elsőségükre hajtanak a Reallal. És kétszer játszott már finálét a madridiakkal Raphaël Varane (2014, 2017), illetve Keylor Navas, Casemiro, valamint a már a Bayernnel is nyerő – tehát szintén a negyedikre aspiráló – Toni Kroos (2016, 2017) is. Ha teljes képre törekszünk, akkor még hozzátehetjük, hogy 2016-ban Lucas Vázquez, tavaly Marco Asensio volt csere, míg Mateo Kovacic, Kiko Casilla és Nacho egyaránt megtapasztalhatta, hogy milyen a padról végigkövetni egy (vagy utóbbi kettő esetében két) BL-trófeáról döntő meccset.

C. RONALDO A LEGENDÁK KÖZÖTT

Cristiano Ronaldo a Real-játékosok között is külön történet: összességében ahatodik döntőjében (2008, 2009: Manchester United; 2014, 2016, 2017, 2018: Real Madrid) már ötszörös BL-győztes lehet. Legalább öt győzelemig eddig csupán négy kiemelkedő játékos jutott el: a három nagy blanco előd, Francisco Gento, Alfredo Di Stéfano és José María Zárraga, továbbá Paolo Maldini. Gento nyolc döntős szereplésén hat győzelmével (1956–1960, 1966) az abszolút csúcstartó, miután Di Stéfano és Zárraga „csak” az ötös szériának volt résztvevője. Maldini szintén nyolcszor volt finalista, de az ő aránya eggyel rosszabb, háromszor is vesztes oldalon végzett (győzelem: 1989, 1990, 1994, 2003, 2007; ezüstérem: 1993, 1995, 2005).

Ronaldónál maradva ne feledjük azt sem, hogy tavaly óta a portugál birtokol egy egyedülálló döntős statisztikát is, hiszen előtte senki sem talált még be három különböző döntőben is a BEK/BL-ben. Történelmi léptékkel is hihetetlenül hangzik viszont, hogy Kijevben Sergio Ramos révén akár egy hátvéd csatlakozhat hozzá: a védő a 2014-es és 2016-os sikerből is góllal vette ki a részét, így olyan támadókkal szerepel egy lapon, mint Raúl, Di Stéfano, Puskás Ferenc vagy Lionel Messi (összesen 19 ilyen játékos van).

KLOPPOT AZ SEM VÁLTOZTATJA MEG, HA NYERNEK

Kontrasztként a Liverpool tagjainak többsége pusztán egy vesztes Európa-liga-finálét tud döntős tapasztalatként felmutatni. Azok közül, akik most pályára léphetnek, nyolcan voltak ott a tavalyelőtti bázeli csapatban a Sevilla elleni vesztes mérkőzésen: Simon Mignolet, Nathaniel Clyne, Dejan Lovren, Alberto Moreno, James Milner, Emre Can, Adam Lallana és Roberto Firmino; míg Jordan Henderson a padon. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy közülük mostanra Lovren, Milner és Firmino maradhat meg a kezdőcsapatra.

Maga Jürgen Klopp ugyanakkor már 2013-ban is csupán egy meccsre volt a nagy BL-álomtól, és érdemes megjegyezni, hogy a Bayern München ellen kivezényelt Borussia Dortmundban ugyancsak csupa olyan játékos volt, aki korábban nem játszott BL-finálét. (S egy érdekesség: azóta sem. Ez alól még a Dortmundot a Bayernért maga mögött hagyó Robert Lewandowski sem kivétel.)

És hogy mit tanult a német szakember a 2013-as döntőből? Semmit. Legalábbis ezt ő maga mondta így szó szerint az uefa.com-nak adott interjújában.

„Semmit. Mit kellett volna tanulnom abból a döntőből? – kérdezett vissza sajátos stílusában az érdeklődésre Klopp. – A szezon vége volt, mint mindig a döntőknél. Be voltunk táblázva sajtókötelezettségekkel, az egész új volt számunkra. A srácok számára most is az, legalább nekem nem annyira. De végül is minden arról szól, hogy a lehető legjobbat nyújtsd azon a napon. Ezt kell tenned, és szükséged lesz egy kis szerencsére a fontos pillanatokban. A Liverpool menedzsere vagyok, egészséges, csodálatos családom van: elég sok szerencsém van az életben. A finálékkal eddig nem voltam így, de megint meg kell próbálni nyerni és olyan jól játszani, ahogy lehetséges. Ez az egyetlen mód a trófea megnyerésére, és mindent meg is teszünk érte, hogy sikeres legyen a szezonzárás a Liverpool számára.”

Megalkuvást nem ismerő, a híres heavy metalos nyilatkozatra emlékeztető szavak a némettől, aki arra is egyértelmű választ adott, saját maga számára mennyire lenne fontos a BL-siker. „Nagyon. De nem kellene ezt rám kihegyezni. Én tökéletesen jelentéktelen vagyok a teljes dolog szempontjából. A személyiségemet nem változtatja meg. Vesztettem már néhány döntőt, és pontosan olyan vagyok, mintha megnyertem volna őket. És ez most is így lesz. Viszont a klub és a játékosaim miatt határtalan lenne az örömöm” – mondta Klopp.

A számok ezúttal sem vele vannak. De ugyan mit számíthat ez, ha maga Zinédine Zidane is azt mondja, hogy a motiváció és a szenvedély többet ér a taktikánál, és a szezonból már csak 90 (120?) perc van hátra…

A cikk elkészítéséhez az UEFA honlapján megjelent statisztikákat vettük alapul.